Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
A» országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 november 3ö-án, kedden. 42? EaLÖttoeírii raólwtt Üdoiwm&iisytpárti vezérszónok táirtejaim, Laky DieizsŐ IkepTiteeüotarsiaim: felelt már erre a kérdésire, naéltóztassék azonban megengedd, hogy egy-két szemponttal kiegészítsem az általa elmondottakat, áimelyekkel teljesen egyetértek Tudniillik ezek a szemrehányások jobbiról és balról aszerint keletkeznek, hogy egyik vagy másik oldalon hogyan ítélik meg aiz ország külpolitikai helyzeitét. Sajnos adóimban, alapvető hiba a magyar társadalom nagy részének gondolkodásmódjánál az, hogy külpolitikai álláspontját a maga belső pártpolitikai beállítottságának igézetében alakítja ki! (Űűy warn' Űgy van! jobbfelől), mások viszont a másik hibába esnek aizzal, hogy a maguk belpolitikai álláspontját a külpolitikai, de különösem a katonai helyzet szeszélyesen hullámzó változása szerint alakítják ki. (Űgy van! Úgy vom! jobbfelél és a középen.) Egyrészt ebből, másrészt a tömeges rosszér tesültségből követkeizik azután az, hogy a háború kimenetele ési annak esetleges belpolitikai konzekvenciái tekintetében olyan sokféle, azt mondhatnám zűrzavaros véleményt hallunk. Mennyivel helyesebb volna, t. Ház, ihiai ai magyarságnak és a világ többi népeinek yiszonvát, helyzetét egységesen ítélnők meg ( és ezáltal a belpolitikai ellentéteknek is bizonyos szintézisét tudnánk megterem tend! A nélkül tehát, hogy belpolitikai állásfoglalásunk befolyásolná ítéletünket, a nélkül, hogy a katonai helyzet változásait figyelnénk, bizonyos tényekkel számolnunk kell. Ezek között legelső és legfontosabb az, hogy ai háború még nem fejeződött be (Ű9y van! Ügy vam! jpbbfelől.) és következésképpen! nem is dőlt el, éppen ezért a befejezéséhez és különösen a miiként valló befejezéséhez fűzött kombinációk legalább is koraiaik. A másik tény iaz, hogy mi ebiben a háborúban résztveszünk és helyezkedésünket nem ma döntjük el. Azt kell mondjam, t. Ház, hogy a mi háborús helyezkedésünkjet 1918-ban döntöttük el, amikor a belső foirrriadalom által szétdúlt országot idegen csapatok özönlötték el és amikor Budaipest utcáin először jelentek meg a »Nem! Nem! Soha!« plakátok. A nemzet akkor leszögezte magát! a mellett az elv mellett, amelynek én itt mai elméleti fejtegetéseit mondottam el az előzőkben. Nem tudott ugyanis lemondani a közösségből kiszakított testvéreiről és. nem tudott lemondani ezeréves államterületéről. (Űgy van! ŰSy van!) Húsz éven át kereste ez a nemzet a barátait, akik igazságos ügyében támogassák és nyilvánvaló, hogy igazi barátai csak lafzok lehettek, akik ebben az ügyben támogatták. Amikor néhány évvel ezelőtti Európa pártokra szakadt és az; egyik pártban ott voltak aœ 1918 után kifosztottak, megalázottak és megnyomorítottak, a másik oldalon pedig ott voltak a birtokukhoz ragaszkodó régi győzők, a hódítók, a gazdagok, akik; mereven és görcsösem kitartottak egy rossz, állapot mellett, akkor nekünk, akik minden nemzet közt a legmegnyomorítottabbak, a legmegaláz ott abba k, a liegikifosztottabbak, a legelnyomottabbak, Mussolini szerint a világháború nagy hadirokkantja voltunk, (F elMÚltásak jobb felől: Éljem Mussolini!) félreérthetetlenül csak az egyik oldalt lehetett választanunk (Űgy van! Űgy van! — Taps a>, jobbold ton.) Könnyű, t. Ház, ma felelősséget emlegetni; hozzátehetem, hogy korai is. Korai azért, mert a háború még nem dőlt el, könnyű azért, mert ifelelősségre vonni sóikkal könnyebb, mint kritikus helyzetben állást foglalni. (Úgy vom! Ügy van! jobbfelől és középen.) De nincs isi helye a felelősségrevonásnak, mert ezt a háborút nem mi kerestükb — ezt mindig újra és újra le kell szögeznünk — pedig: talán nekünk lett volna rá a legtöbb okunk. (Ügy van! Ügy van! a\ jobboldalon.) mert nekünk volt a legtöbb megoldatlan sérelmünk is* Mégsem kerestük, mert Európa erdekében ál'Iandáafn, a békás kiegyenlítődés lehetőségeit kutattuk és tevékeny reszt ebiben a háborúban osiaík azóta vettünk, amióta határainkat, fenyegette az a bolseviki áradat, «melynek borzalmas rémségeit Európa országiai közül hitelesén egyedüli md ismerjük. (Űgy van! jobb felől.) Nem 1 veheti senki rossz néven Magyarországtól, ha védeni akartuk azt, ami ezer eszüendő keserves küzdelmei után még megmaradt. Hyen megítélésből) fakadt ,a mi állásfoglalásunk, amelynek konzekvenciáit levontuk, ezért viseljük ezt a háborút és ezért hoztunk ebben a háború ban niagy áldozatokat is, valamint azért, mert éltet bennünket a remény, hogy igazságos ügyünket áldás fogja kísérni és a bolseviki veszedelem elhárítása után egy igazságos, számunkra kedvező béke gyümölcseit élvezhetjük. De viseljük ezt a háborút ia szövetségi hűség jegyéiben is, amellyel tartozunk azoknak, akikj bebizonyították:* hogy megértik a Trianonban megcsonkít ott orsaág törekvéseit. (Űgy van! jobbfelől.) A magyar kormány sokszor és világosan leszögezte magát a háború megítélése és a. szövetségi hűség tekintetében. A miniszterelnök úr és5a külügyminiszter úr kijelentései, de MI is, amit a honvédelmi miniszter úr a legutóbb itt mondott, e tekintetben teljesen megnyugtatók lehetnek. A gondos, vezetéshez azonban az is hozzátartozik, hogy a, vezetés előrelátó legyen nem a tekintetben, hogy teljes biztonsággal megállapítsa ia háború kimenetelének legapróbb résizleteiit is, miért ez lehetetlenség, hanem a tekintetben, hogy az, orsizágot minden eshetőségre gondosan előkészítse. A miniszterelnök úr megmondotta férfiasan és nyíltan, hogy a háború sorsát mi magunk eldönteni nem tudjuk, de || a háborús veszedelem a mi határadmkra érkezik,, hazánkat védeni ..ogjuk. (Helyeslés jobbfelől.) EZÍ viszont szükségessé tesszi, hogy a rendelkezésre álló magyar erőket gondosan mérjük fel sa leggondosabban gazdálkodjunk velük. (Helyeslés.) Nemi Önzés ez csupán, még kevésibbé a szolidaritás hiánya, szövetségeseinkkel iszemben. Ellenkezőleg, . szövetséges eimlkmek s egész Európának érdeke ebben aiz esetben ugyanaz;, mint a mienk, hogy t. i. a Déilkeleteurópában egyre fokozódó zűrzavarban kifelé és befelé egyftránt erős magyar állam álliljom 1 . (Helyeslés és taps a\ jobboldalon és a középen.) A jó külpolitikai vezetés harmadik eleme, amelyet szintén sokat hallottunk itt ma említeni, a belső rend fenntartása. Ez ma már nem annyira belpolitikai, mint elsőrendű külpolitikai tétel is, mert akár a harcban, akár a tárgyaló asztalnál, barátok és ellenségek előtt egyaránt az szabja meg erőnket, hogy a kiimutathaitó fegyveres erő mellett idehaza milyen rendet, külpoli'liikai kérdésekben pedig milyen egységet tudunk felmutatni. Ezek a kormányzat legfontosabb teendői a háború tartamára külpolitikai tekintetben. Belső tevékenységében a kormányzatnak kötelessége a háború tartama alatt, hogy katonai felkészültségünket a lehető legmagasabb fokra emelje (Űgy van! jobbfelől.) a szellem,
