Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november ÉÛ-ên, hétfőn. városoktól eltekintve, szórvány módjára van beékelve a községekbe, ai falvakbai A falvakban élői kisiparosság sok helyem kétféle foglalkozást űz: mezőgazdaságit és iparit. A háhorá befejezése után a nép pénzhez jutásával megnövekedneik az igények a népi életben is. Neon lehet közömbös számiunkra-, hogy: népünk kezdetleges életformák között él jeni tovább. Olyan ipari cikkek! használatához, és. népi ruházkodáshoz kell szoktatni és nevelni, atmelv őkett kvemeli a durvái kereteik közül. Lakásában, ruházkodásában, természetének és ősi életformájának nemesebbé válásában magyar slzielleim töltse be lelkét és lakát. Erre kell törekednünk. Ezért lesz szükség arra, hagy a falu kovácsa, kerékgyártója, ácsa, kőművese és más iparosa klömynyen dolgozhassák, neki is juthasson pihenő és szabadidő, fi agy pihent lélekkel legyen kedve a szép munka telj esi téisére és annak szeretetére. Mivel a falvak villamosítása!, vagyis üzemi erőellátása csak távolabbi időben valósítható meg, a, háború befejezése után el kell árasztani 2—3 lóerős benzin- vagy nyersoHajmotorokikal a falvakat és kisebb városokat. Tudomásom, szerint Bornemisza miniszter úr elképzelései is ezek és ennél nagyszerűbb, életrevalóbb gondol at Magyarország iparosításának történetében nem fordul el'ő. Ehhez hozzáteszem azt, hogy a, községekbe művelt, képzett és jóízlésű iparosokat kell telepíteni. Akkor újjá fog születni a falu néipe, ha lakását, környezetét, ruházkodását, jóízilésű iparosa tetszetőssé, ^csinossá varázsolja. Az Ónosa.-hlázak népe színes otthonában a népi létek netmesehlbé válik. T. Ház A városok iparosságának pedig építsünk köziműhelyeket. A múltéve megajáníási vita során a miniszter urak figyelmébe ajánlottam ezt. Igazi, nagy és sürgős szükség VittoD erre. Ha megvizsgáljuk az iparossági életet, hamar meggyőződhetünk arról, hogy sok, derék, kiválóan képzett JSpari munkást visszataszítanak aiz egészségtelen, sötét műhelyek attól, hogy önállósításra szánják rá magukat, így aztán sok esetben a Legkiválóbbak maradinak, távol az önállósulástól. Az anélkül is sokszor bizonytalíansiágot adó kis ötaállóság így sokszor a gyengébbek menedékhellyé, azért is lassú a kisipar felemelkedése és erőrekapása. Pedig a kézműipart mégsem gyúrhatja maga alá a gyáripar, ha az élet átalakulásával és a kézműipar mechanikai munkájánaki könnyítésével korszerűvé teheti a' termelését. Ez esetben a ho'üt a/iyag könnyeibhen kerekíthető, könnyebben kezeilhető, pihentebb kezekben, vál tozatosabb formákat ölt és nem öli meg az egyént sem az emlber'bem, mint a szalagrendszerű termelés bomlottiramú és egyhangú munkája. Egyén miaradhat az iparos és nem alakul át unifoirnnzált. nemzeti öntudatát vesztett ipari cikké. Még m egeméi teml hogy igen örvendetes elgondolásnak tartom a költségvetés indokolásában is említett X divatközpont további kiépítését, erősebb támogatását. "Crgy vélemi. hogy a külföld ezeken keresztüli nemcsák megismeri, hanem meg is stziereti (a magyar művészetet, az ipar művészig készségét, ai magyar 1 formák nemes; vonaljátékát s hiszeimi, hogy niagy területeiken piacot talál és biztosít a magyar munkía elhelye'zésének és térfoglalásának. T. Ház! A költs ég-vetés mindenre kiterjedő gondossága biztosítéka annak, hagy az iíparügvi minisztériumiban nemzetépítő munka folyik, ahol az ország iparosítása, annak megerősítése, naggyátéteilie' szívügy is. Ezért a költségvetést a legteljesebb bizalommal es megnyugvással fogadom: el. (Etén\l& h^yj&fés es taps ai joteoií'cLiíow. — A szónokot üdvöstöik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül 1 ? • Haala Róbert Jegyző: Közi Horváth Jozsel! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. , Rozi Horváth József: T. Ház! Lassankent szokássá válik a Házban, hogy az '.pari tárca költségvetésének vitába a teljeg részvétüenség jegyében zajlik! le. De nemcsak a Házban, a képviselők részéről látjuk ezt a részvétlenséget, hanem iái közvéleményben és az irodalomban is egyaránt ez a részvétlenség jellemzi a. magyar ipar helyzetét. Beszélünk arról, hogy Magyarország agrárálllaimi és nem vesszük észre, hogy ez az évt'zedeki óta hangoztatott kijelentés egyszerűen nem igaz. (ügy vam! Úgy van! a) baMJdâknk.) Magyarország ma már nem agrárállam, hanemi meglehetősen iparosodott állam és azt kell mondanunk;, hála .Istennek, hogy Magyarország nem agrárálliam. (Czerniann Antal: Nemcsiaik äz!) A szó katoxegén értelmében nem agrárállam, mert h a az lenne, akkor ezt a 15 milliónyi népességet egyszerűen nemi tudná eltartani. Arról nem is beszélek, hogy ha m'í itt a Duna völgyében kulturális és katonai veizetőszerepünket fenn akarjuk tartani, akikor arra; kell törekednünk, hogy Magyarország ipari szempontból is minél ua, gyobb fejllődéseni menjen át. (Ügy van! Úgy van! — Czermann Antal: Egészséges ipar is kell!) Itt csak egynéhány mondattal válaszolok előttem szólott igen' t, képviselőtársami egyik kijelentésére, aki a divatközpont megteremtését dicsérte. Én egyá&alán nem akarom elítélni, hogy divatköpon'tot teremtettünk, azt dotáljuk, fejlesztjük* de jobiban szeretném, ha a divatközpont helyett: a népruházati akciót tudnók annyira kifejleszteni, hoigy minden magyar_ munkásnlak városon és falun e-gyformláin biztosítva leg-yen a fehérneműellátása. CHelyiesiés a buloMaiom.) % Ház! Örvendetes jelenség az, hogy az utóbbi esztendőkben a magyar ipar, hala, Istennek, nagy fejlődésien ment' keresztül. Örvendetes az is, hogy a: fejlődés elsősorban olyan irányhan történik, hogy hazai nyersanyagokat dolgozzanak fel. Azért jeltzeml ezt Örwindeítesnek, mert bármilyen fejlődés' következnék is be a háború után, azok az iparok, amelyeknek nyersanyaga i'dlehaza megvan, egészein bizonyos, hogy a háború után meginduló versenyben is mietg fogják tudni állni a helyüket. A másik ilyen örvendetes, jelenség éppen ezzel aiz utóbbi időben bekövetkezett fejlődés^sel kapcsolatban az,, hogy végre-valahára látjuk a decentralizáílás élvének következetes keresztülvitelét. Évtizedeken keresztül beszéltünk decentralizációról és állandóan folyt a centralizáció. Hogy most, a háborús eseménykkel kapcsolatban' nagy aggodalmaink vannak, annak, annak egyik oka az, hogy iparunk e°részen szerencsétlenül eeintralizálódott. Mondóim, hál, a Istennek, az utólbbi idők ipari fejlődésénél, a nagyvállalatok alapításániáil már érvényesül: a decentralizáció elve. Szociális' szempontból is igen nagy jelentősége van ennek, mert ahol egy nagy gyárvállat letelepszik, annak az egész környéknek áldása ez, mert a földmívelésben niutatkoeó ; munkásfelesleget-, emberfelesleget keresethez juttatja.
