Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Àz orszâeguîtÎês képviselőházának 847. törvényeket olyjan magais táblára helyezte, hogy a nép ne szerezeent tudomást azokról. Erre mondotta Réz Mihály, a kolozsvári egyetem egykori rektora^ hogy uiem akkor tiaztéljiükj iái itörvéniyt, iha ia törvénytáblákat olyiatnr magasra, helyezzük, hogy ne lehessen okokat elol^ vásni. Nekem azt bell mondanom erre, hogy m!a mindegy, hogy hová tesszük ,a> törvénytábIákat, mert többnyire olyan ínyeÜvemi vannak megszerkesztve, hogy magyar ember saumura többnyinei érthetetlenek (Ügy* van! oi tynközépen és a szélsőbipiotéalom.) A régi magyar jogi stílus egyszerű és világos volt. A Werbőczi ytagy Deák Ferenc fogalmazta 1 törvényeket ma is jobban meg liehet érteni, mint a szakfcnimiszr ítériumok rendeleteit, amelyekből, csaknem minden map találunk néhány jellemzően érthetetlent a Budapesti. Közlönyben. Elisosorbami azokat a rendleleteket* .amelyek a társadalom! seprés rétegeit érintik, mint pl. a közellátásügyi minisztérium, rendeleteit, kellene egyszerű és mindlen ember számára érthető formában, megszövegezni. (Tiaps\ a balközépem) örömmel kell megállapítanom, hogy ezen! a téren vain némi javulás, de még további fejlődésnek tág lehetősége van. Hangsúlyoznom kell, hogy kivételeseni a földmíveiésügyi minisztériumi rendeletek az átlagnál vÜágosabbami vaunak megszövegezve. (Ügy vmt! a balközépeni) T. Ház! A jogszabályok» formáján túl azonban a lényeg azok tárgyát és tartalmát érinti. A háború nem alkalmas nagy kodifikúeióa munkála tokra, de miniden reformkor kialakítja a maga átfogó és szintetikus kódexeit, amelyek a társadalom megújult életének szabályait jogi formákba öntik. A reformkor szüleménye volt a stzáz évvel ezelőtt elkészült magyar büntetőjogi törvényjavaslat, amely, sajnos, schar sem tudott életbelépni. A mi most meginduló reformtörekvéseinknek is át kell alakátaniok a magánjog, a kereskedelmi jog, a büntetőjog rendszerét. (Ügy vaun! a batöközépen.) Fonito$ volna ebből a szempontból átvizsgálni magánjogi törvénykönyvünknek már a ibírói gyakorlatba átment javaslatát, megújítani kereskedelmi törvénykönyvünket, különösen! a részvéniyjog és a szövetkezeti jog tekintetében és a ibüntetőtörvény készülő novelláját a közösségi szellemmel átitatni. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Ebbem a tekintetben a már meglmiutatkoaott fényjelek, egyes kisebb törvényjavaslatok arra késztetnek, hogy ideáébeu felvessük és hirdessük a háború utáni nagy kodifikáció előkészítését, amelyek hivatva lesznek a szociális Magyarország követelményeinek megfelelőleg szabályozni az egyem és a társadalom jogait. T. Ház! Beszédemben sok helyen érintettem a nemzetiségi kérdést, (Halljuk! Halljuk!) bőt igyekezteim minden egyes kérdéskört ebből a szempontból is megvizsgálná, A miniszterelnökségi tárca tárgyalásánál pedig Miké Imre képviselőtársam fejtette ki részleteseni pártunknak ebben a kéirdésbeni elfoglalt álláspontját. Mégis úgy érzem, szükséges kitérnem a nemzetiségi kérdésre, elsősorban amnak románmagyar vonatkozásaira. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem mindem szava és pártunk 'képviselőinek mindem egyes megnyilvánulása bizonyságtétel a mellett, hogy az erdélyi magyarság, bár elegendő oka volna rá, nem helyezkedik a bosszú álláspontjára. (Ügy van! Ügy van. Taps a jobboldalon és középeim.) A rajtunk esett sérelmeket elfelejtjük, de nem tudunk söaó nélkiül elmenni dél erdélyi testvéreiriknek még ma iüése Í943 november 30-án, kedden. 415 is tartó, sőt egyre fokozódó embertelen elnyomása mellett. (Ügy vani Ügy vén! Tap$ « Há& minden oldalán,) Legutóbb interpelláció formájában a déletrdélyi ősi magyar iskolák bezárásának ügyét voltam kénytelen a Ház elé hozni és itt nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mondjak aizo'knak a képviselőtársaimnak» akik a -délerdélyi magyarság iránti együttérzéstől vezettetve, aznap elálltak interpellációik elmondásától, hogy ezzel is dokumentálják a délerdélyi magyarok helyzeitének mindemnél előbbre való fontosságát. (Ügw van! Ügw van! Tap$ a Ház -minden oídalán.) T. Ház! A külügyi tároa tárgyalásakor iSizávátettükl a munkatáborokban síimylődiő délerdélyi magyar testvéreink elrettentő helyzetét és a magyar gazdálkpak az állatrekvirálásók címén történt kifosztását Ezúttal hangsúlyozni káváinjuk és ezt tudomásul kell vennie a roimám kormányzatnak, de minden erdélyi románnak is (Halljuk! HaHUjuk! a középen,), hogy a déleirdélyi magyarság életéinek és sorsának (biztosítását olyatn kérdésnek tekintjük, amely a két nép jövő viszonyát és esetleg sorsát is döntően hialtározhatja wieg. (Ügy van! Ügy V$M! Taps a Ház minden oldatán.) A román k»orm)á)nyiziaít an délfardélyi magyarságon elkövetett sérelmeket a kölcsönösséggel indokolja. Nézzünk a kérdés mélyére és állapítsuk meg, hogy hogyan állunk ezzel a kölesöinöisséggel, (Halljuk! HaHjuk!) Állítsuk szeimlb© a Bélérdélyi magyar anjninkaszalgála't borzalmait, ahol az egyik tábort maguk a románok is magyarok temetőjének meveziki, az észákerdélyi románok munkaszolgálatával, amely általában jó elhelyezéssel és élelmezéssel jár. Állítsuk szembe a délerdélyi magyar munkaszolgálatosok családtagjainak helyzetét, akik teljesen magukra vauinak anyagilag is hagyva, az észákerdélyi román munkaszolgálatosok helyzeitévei, akiknek családja a frontom hurcoló katonákéval egyemlő hadisegélyt kap. (Ügy van! Ügy van! u balközépen,) 'Az Eszak-Erdélyben élő románok keserves sorsáról zengő hamis propaganda cáfolataként álljon itt> t. Ház, egyetlen, beszédes adat. (Halljuk! Halljuk!) Beszterce-Naszód r vármegyében, amely tudvalevőeni (nagy román többségű, a folyó évben befolyt közadó 2,960.000 pengő volt, ezzel szemben az ezideig kfifizetett hadisegélyek összege 4,540.000 pengőt tett M(Ortutay Jenő: Tessék! Ez a magyar elnyomás! — Egy hang a jobboldalon): Hallatlan! - Záj.) Pártujnk osztatlan helyeslésével, találkozott tehát a miniszterelnök úr legutóbbi bejelentése, amelynek érteimélben a kormányzat a délerdélyi magyarság miegvédésa érdekében, ha máskép nem megy, hozzá fog nyúlni a» eddig kimostam került retorziók! eszközéhez is. (Élénk éljenzés és taps a jobbotykAon, a középein és a baHkÖzépen.) T. Ház! Ha a háború alatt és főképpen ellnyotmiásban élő véreink sorsának javítása, helyesebben legelemibb élet jogaik biztosítása érdekében olyan rendíszabályokihoz is kell nyuimunk, amelyek nem fedik a miagyar nemzetiségi politika célkitűzéseit, ez még nem smemt fel az allól iá kötelezettség alól, hogy lerögBátsük azokat a módokat, amelyekkel nemzetiségeinket álllatmi életünk) kérteiébe szervesen bekapcsolhatjuk. A hagyományainkhoz hü, de a nemzetiségeink életében beállt változásokat jióizamjul Eemérő rúj aniagyár |nemz|et!iségíií politika alapjait kell leraknuinikl (Ügy van!
