Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

408 fa országgyűlés képviselőházának 3i belső akadályai is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Tudatában kiell leniniünk annak, hogy a különböző érdekelt államhatalmaik kényszerén kívül csak eigy magasabbrendű életforma, egy magasabbrendű társadalmi és gazdasági berendezkedés vonzó ereje képes egységbe fogni. (Igaz! Ügy van!) A magyarságnak ma az ia feladata, hogy ennelk a magasabbrendű életformának;, ennék a magasabbrendű társadalmii és gazdasági bereaiideizkedésnek a megalkotója legyen, (Ügy van! Ügy van! $abbfelől és középem.) a Kárpátmedencében velünk együtt lakó népek közös javára és az alkotó együttműködés biztositására. (Ügy vont Ügy van! jobbfelől és középen.) Amikor tehát magyar reformról vani szó, amikor új szociális és gazdasági rendről beszélünk, akkor ezt nemcsak népünk jelene szefmpontjából, hanem a jövő netmzeti hivatás szempontjából is mérlegeljük. A háború utáni Európában a magyarság csak új társadalmi berendezkedéssel töltheti be a maga feladatát. (Ügy van! Ügy mm!) Társadalma átalakulásunk nincsen hozzákötve a háború ilyen vagy, amolyan kimeneteléhez, erre, bárhoigyian is végződjék a háború, feltétlenül szükség van. (Ügy vart! Ügy van! jobbfelől és középen.) T. Ház! A változáshoz és a haladáshoz az állami és a nemzeti életben három út vezet: ta forradalom, a reform és a nemzetnevelés. A leggyorsabb és a legradikálisalbb a forradalom, de ez soknyelvű államban mindenkor a legkomolyabb veszélyt jelenti, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) mert az állam nem? zetiségi egyensúlyának felboirulásához vezetheti Azonban ettől eltekintve is, amikor egy külső ellenség fenyegeti az országolt, akkor egy forradalom az ország megsemmisítését idézheti elő. (Egy hang jobbfelől: Öngyilkosság! — Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) * A legalaposabb, de eigyben a leglassúbb eljárás a nemzetnevelés, a jövő nemzedékének tudatos előkészítése, gondolkodásának átalakítása az elérendő cé] érdekébem A nemzetnevelésre feltétlenül szükség van, de ez a miai rohanó , időben egymagában véve nem tudja megoldani a sürgető kérdéseket. Ezért az embereket átalakító, nevelő munka mellett szükséges az. állam és a társadalomi intézményeinek megújítása a reformai útján. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A mai idők hatalmas sodrában a nemzet életét belülről nagy szociális feszültségek hozzák fehér izzásba. A társadalom eleven és mélységében forrongó erőivel szembeim hiábavaló annak hangoztatása, hogy Magyarországon nem lesz több forradalom és 1918 nem következhetik mégegyszer be, ha a belső front szilárdsága érdekében kifejtett propagandát nem követik erélyes és életbevágó intézkedéseik, amelyek a társadalmi feszültség konstruktív irányban való levezetésére alkalmasak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az, hogy rendnek kell lenni, egymagában véve még nem politikai Programm, (Ügy van! Ügy van a sdélsőbaloldálori.) és rendészeti intézkedésekkel a forradalmakat még sohasem sikerült megakadályozni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nekünk azt a társadalmi békét és rendet kell megteremtenünk, amely a közrendnek és közbiztonságnak alapját képezi és ezt a békét a nemzeti öncélúság, a keresztény erkölcs és a szociális egyenlőség szilárd pilléreire kell építeni. (Ügy vît! Ügy van! Taps johbf&Ől és köülése 1943 november 3Q-án, kedden. zépen.) Aki nem áll a reform oldalára, az a forradalmat segíti elő. (Ügy van! Ügy van!) A forradalim&k okai között neimiesak egyeseik féktelen izgatása, hanem bizonyos társadalmi réteigek konok önzése is szerepel. (Ügy van! Ügy van! a középen:) A reform ellenségei közösen viselik a felelősséget azokért a követkéz* menyekért, amelyek a külső és belső ellensége tői veszélyeztetett Magyarország létét és függeJtlenséígét < egy forradalom esetében fenyegetik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A magyar reformi kérdésének szenteltem szeptemberben Kolozsváron elmondott beszédemet, amelynek visszhangjában tisztán hallatszott, hogy a magyar reformgondolat ma már nem pártkérdés, nem csoportkérdés, hanem egyeitért vele az egész magyar társadalom (Ügy van! Ügy van!) ég meg akarja valósítani maga a magyar kormány is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelŐl és középen.) A vita ma legfeljebb az időrend és a sorrend mellett folyik. Sokan úgy vélik, hogy csak a háború után valósíthatók meig a reformok, mert a mai légkör nem alkalmas gyökeres változások keresztülvitelére. Nekünk az a meggyőződésünífc, hogy a reformoknak igen jelentős részei már a háború folyamán megvalósítható, (Ügy van! Ügy van! a» szélsőbaloldalon) más részéti pedig a háború végére kell előkészítenünk. A háború alatt az államnak messzemenő beavatkozási jogia van főként a gazdasági és társadalmi életbe. Az irányított és kötött gazdálkodás a legjobb alkalom a jövedelmeik és javak arányos elosztására és a gazdasági élet háborúutáni átállításának előkészítésére. (Ügy van! Ügy vkm! a balközépen.) Bizonyos reformok megvalósítására éppen a háború megnyerése érdekében! van szükség, (Ügy van! a balközépen.) de ehhez nem eléig az unalomig hangsúlyozni, hogy történelmi időket élünk, hanem az ebből folyó következtetéseket is le kell vonnunk. A nemzetet a jövő Európájában nemcsak katonáinknak hősiessége, hanemí vezető rétegeinknek nagymértékű áldozatkészsége mentheti át, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) amit, mindnyájan követelünk. (Ügy van! Ügy van>! Taps a jobboldalon és a balközépen.) T. Ház! Ha magyar reformról beszélünk, akkor a reformot elsősorban annál a közösségnél kell kezdenünk, amelyben dolgozunk és amelynek munkája csak akkor eredményes, ha az országnak hű tükre marad» A parlamentarizmus válságáról sokat beszélnek, de mi magyarok, azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül büszkék lehetünk arra* hogy ősi parlamenti államformánkat a történelem viharai közt a mai napig átmentettük és Magyarország egyike azoknak a kevés európai államoknak, ahol a hábortú ötödik évében is az országgyűlés még mindig működik. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Es ha más nem, akkor ez is bizonyítéka annalk, hogy Közép-Európában az^ improvizált államok rögtönzött és az első szélfúvasra elsöpört demokráciái közt a magyar országgyűlés évszázadokra visszanéző folytonossága» mint az alkotmányos élet szilárd bástyája működik. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a balközépen.) De amennyire kétségtelen, hogy a magyar parlamentarizmus az egyetlen magyar közéleti életforma, annyira szükséges éppen a parlamentarizmus fenntarthatóságának érdekében a hi-