Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

406 Az országgyűlés képviselőházának 3*. bocsátási helyre és ne tezaurálódjanak lenn iá vidéken. Most megint' egy kiáltó példát afckrok felhozni arra, hogy mit tesz az, amikor a központi kormányzat és vidéki szervei abszolút diszharmónikusan dolgoizmak. Meurt a pénzügytmíiiiiosizter úr beszélhet itt pengőértéktartásról és beszélhet arról, hoigy nem engedi, bogy az ingatlanforgialmon keresztül meginga&sálk, a pengőértékek amikor azt a pénzt, amelyet a pénzügyminiszter úr kiad a közületeknek, a városoknak, azok úgy fektetik bele ingatlandkba, mintha egy magánember fektetné bele ingatlanba, aki fél a pengő elértéktelenedeséüőL (Vájna Gábor: Ügy is Vain!) Itt viatn Makó városa, ahol 'azt a 200.000 pengőd amelyet a miniszter úri kiutalt oda, egyszerűen arra fordították, hegyi az ell ne romoljon, hogy házakat vettek rajta és ezzel felverték a házak árát, (Piukovich József: A belügyminiszr ter meg is dicsérte. — Palló Imre: A szolnoki polgármester szőlőt vett!) Most méltóztassék ezt a kormányzati politikát a rendszer szempontjából megítélni. Amit a miniszter úr kijelöl, mint fő elvet, azt az ő lenti emberei egyszerűen szabotálják, a pénzt ingatlanba fektetik be, ahelyett, hogy visszajuttatnák a Nemzeti Bankba, amint anníaik a rendeltetése. (Bárczay Ferene: Talán így is visszajut! — Tfcajniss Ferenc: A% már nem biztos! — Palló Imre: A szolnoki polgármester szőlőbe fektette!) Azt hiszem:, azt a célomat, amellyel beszédemet megkezdettem, és azt a pártnyilatkozatot. amelyet felolvastam s amelynek tengelye az, hogy mi a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetünk a Kállay-koirmánnyal szemben, az egyes tételekkel kellően alátámasztottam. (Ügy vm! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Minden egyes tételem olyan, hogy fel kell) szólítanom akárkit a szemlbenállók; közül, hogy cáfoljiák meg, hogy az adat, amelyet felhoztam, nem felel me& a valóságnak; 'akkor meg fogóik hátrálni.* Csalk azt nem szeretném, ha megint jönne egv nagy, egy magyar szempontból gyönyörűen hangzó beszéd, konkrét választ azonban ezekre az adatokra*, amelyeket felhoztam, nem kapnék. A magyar sorskérdések megoldása egy lépést sem megy előbbre, ha itt a parltaimentben az ellenzék által felhozott érvekre az a válasz, hogy azok nem helytállók, illetőleg azoknak az az eredménye, hogy a kormánypárton ellenzést váltanak ki. Mi azért hozzuk ide ezeket a dolgokat, hogy a kormány munikáját ellenőrizzük és # hogy_ a kormánynak segítségére legyünk, (vitéz Lip csey Márton: Köszönjük a segítséget! -- RaJniss Ferenc: Nem a képviselő unnak, a kormánynak!) segítségére legyünk abban, hegy a problémákat meglássa és hogy azokat megoldja, mieirt magyar szempontból ez a kötelessége. Nagyon sajniálotm, hoigy egy igen fontos kérdésre, a nemzetiségi kérdésre nem jutott időm. "Ezzel kapcsolatban szerettem) volna! egypár megjegyzést tenni. Mégis engedjék meg, t. Ház, hogy befejezésképpen felvessek egy Ötletet. Épper a nemzetiségi kérdéshez való frozzászólásoimi eredménye lett volna az, hogy foglalkozzék a t. Ház, foglalkozzanak az öszszes képviselőik' azzal a gondolattal- nem volna-e helyes és nem volna-e igazán törvényhozói feladat, ha azt kérnek a kormánytól, hogy a képviselőház tagjai közül állítson, fel egy nem túlnagy létszámú bizottságot, amelynek a nemzetiségi kérdés kiottnoly megtárgyalása, 7. ülése 1943 november 30-án, kedden, irányítása volma a feladata. Nem lehet ebben a kérdésben elzárkózni és nem) lehet ebből szinite diplomáciai titkos munkát csinálni. Tessék módot adnii arra, hogy a magyar képviselőház tagjai ebbe a kérdésbe beleszólnassarnak, komoly, együttes megbeszélés alapján(Rajniss Ferenc: Helyes!) hiszen a nemzetiségi kérdésnek igen sok szakértője ül ebben a házban. Kérem! tehát, méltóztassék ezt megszívlelni és ebben az irányban lépéseket tenni. T. Ház! Beszédemet befejezem azzal, hogy a javaslatot nem áll módomban elfogadni, minthogy a kormánnyal szemben: bizalmatlan vagyok. Kijelentem, hogy pártom nevében a felhatalmazásit a kormánynak nem adhatom meg. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra követkietzik a vezérszónokok, közül? Szabó Gyula jegyző: Gróf Teleki Béla! Elnök: Gróf Teleki Bélai képviselő urat illeti a szó! Gr. Teleki Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) őszintén szólva, nem akartam a parlamenti szokás szerint előttem szólott kér»viselőtársam beszédébe belekapcsolódni, tekintettel azonban arra, hogy ő egyes kérdésekben pártunkat aposztrofálta, kényleien vagyok eltérni feltett szándékomtól. Képviselőtársam említette, ihogy amit mondott, nem támadó szándékkal hóm fel. Erről tökéletesen meg is vagyok győződve és én is minden él nélkül kívánóik válaszolni, szeretnék azonban néhány félreértésre rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr szóvátette, hogy a behívott képviselők miért léptek be bizonyos pártokba, amikor őket tulajdonképpen a nemzet, helyesebben az országgyűlés összessége hívta be. De szerintem ez egyáltalán nem zárja ki, hogy pártokba lépjenek, mert ha megnézzük azt, hogy bizonyos Programm alapján megválasztott képviselők, mire a választók észbe kapnak» esetleg már a második vagy harmadik pártban vannak . (Ügy va)n! Ügy van! jobb felől és Q> balközépen. — Szöllősi Jenő: Azokat nem ihívtáfci be!), akkor ez teljesen analóg eset» tehát úgy érzem, hogy itt lehetetlenség nem áll fennDe nekünk is valóban az volt a feltett szándékunk, hogy Erdélybe ne vigyük be a politikai küzdelmeket. Abban az időben sokkal hevesebben folytak ezek a nolitikai küzdelmek és egy frissen felszabadult, visszatért terület, amelyen a magyarság számaránya is kevéssel tér el az egy az egyhez aránytól a vele szembenálló nemzetiségekkel szemben, valóban kívánatossá tette volna, (R- Vozáry Aladár: Lejáratja a magyarság tekintélyét!), hogy legalább is egy kiméleti időt engedjünk ezen á területen. (Helyeslés a balközépen.) Amikor mi a Házba bekerültünk» nem is akartunk még erdélyi pártot sem alakítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: . Az lett r volna helyes!) hanem egyszerűen a behívott képviselők parlamenti csoportját. Éppen, akire a képviselő úr célzott, Pál Gábor, a csoport vezetője fordult az egyes pártokhoz, hogy respektálják ezt az elhatározásunkat és ne szervezkedjenek Erdélyben. Meg kell állapítanom, mert hiszen ez tény, hogy a kormánypárt azonnal vállalta ennek a kérésünknek teljesítését. (Ügy van! a balközépen.) az egy-két) képviselőből álló pártoknak nem tudom, mi volt a magatartásuk, de éppen a két nagyobb ellenzéki párt nem yál-