Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
402 Àz ùtszâggyuîés képviselőházának $4 jenti, bogy a belügyminiszter úr erősebb mértéket alkalmazott- Beleavatkozott a politikai «létbe, éspedig előlbíb idézett beszédébem azt mlomdja, hogy őmem avatkozilki bele a politikába. (Egy hang a szélsőbal® dalon: Fő aa alkotmányosság!) A dolognak azonban' ellénitétele is van. Sajnálom, hogy a belügyminiszter úrnakí ez a Ház színe előtt tett bejelentései mem került belie az újságokba). Seholsem olvastam. Tessék meghirdetni ezt a miniszteri tételt >a lapokban, hogy lássa az ország, hogy azokkal 1 a pártokkal szemben, amelynek csillaga lemenőben volt, a belügyminiszter úr enyhébb mértéket alkalmazott. Ezzel beismerte, hogy például a szociáldeanokratapárttial szemiben, amelynek csillaga az elmúlt években lefelé hanyatlott, enyhébb mértéket alkalmazott. Mi sem! mondtunk mást: a belügyminiszter úr maga állapította meg. (Egy hang a szélsőbctlaléalon: Teljes beismerés!) Igen t. Ház! Ezekután felvetődik a felelősség kérdése. A miniszterelnöki úr igen gyönyörűen kijelentette, hogy a rendért mindenki felelős; idézem a szavait (Maróthy Károly: Elsősorban őt!) Én, azt hiszem, hogy mindenki csak magáért felelhet és mi felelünk! isi magúmért, de hogyan felelhetünk a rendért általábani, ha a kormány kiengedi a bailoldlali agitációt? (Ügy Van! a szélsőbaloldakm. — Felkiáltások ugyanott: sőt eMmgíti!) Hogyani felelhetünk mi azért, hogy Keresztes-Fischer belügylmüniszr ter úrnak az a meggyőződése, hogy nem nyúI L bjait hozzá a ezociiáldemokriátapártlhoz, mert azokat tudja legjobban felhasználni a kommunizmus ellem? (Mozgás a szélsőbalotdaion.) Felelhetünk-e mi azért, hogy a belügyminiszter úr megbízik annalk ai szociáldemokratapárti vezetőségnek) szavában és szándékaibam. amelynek soraiban ott ül olyan embête is, aki aláírta a>z egységokimlámyt? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyan fetleühetüníki mi azért, ha ai belügyminiszter úr engedélyezi a szocáidemiokratákniák az agitátorképző iskolákat, mint ahogyan országszerte engedélyezte? Szóvátették már, hogy az lagitátorképző iskolák működnek, azzal a hivatalos rendelkezéssel, hogy előszlor is nem szabad összeírni, kik hallgatják, másodszor pedig nemi kell bent lennie a hatóági biztosnak. (Mozgás u< szélsőbaloldalon. -— Maróthy Károly: Tovább tenyésztik őket az országban!) A mi nyilasikeresztespárti szervezeteink! leveleket írnak hozzánk és kérdezik álláspontunkat: mi van ebben az országban^ hogy míg ott helyben az ő működésük korlátozva van. addig a szoeiáldemofcraíapárti szervezetek szabadon agitátorképző iskolát tJarthatnak? Kérdezik tőlünk 1 , hogy ha nekik lehet, nekünk miért mem lehet? Ha ugyanis egy vezetőségi ülést hatóságilag bejelentünk, akkor a vezetőségi tagoknak, mielőtt bemennek, az ajtóban igazolniok kell magúikat, hogy ők tényleg a pártvezetőséghez tartoznak. Igazoltatják őket s azután még a gyűlésre \s bemegy a hatósági biztos. Ezzel szemben a szociáldemokrata agitátorképző iskolában először is nincs ellenőrző biztos; másodszor: nem szafbad összeírni, — utasítás alapján — hogy ki!k vesznek rajta részt, (vitess Jaross Andor: Államilag garantált csemetekerti) Nem tudorai megérteni a kormánynak ezt az álláspontját. (Gr. Serényi Miklós: Partizánképző tanfolyam! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez aaz, vav*f%zánképzö iskola! <— Egy hang a szelsőbaloldalon: A zsidók élharcosai! — Zaj.) . ütése 1948 november ÜO-an, kedden. : T. Ház! Nem akajrolk a belügyi tárca ügyeivel tovább foglalkozni, mert nagyon kimeríti beszédidőmet. (Maróthy Károly: A belügyminiszter urat mem meríti ki!) Most rá szeretnék térni a pártügyek megbeszélésére, a képviselőházban helyetfoglaló pártok kérdésére. I^t szemiben ül velünk egy túlhatalmas kormánypárt — nem szeretem a kormányzópárt elnevezést alkalmazni... — (Felkiáltások batfelől: Hol vannakf — Derültség.) Az az igazán jellemző rájuk nézve, hogy számibeiileg állnak csak velünk szemben (vitéz Lukács Béla tárca-nélküli miniszter: Bízza ránk!) és nem a nemzettől alátámasztva... (Egy ïiang à szélsőbctöoMalow): Majd ha szavaz-m kelt, akkor bejönnek!) Túlhatalmasnak mondom, mert szinte egészségtelen! az a számajrány. amely az ő Javára mutatkozik, hiszen ennélfogva túlságosan nagy biztonságérzete van és ez alkalmas az élénk kritikai elaltoatására. Jobbam szeretném, ha a kormánypártnak harcolnia kelle a létért, mint annak a munkásnak, aki azzal edzi izmait, hogy megdolgozik a mindennapi kenyérért; így azonban ez az óriási számarány elbizakodottá teszi és az az érzésem, hogy ennek az óriási számaránynak semmiképpen sincs előnyös hatása a plarlament légkörére. A kormánynak is túlságosan könnyűvé teszi a helyzetet abból a szempontból, hogyí meg lehet tenni azt, hölgy az interpeilláeiós jogot, a képviselőknek egész nagy csoportját, akik itt komoly kérdésekkel jönnek, egyszerűen negligálják, márpedig, ha a kormánypárt ezt nem támasztaná alá, akkor a válaszokat itt igenis, megkapnék. Tessék emlékezni arra, hogy amikor ez az országgyűlés összeült, egészem, más helyzet volt ebben a tekintetben. ííe tessék azt mondani, hogy a mi részünkről mutatkozó túlzás volt az oka ennék, (Maróthy Károly: Ugyan!) mert most vannak napok, amikor igazam kevés interpelláció van bejegyezve, neta élünk vissza az interpellációs joggal és enmek ellenére nem látjuk itt a miniszter urakat és mem is válaszolnak. (Haala Róbert: A Mép.-ben válaszolnak, a parlamentben 1 nem és azt mondják, hogy parlamentarizmus van!) Egy ilyen hatalmas kormánypárt Összetartó erőinek alapja az én elgondolásom szerint csak egy nagy reformpolitka dinamizmusának és az egész magyar közélét újjáalakításának akarata lehet. Egy nagy pártnak, amely fontosnak tartja, hogy minőségi értelembem is nagynak nevezzük, — és becsülettel mondom, hogy én ezt szeretném — ki kellene erősza kolnia a sokat ' emlegetett ösazeférhétlenségi törvényt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A z új ösiszeférhetlemségi törvény ellenzői váltig azt hangoztatják, hogy ennek a kérdésnek megoldása rendkívül nehéz. Már egész irodalma van annak a kérdésnek, hogy miért nem lehet jogszabállyal szabályozni az összeférhetlenséget, lévén az elsősorbani erkölcsi kérdés. Az országgyűlés kiküldött bizottsága és kikiüldlött albizottságai hosszasam tárgyalták ezt- — újabban már nem is tárgyalnak — de nem tudjuk, hogy miiyen eredményre jutottak. Erre vonatkozólag m a véleményem» hogy hosszú betegségnek halál a vége; úgylátszik a kérdés el fog aludni annális inkább, mert míg Bárdossy miniszterelnök úr idejében ez a kérdés az egész párt centrális kérdése volt, amióta Bárdossy elment, azóta erről a kérdésről egyszerűen semmit sem hallunk. (Gr.
