Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
396 Az országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 november 30-án, kedden. .iának kérdése. Ezzel a kérdéssel! niCm foglalkoztam, 'külön, de feltűnő alz a rendkívüli tiltaik'ôzas^taanely ennieíki a kérdésnek az emlegetéséis kíséri. Én is azt mondom, hogy mines feudalizmus, (Mar óthy Károly: A!) legalább k a hűbériség szó érit elmében nincs. Ellenségeiül? azonban felkapták eizt a klérdést, s ez éppen azért baj, mert így mi nem szólihatunk hozzá, mert nem akarunk! ellenségeinkkel egy gyékényen árulni. Méltóztassék^ azonban figyelembe venni, hogy hu ais ellenség mond valamit és mi mondunk valamit, az kletto. Si duo faciunt idem, non est idem. Mi azért beszélünk a feudalizmusról, mert szeretnők, hogy ésizrevegyék ós segítsenek rajta. Ellenségeink azért mondják, hogy széttépjenek beínmünlkieft vele. (Ügy van! Ügy van! a szêsobalolâalo\n.) 'Ai kiejtő te-hát más. Nem lehet ezt egy hazafias frázissal elintézni, mondván, hogy mert az ellenség mondja, némuljon ©1 tehát az ellenzék. A feudalizmus vádját ezzel nem lehet elbalgattatui, vagy legalább isi nem lojális eljárás'. Ha én közállapota inkát bírálva meggyő'ződéíssejl úgy érzem, hogy itt van, valami feudális jellegű dolog, arra mindjárt alz a válasz, hogy az el lensággel árulöki egy gyékényen és felmerül a hazafiatlanság vádja. Igen különös állásfoglalás az. amikor versenyre kel a kormánypárt és 3s ellenzék a hazafiasságban. Ebben a tekinitetben ne legyem köztünk különbség. Mi nem fogjuk kétségbe vonni az ellenpárt Jhazaifiasságáí 1 , d'e ugyanezt a lojalitást megköveteljük magunk iránt is. (Ügy von! Ügy van! a szélsfibaloldaïoni) Be még foglalkoznom kell ezzel a feudalizmusra vonatkoizó váddal. Itt van például a vi rilizmus kérdése. Ma a XX. században a vagyoni helyzet biztosít valakine!k jogot arra, hogy a közügyekeit intézze. Nem a képesség, hanem a vagyoni helyzet. Vájjon mi eiz, — nem akarom most már feudalizmusnak: nevezni —ha nem ókionzervativjízmus? (Maróthy Károly: Plutokráeia!) A felsőháznak igen tekintélyes számú tagja van, akiket születési előjogok alapján a főrendek közű] választanak. (Ügy vrm! Ügy van! a ssélsobaltídákmi) Vaj'joni mi eiz, ha nem szintén olyan, ókonzervatív jellegjj valami, amely már évszázadokra nyúlik vissza. Azután rá szereltnek mutatni a törvényalkotások közül egyikre, másikra. Az első nemzetgyűlés a csizmás parasztok nagy légiójával (Marothy Károly: Hova lettek?) alkotott egy mezőgazdasági törvényt, amelyre mosí is büszkén hivatkoznak, mondván, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletet először Magyarioiriszágou csinálták meg. (Ma/róthy Károly: Milylemi roszszul!) Nagyon helyes, de megcsinálták a mezőgazdasági lakosságnak egy olyan kategorizálását, amelybein emlékezetem sEzerint a legalsó kategóriáiban a cselédség és a napszámos réteg szerepelt. Azutáni jöttek a*ziok, akik birtokosok voltak és utánuk a többiek. Ezután következett az újabb törvény, ha jól emlékszem, az 1937:XVIL te. Ebben hatra tágították a kategóriák számát, azonban, melyik vonalom? A cselédek és napszámosok vonalába belevették három holdig a törpebirtokosokat is, viszont a száz holdon felüli kategóriát, amely az 1920-as törvényben egy kategóriában volt, háromra osztották fel. (Maró thy Károly: Osztódás által szaporodnak!) Külön kategóriába tették a. százig holdon felülieket ötszáz holdig, miajd az ötszáz holdon felülieket és még az, ezeken a birtokokon szolgálatot teljesítő gazdatiszteknek is megadták a jogot az ebben való részvételre. Mi ez? A törvényalíkbtásunikiban jelentkező szociális jellegű előhaladás-e, vagy pedig ókonzervatív jellegű »eilőhaladás?« Nem • is akaróik tovább foglalkoizni ezzel a kérdéssel, mindenesetre ez így alkialomsizerűen kijöt belőlem. Azért hivatkoztam esalk egyszerűen erre, hogy lássák, igenis van itt valamli, amit joigosan lehet feudális jellegűnek nevelni, ezt azonban a jövőben el fogom kerülni, mert ókonzervatívnak fogóim jellemezni. (Gr. Serényi Miklós: Visszafelé haladunk!) T. Képviselőház! Áttérek miost már beszédem egyik témájára, a belpolitikai kérdésekre és főképpen az elhangzott és Laky igen t. képviselőtársain által megdicsért belügyminiszteri költségvetési záróbeszéddel fogok foglalkozni. (Maróthy Károly: Szépen megmagyarázta nekünk! Jaj de szép volt. sikerült! 1 ) (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) T. Ház! A kormánnyal szembeni bizalmat1 a i]ságunknak éppen egyik főofea a belpolitika. Valahányszor a miai kormányrendszer belpolitikájára gondolok, valami végtelen hiányérzet vesz riajtam merőt. Hiányzik belőle a maigyar népi tömegek akarata és együttérzése. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A központi rendszer, a kormány mást aklar, mint a magyar nép és azzal az indokolással, hogy a nép saját ügyeinek és sorsának, az ország dolgainak elintézésére neta bír kellő érettséggel,' ráerőszakolna akaratát a miagyairságra. EK a tevékenység valósággal kimeríti a kormSánv összes tevékenységét 1 . A kormány minden! koreszmét, minden új erőt, amely a politikai élet porondján megjelenik, abból a szempolntból mérlegel, hogy az uralkodó rendszer hatalmát alátámasztja-e, viagy sem. Ha számukra nem kedvező a mérleg, akkor rögtön idegen eszmévé válik ez a koreszme s akikoir menthetetlenül nem alkalmas a maigyar nép számlára. (Zaj a szélsflbaÜoldalon. - Palló Imre: Ez! egészen egyszerű dolog!) Ha már semmikép sem térhetnek! ki az új eszmeiáramlat elől, addig nemi nyugodnak, amíg ay/ a saját képükre éis hasonlatosságukra át nem alakítják s amíg — mint szokták mondani — a nemzet sajátos géniusza sugallatára, nem te«7,iik rendszdritlámolgatóvá ezt a gondolatot. Ilyenkor azután az sem baj, ha a* koreszme lényege elsikkad. A f omîtes az, hogy 1 átalakítva »saját géniuszuknak« »megfeleljen. Ezt a hatalomhoz való ragaszkodást mindig úgy tudják feltüntetni, mintha ennek a sajátos géniusz maik a működése történelmi magyar érdek és nemzetfenntartó erő volna. Pedig nincs más nemzetfciaultartó erő. mint a miagyiar nép ősi ereje, annlak erkölcse és érintetlen becsülete. (Taps a szélmbaInMalon.) T. Ház! Igen sok kérdésben dominál i» saját rendszer hatalmának a kérdése. Itt elsősorban a parlament elnai)olásának kérdéséivel szeretnék foglalkozni. Én ugyanis ebben egy ilyen tényt látok. ia'm,e'rlyel a. kormányzat és a rendszer Sa sajátmaga hatalmát akarta alátámasztani és megmenteni. (Gr. Serényi Miklós: Nem merték iái felelősséget vállalni!) . T. iHázl Most már több hét óta együtt ülünk, az ellentéteik semmivel sem kisebbek ma a pártok közt, mint ezelőtt nyolc hónappal és megállapítoim. hogy nem történt semmi baj. Ha országos érdek, mint ahogy annak mondják és hivatalos hely is azt mondja, hogy a parlament együtt legyen. — ma azt halljuk,
