Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
3SS Az országgyűlés kêpviseîohazânak 347. propagandamiűiszt'er: Meiskó fiai elesett! — Meskó Zoltán: Ezzel nem, jkell előállni! Más is kint volt! Másoké is Mnlt volt! — Peyer Károly: És akinek nines fia?. — Rassay Kátroly: Ott esett éli a fia! Hagyjuk már ezt a dolgot! — Felkiáltások: Hajijuk! miljuJé!) vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Szíves elnézést kérek, hogy 'elragadtattam magamat és személyes ügyet hoztam elő. Kérem, méltóztassék ezt a legutolsó megjegyzésemet meg nem tárté íUnek/tekinteni. (Rassay Károly; Ez helyes!) Hallottam azt a 'tetszetős mondatot, is, hogy nem szabad! defetistáknak lennünk, hogy vereség esetén is élni fogunk, mert éliiük kell! (Ügm van! a szélsőbaloldalon. -*~ Rassay Károly: Ez igaz!),Hogy, mit hozna a jövő vereséig esetén, azt az elmondottak után nem kell bővebben ecsetelni. De tegyük fel, t- Ház! hogy valami szerencsés véletlen jön közbe, tegyük fel 1 , hogy megismétlődik ia, tatár betörés meg szűnésénefc története, amikor Ogotáj kán ha^ á lála hazatérésre késztette a pusztító, fosztogató tatár hordákat, tCjgyiük fel, hogy,^ vlalami szerencsés véletlen az oroszi rendezésit elhárítja Európa és ia mi fejünk felől, tegyük fel, hogy a szabadklőiműves páholyokban: kifőzött angolszász koncepcióknak valamelyike érvényesülne Közép-Európában éts <a a kisantant iszájaíze szerint rendeződnék újból a középeurópai kérdés. Mert naivitás, t. Ház, azt hinni, hogy ez esetben nem fog új életre kiélni a baniesi kisantant, ítimely kereteiben máris, létezik. Márpedig ahol Benes van, ott Magyarországra nézve semmi jót sem várhatunk. (Ügy van! Úgy van! Tűim> a szélsabaloldalon ! ês a baSjfözéip&n.) Ezekkel szemben, , a . csehekkel, a szerbek kel, sőt a rossz lelkiismeret jogán némileg még a roimánokkal szemben is fennáll az angolszász birodalmaknak! és a francia degaulista mozgalomnak bizonyos erkölcsi é s pol ifikai obligé ja a világháborúutáni két évtizedből kifolyólag, amit holmi szabadkőműves kapcsolatok nem megveteindió'i mértékben támasztanának alá. Hogy vennék ezek a tisztelt urak a kést egy újabb operációra, egy újabb amputációra, hogy özönlene vissza az ő vágyálmaiknak megfelelően északról, délről' és keletről a hontalanná és kenyértelenné vált magyar középosztály eV a friss bosszú nypmán hogyan, ritkutinánsaik meg még népi soraink is az újból levágott területeken! Üjra visszanyerné idehaza hatalmát a zsidóság és dobná ki sorban az irodából, műhelyből, a boltból, az iskolákból, die még a hivatalból is a magyar elemet. Amieillett vadidegen, tőlünk fajilag távolálló népekkel, nemzetekkel összeboronálnának valami idétlen konföderációba, laimelyn'ek demokratikus szem,féinyvesztésében végképpen elsikkadlna a ma gyiar gondolat. és a magyar hivatás. (Maróthy Károly: Felébrednének az Aladárok!) Megmaradnia! talán a baloldali irányzatnak olyan kedves és a nemzetiségi problémától terhel etlet, vegetatív kis magyar élietforlmia, de hol mra'radiïa a magyar hivatás, hol maradna, a magyai^birodalmi gondolat és ki merne még csak beszélni is a szentistvárii koncepcióról'?, T. Ház! Éppen napokkal ezelőtt olvastuk egyik legnagyobb publicistánk megragadó vezéreikketí amelyben báró Wesselényi Miklósnak száz, évvel ezelőtt megírt »Szózat«-át ismertette és amelyben rámutatott arra, hogya túlzó szlávok Magyarországból holmi szláv országot akarnának csinálni szláv .nyelvű többséggel, míg közülük a kegyelmaselbbefci mégelégednének azzal, hogy Horvát- és Tótországot — azaz a mi szemüaikJben most 1 Hojr? ütése Î94Ù november 3Ö-án, keááen. vátországnak nevezett részt — az egyik, a tót megyéket pedig egy másik szláv államalakulathoz csatolnák, szóval hogy Magyarországot bezsugoritanák ide a. z Alföldre és ezzel Magyarország; mint egy tartomány ócska, tovább tengődhetnék. Száz esztendővel ezelőtt írta ezt meg Wesselényi Miklós. És még egy körülményre hívóim fel a t. Ház figyelmét. Méltóztassék emlékezni az első világháborút mlegélőző időkre, amikoir Ferenc Ferdinánd (a Monarchiád)ani lakarta súlyhoz juttatni a szilávokat a trialista elgondolással: hogy felhorkant ezzel szembein az ép ösztöneit el nem veszteitt magyar közvélemény! {Ügy VÍM! Ügy van a szélsőbatwldalom — Maróthy Károly: Az laktoori 48-asok!) T. Házi! Soká kerülgettük itt ezeket az igazságokat... (Zaj. — Egy hang a baloldalon: Mi nem jártunk á szovjet' követségre! — Rajniss Ferenc (a baióiioüaij felé): Ne beszéljen zöldségeket, képviselő úr! Már elég volt nekem; ezekből a zöldségekből! — Rassay Károly: Nekem 'mondja?) Elnök; Csendet kérek! Rassay és Rajniss képviselő urat kérem... (Rajniss Ferenc közbeszól.) Rajniss képviselő urat kérem, hogy saimikor az elmük kijelentéseket tesz» ne méltóztassék azokat a párbeszédeket folytatni, amelyeket a házszabályok amúgy sem engednek meg. Méltóztassanak csendben maradni. vitéz Imrédy Béla: Soká kerülgettük itt. ezeket a/z igazságokat, legfeljebb szűkebb körbetn beszéltünk róluk, egyszer végre azonban el kellett ezeket itt is momdani, mert azt a mesterséges ködöt, amely Magyarországon szétáradt, át kell világítani, (Ügy vu\n! Ügy van! a szélsőbalodalon.) hladd lássa a parlament és rajta keresztül az egész ország népe, micsoda maszlaggal etetik, milyen öngyilkosságba akarják kergetni azok, akik elkendőzve előtte a valóságot .irreális ígéretekkel szédítik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) Elég erősek vagyunk, hogy elbírjuk: az igazságot, ezt hallottuk a túloldalról, hivatott ajkakról néhány nappal ezelőtt. Neim ijeszt-és a, célunk. A bátort a veszély csak elszántahbá teszi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbailolda^on.) Aki a valóság tükörképét nemi bírja el,' az a veszély realitása előtt is kapitulálna. Márpedig a magyar nem fog kapitulálni! (Ügy van! Ügy van! a széls&balúMalon.) Nem értem, t. Házi, miért nem engedi megírni a kormány az igazságait, miért nem engedi megírni, hogy mit írnak rólunk Oroszországban? Miért nem engedi felfedni az egész angolszász középeurópai politikai koncepció vérszegénységét? Ezekben a nagyszerű, de végtelenül veszélyes pillanatokban e miatt botladozik irány nélkül a magyar közvélemény. \ miniszterelnök űr az egyik mondatban beismeri azt az igazságot, hogy magunkra utalva íieim tudunk megbirkózni a nagyhatalmak hadseregeivel, a másik, mondatban viszont képzeletében határainkra vonultatja fel az egász fegyveres magyar 'nemzetet. Katonaember nem játszhatik stratégiailag megvalósíthatatlan gondolatokkal! Hiszen ahhoz, hogy a Kárpátokat* tartsuk, — és fogjuk is,tartani, ez az én meggyőződésem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — más is kell. Nem lógunk a levegőben, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) kell, hogy •mellettünk nőibb szárny unkát fedezze a romám hadsereg és védje a Focsani—Dunadeltavonalat és kell, hogy tőlünk, balra a né-
