Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

376 Az országgyűlés képviselőházának 347. bibliai mondatnak ma mély nemzetmentő értelme van. (Ügy van! Ügy vvw! a szélsőbaloldalion.) A muniÉakerüliő'vel szemben a törvény teljes szigorával' kell eljárni, de egyet mea- kell mondanom: lehetetlen viszont, hogy egyes privilegizált és a közigazgatásnak kedves gazda ságok anyagi előnyökhöz jussainak a munkafegyelem biztosítását célzó intézkedések révén mais ikievéisbbé szetrentesiésBkkel szemben. (Ügy van! Űm van! a szélsőbaloldalion.) És itt, í. Ház, az egész probléma beletorkollik az ár- és bérszínvonal problémájába. Hivatalosan maximált, mezőgazdasági béreink! papíron állnak fenn (Ügy van! a sZelsőbaloldalom.) és a hatósági sfcelmlbehunyással tolerált túllépéseik mérvétől függ a gazdiaságok boldogulása, vagy küszködése. (ÜgU van!'ú szélsőbaloldalom.) Szervezetlenségünk, a mezőgazdasági 'közigagatás kiépítetltensélge — hányszor és hány évig- sürgettük ezt is — hibás a helyzet ilyen alakulásában, de a leghibásabb a Jeten pillanatban az a — hogy másképpen ne fejezzem, ki magamat — folyama;!, amely az idén nyáron zajlott le az ár- és bérfrpnton. A közellátási miniszter úr fejtegetései során megpróbálta magyarázni, helyesebben mentegetni eat a folyamatot, amelynek, megállapítom, nincs

1 gazdája, okia azonban van s ez az ok gazdasági közigazgatásunk szervezetlensége és ebből eredői koncepciónéliküirisége, amely végső fokon szerencsétlen és gazdasági szempontból elavult kiabinetrendszerünkből folyik. A rábeszélő hatáskörű gazdasági minisizjter úr nemtetszése ellenére a különböző minisztériumokban és hivatalokban a rieiferensek egymásról tudomást nem szerző mozaikmunkájából, érdekeltségi és érdekképviseleti bizony gátasokból, be jelenitéselkjből, kaJlkulációkból^ tevődött, •szövődött össze ez a szeneweséftUen nyári ár- és bérszabályozás, amelyből egy tanulságot azonfbaini sürgősen le kellene vonni és sajnos, ennek nyomát sem látom, azt i i., hogy a termelés, az áruejosztás, az ár- és bérszabályozás, valamint a hitelellátás irányítását végre össze keli! fogni és a hatáskörök pontos meghaitároziásával és egy fegyelmezett, hierarehiíkus rendss&er megálikíoitásával tíeljesíiőképessé kell tenni és kézbe kiell kapni gazdasági igazgatásunkat. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) T. Ház! Minden szükség nélkül jó egyharmaddal emelkedett az átlagos ár- ég bérszínt. Ezzel a pénz vásárlóerejét szükség nélíkiüH hatóságilag csökkentettük és a pénzt értékmérő funkciójában alaposan megtépáztuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez letagadhatatilan! (Mester Mikïos: Ez az igazság!) Most következik a további lépés, a beszerzési csoportok létesítése, illetőleg alakításának engedélyezése, ami lehet elkerülhetetlen szükségesség a mai ferde helyzetben, de az indokolás, hogy pénzben nem lehet a megélhetési igényeiket kjielégíteni, nem egyébb, mint annak a burkolit bevallása, hogy a pénz mint csereeszköz sem teljesíti már funkcióját. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végül pszichológiailag rátripláz erre a « pénzügy miniszter úr egy olyan intézkedéssel, amelynek kétségtelenül vámnak és lehetnek jó oldalai, de pszichikai hatása a jelen körülmények között vészes, mert a pénz harmadik, éftékkonzerváló szerepét is elhomályosítja, t. ibevezeti az állami búzakötvényt. És aikikor csodálkozunk, hogy a szerte az országban heverő vásárlóerő, a pénz nem akar a bankok csatornáiba beíolyni. ülése 1943 november 30-án, kedden. T. Ház! Elég baja van a pénzügyminiszternek. Államadósságunk nem nagy, de rendkívül

1

! kiiadásaiiinik szaporodása évről-évre kényesebbé és nehezebbé teszi a hite'ügyi müve leteket, különösen ha arra gondolunk, hogy kerek ötmilliárdnyi belső államadósságunkból állig egy-két szjázaiék van a közönség körében elhelyezve és a többi kis^ részben nagyiparunk, nagyobb részben pedig bankszervesetünk gyomrát nyomja. Ebben az amúgyis új finan ^zírozási és adóztatási módszereket a töuiegtakarékosság új és leleményes eszközeinek érvényesítését megkívánó helyzetben léliekitani hibát annál kevésbé lett voina szabad elkövetni, mert az első világháború és a húszas éveik ke serves tapasztal'aftai még ott rezegnek mindenkinek aiz idegeiben. (Ügy van! a széUőbalo*dalon.) T. Ház! A konjunkturális jövedelmek külön adóztatása is késik. Ami pedig a zsidó vagyonadót illeti (Zaj a szélsőbaloldalon.), itt egészen különös helyzettel állunk szemben. Tavaly a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr nagy tapsok közepette bejelentette, a miniszterelnök úr május 29-iki beszédében viszont már megkezdődtek ettől a bejelentéstől az elszakadó mozdulatok és most; azt halljuk, hogy az elméleti és technikai módszerek hiánya következtében nem lehet végrehajtani. T. Ház! Már most a bejelentés óta pont nálunk fejlődött volna vissza a pénzügyi elmélet és nálunk torpant volna meg az adóztatási technika? Ne méltóztassanak itt ilyen átlátszó ürügyekkel igyekezni elhomályosítani egy a népszerűségkeresés hevében Önként tett ígéretet. (Helyeslés a baloldalon.) Vagy be kellett volna jelenteni és akkor előre meggondolni, hogy megvan-e ez az elméleti és technikai felkészültség a végrehajtásra, vagy ha nincs meg, akkor hallgatni kellett volna róla. (Helyeslés és tavs a baloldalon.) Ez a kép politikailag sötét, de gazdaságilag sem valami vigasztaló és mégis azt mondom, hogy együttes fegyelemmel meg lehet akadályozni komoly bajok bekövetkeztét; és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy azokon a gyűléseken, amelyeket a miniszterelnök úr olyan deklasszifikálólag próbált bevezető beszédében jellemezni és kvázi agitációs szónoklatoknak igye kezeit beállítani, ezeken a mi külső gyűléseinken éppen ennek a nemzeti fegyelemnek szükségére hívjuk fel gazdasági kérdésekben is a figyelmet. Én az év elején végigjártam Erdélyt és minden egyes gyűlésünkön megmondottam az embereknek, hogy főleg a közellátási kérdésekkel kapcsolatosan tessék fegyelmet és rendet tartani, mert akármilyen rossz rendeletekből álló rend jobb. mint az a rendetlenség, ami akkor állna elő, ha mindenki saját magának törvényhozója és saját maga szabja meg. hogy milyen mértékben tartja be a rendeleteket. Azt is bevallom, hogy a honvédelmi fegyelemre való felhívás nagyobb tapsot váltott ki, mint ez' a figyelmeztetés, de nekünk ellenzéknek is van lelkiismeretünk és van kötelességünk. (Taps a baloldalon.) Ma is azt mondom, hogy a pénzfronton súlyos hibák történtek, amelyekért a kormány a felelős (Ügy van! a, baloldalon.) és főleg a szervezetlenség, a gazdasági szervezetlenség az oka, de nekünk, a nemzet fiainak nem ezt > a felelősséget kell most hánytorgatnunk, hanem kötelességünk azt a hibát, ami történt, fegyelmezettségünkkel pótolni és az ország gaz-