Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Àz országgyűlés tcêpviselő)'lázának 346. kioik, szolgálati pótlékok, honvédségi pótlékok és nem. tudom., milyeini pótlékok formájában segíteni rajtok. Nem is kell a nagy közvéleménynek ezekrőll tudomást szereznie, nehogy megjátsszák a piacom ezeket a fizetésrendezéseket. (Csipak Lajos: Mindem tisztviselőre fontos eiz'i!) Ez vonatkozik mindenkire, hiszen ezzel kezdtem). Meg kell említenem:, hogy kéretni a szövetkezeitek) legteljesebb erkölcsi támogatását. A saját lábukon járnak ezek az igazi szövetkezetek. Nem beszélek az ál szövetkezetekről, de beszélek a Hangyáról és megemlítek valamit, amit el szoktak hallgatni és nemigen hozzák a nyilvánosság elé, hogy például aiz 1942-es évben 8-5 millió pengő vásárlási visszatérítést fizetett a tagoknak, az utóbbi három évben pedig ez a visszatérítés együttvéve 15 millió pengőt tett ki. (Ráíz Kálmán közbeszól) Kérdem öntői, mélyen t. képviselő úr, mutasson nekem egyetlen olyan zsidó nagy kereskedőt, aki a múltban egyetlenegy fillért is visszafizetett vásárlóintak. (Élénk derű t ég. — Rát« Kálmán: Ez , így furcsia beállítás!) Furcsa, nem furcsa, de igaz. (Derültség.) Nekemi természetes, másnak furcsa lehet. (Csoór Lajos: Hátha visszaperelnék tőlük!..) Csak pör útján lehet ilyeneknél valamit érvényesíteni. (Rat» Kaiman: we bolygassuk a Hangyát!) Elnök: Csendet kérekMeskó Zoltán: Örüljünk, hogy Hangyánk van. Láttuk a Felvidéken és Erdélyben* tudpuk, milyen szolgálatot tett az országnak és amikor teljesen ki volt szolgáltatva vidéken a keresztény társadalom egy sisera-hadnak, gondoljunk az Eganokra és másokra, akik elmenteik a Felvidékre és ciánozták a felvidéket. (Ratz Kálmán: Hol volt a Hangya Egan korában! — Zaj. — Derültség.) Elnök: Bátz Kálmán képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. \ . Meskó Zoltán: Még egy kérdésről ohaatok szólni, amely felvetődött a fővárosban, annakidején, amikor nagy bajban voltunk, amikor nagy volt a nyomor, nagy volt a szegénység ebben az országban. Gondoljunk csak vissza arra az időre, amikor gyermekeinknek ezreit vihettük ki Hollandiába. Az a becsülete« hollandi nép, holland nemzet milyen szerető szívvel nyújtott segítő kezet felénk! Azt hiszem, csak a hálának tennénk eleget, -ha nem is tudjuk talán abban a formában tenni, hogy belga, vagy holland gyermekeket hozunk ide nyaraltatni, legalább most karácsony táján, mindenesetre valamennyiünknek illenék résztvenni a viszonzásban, bár jól tudom, hogy sok a rászoruló magyar gyermek is. De ez megvolt a múltban is. Arra gondolok, gondoskodjunk arról, hogy karácsonykor legalább szereltetünk és hálánk jeléül juttassunk el szeretetadományt azoknak a hollandoknak, akik olyan szeretettel, becsülettel, megérzéssel és jószívvel fogadták annakidején a mi sápadt, vézna gyermekeinket. (Helyeslés.) Erről gondoskodni kellene. Ezeknek a gondolatoknak jegyében arra kérem a pénzügyminiszter urat, minden ténykedésénél mindenekelőtt és elsősorban a családvédelmet tartsa szem előtt. A pénzügyminiszter urat íiagyrabecsulöm, d« pártállásommal fogva költségvetését nem fogadhatom el. Elnök Szólásra következik? ülése Î943 -november È9-ên, hétfőn. 3.5.7 Porbuszky Géza jegyző: Ilovs/Jky János! Elnök: Ilovszky képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: T. Ház! Véletlenség folytán jutottam abba a helyzetbe?, hogy az 1944. évi rendkívül magas színvonalú költségvetési beszédek után mint utolsó szónok szólalhassak fel. Nem fogok visszaéllni türelmükkel, egészen röviden fogok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásra késztet elsősorban szolciális érzésem, azután Kaíbók Lajos képviselő úrnak a ma délután folyamán elhangzott indítványa*, harmadszor bizonyos mértékig csatlakozni kívánok Detmel Aladár igen t. képviselőtársain megállapításaihoz, végül szeretnék egy percre Meskó Zoltán igen t- képviselőtársamnak bizonyos javaslatával is foglalkozni. Az .első részen nagyo.ni gyorsan túlesek. A bürokrácia egyszerűsítéséről ma többen felszólaltak itt. Mint adófelszólamlási bizottsági elnök a mai időkben fokozottabb mértékiben nézem azt, hogy a kincstárnak és a polgárságnak az érdekeit egyaránt megvédjük, olyan értelemben, hogy az adózó polgár tényleg jövedelmének megfelelően adózzék, viszont más tekintetben féltékenyen őrködünk azon, hogy a:z adózás következtében ne vessünk ki a polgárokra olyan adókat, hogy azután ők„ mint adóalanyok elvérezzenek. Neibem az volna ai tiszteletteljes kérésem a pénzügyniiniszteer úrhoz, — ami leegyszerusíteiué s meggyorsítaná a ma rendkívül nehéz körülmények között dolgozó s az adóztaásokat keresztőlivivő, igen szorgalmas, éjjel-nappal dolgozó tisztviselői kar munkáját, — hogy a lajstromokat, amelyeket összeállítanak, az élet praktikumával kell megcsinálni. A lajstromokat ugyanis például az egyes budapesti kerüLeltekben utcáik és házak szerint állítják össze, nem pedig foglalkozási ágiak szerint. így a másodfokon, a felszólamlásokat felülbíráló adófelszólamlási bizottság, vagy pedig a kiegészítéséket tanullímányozó bizottság nem ind hivatásának megfelíelően végigszaladni az egész lajstromon egy-egy adózó megkeresésére, ami órákat venne igénybe, mert nehéz megtalálni, de ha az adózók foglalkozási ágak szerint egymás alatt volnának csoportosítva, akkor rendkívüli praktikussággal gyorsan keresztül lehetne menni a tételeken és keresztül lehetne vinni a szükséges "intézkedéseket. A második kérdés a következő: Kabók Lajos igen t. [képviselőtársam az általam a pénzügyi bizottságban elindított azt az akciót, hogy a létminimumot ne 3600 pengőben, hanem magasabb összegben állapítsa meg a pénzügyminiszter úr, méltóztatott itt szintén támogatni, de egyben egy javaslatot is előterjeszteni, hogy a férj és feleség-külön adózzék, ne vonják öszsze egy adótétel alá kettejük keresetét. Ugyebár, így méltóztatott kérni? (Kabök Lajos: így van!) A mélyen t. képviselő úr régi képviselő, tehát a törvényeket is figyelembe kell vennie; amiket hozunk, azokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, bármilyen szociális érzékünk van is, az 1940:XXII. te. 31. szakasza pedig azt mondja, hogy az adóköteles jövedelem megállapításánál az adózóknak bármely jövedelmi forrásból eredő összes bervételéboli kell kiindulni. Ha tehát a férj. és a feleség külön _ keres, akikor a . két kereset a jövedelmi-adó szempontjából összecsapandó (Kabók Lajos: De így magasabb skála alá esik!) azért, mert bizonyos progresszivitásnak kell ér-