Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

26 Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november 22-én, hétfőn nálásra. illetőleg a háztartási szénsízükselle­tünk 'kielégítésénél! a feltétlenül 1 igaizságois_ szét­osztásra és minid eni szén készletnek min dan •eszközzel a legális szénellátás' szolgálataiba való állá tás áita helyezzük. A háztartási szénhiány emelkedése köz­tudomású. En azonban úgy látom, éppen az államtitkár úrnak a széntermelés visszaesésére vonatkozó előbbi helyesbítő adatából, hogy a háztartási szénhiány emelkedése semmi körül­mények között és semmi _szín .alatt sincsen arányban^ a széntermelés visszaesésével. Ha pe­dig ez így van és ez a megállapítás helyes, akkor a hibát feltétlenül az elosztásban, illető­leg a meglévő készleteknek nem gazdaságos és nem teljes egészében való igénybevételében kell keresnem, helyesebben abban, hogy az Anyaghivatal egyes bányák termelését és a termelés mennyiségének hovafordítását nem ellenőrzi a kellő szigorúsággal, A borsodi szénmedeneére gondolok itt első­sorban, amely szénmedencének tudomásom szerint körülbelül 20^-22, h ár gyengébb minő­ségű és kisebb bányája ezidőszerint csak rész­ben vagy alig áll a legális szénellátás szolgála­tára és legfeljebb az annyira káros és veszé­lyes fekete szénpiac készletét növelve, ezidő­szerint túlnyomóan kívül esik az elosztást végző Anyaghivatal érdeklődési területén, En ezzel kapcsolatban csak arra kérem a miniszter urat, illetőleg az államtitkár urat, hogy történjék gondoskodás olyan értelemben, hogy ezek a kisebb bányák is a maximális teljesítőképességgel dolgozva, az Anyaghivatal utasítása, de különösképpen ellenőrzése alap­ján álljanak a legális szénellátás szolgálatá­ban. Az Anyaghivatalt említve, legyen szabad röviden néhány szóval megemlékeznem erről a háborús eredetű intézményről. A mai háború nemcsak kint a frontokon, nemcsak f az első vonalakban» hanem talán még inkább itt, a hátországban az anyagok felmérhetetlen és gigantikus csatája. Az anyaggazdálkodás és a rendelkezésre álló és csatasorba állítható anyagok takarékos felhasználási formája, be­osztása, szétosztása és elosztása az, ami leg­elsősorban döntő tényező a siker és a jövő biz­tosítása tekintetében. Ennek a hátországi anyagos atának első poszton, első vonalban álló és küzdő katonái az Anyaghivatal tisztviselői, akik százszázalékos, teljes Telki­ismeretességgeb munkakészségüknek és tu­dásuknak" maximumát adva kell álljanak ezen a .poszton. Viszont kell, hogy a nemzet minden fia ezen a nehéz helyen álló embe­reknek, magyar katonáknak, magyar tisztvise­lőknek a munkáját megértésével, segítésével, támogatásával, de különösképpen — s ez a leg­fontosabb — bizalmával könnyítse és segítse. Az eredményesség és a cél érdekében azon­ban és ennek az anyaghivatalnak jelenlegi és szinte kiválóan, nagyszerűen centralizált szer­vezetét kifogásolandonak tartom, még pedig nemcsak a tökéletesebb és észszerűbb, hanem a feltétlenül követendő igazságos anyagelosztás eszközlései és kiépítése szempontjából is. Véle­ményem szerint feltétlenül decentralizálni kell az Anyaghivatalt és lehetővé kell tenni, hogy az anyagigénybevételt, az anyagelosztást, de főképpen az intézkedések ellenőrzését a köz­pontból kiépített, a központ utasítása és irá­nyítása alapján működő vidéki szervek lás­sák el. Ezek a vidéki szervek, vidéki anyag­hivatali fiókok ott helyben a legjobban ismerik a körülményeket, látják a viszonyokat, (Ügy van! jobbfelől.) tehát sokkal eredményesebben tudnák működni, sokkal eredményesebben tud­ják szolgálni az anyaggazdálkodás nehéz fel­adatait, mint innen a központból, ahol a köz­ponti hivatalnak rendesen a sötétben kell ta­pogatóznia, mert hiszen a viszonyokkal, a rész­letekkel egyáltalán nem ismerős. Bár nagyon rövid aa időm, de ez alkalom­mal mégis fel kell, hogy hívjam; az iparügyi miniszter úr figyelmét a nemzet ma kétségkí­vül egyik legfontosabb termelő és produktív rétegének, a mérnöki karmák a kérdéseire és protblémáirai, amely mérnöki kar érdekében éppen, az iparügyi miniszter úr a mlultban is nemcsak mint minisizter, hanem úgyis, mint mérnök, a legeredményesebb és leghatásosabb munkálkodást fejtette ki Sem a jogászt, sem orvost, sem mezőgazdát, sem setmmi más fog­lal kotzási ágban dolgozó eimiber munkájúit, mun­kájának a foltosságát és nemzeti szempontból való nélkülözhetetlenségét nem akaróim csök­kemteni, nem akarom csorbítani, de azt hiszem, vitathatatlanul bizonyos alzi, hogy mlai egy hábo­rút eredménnyel megvívni, a hadseregeit! fel­szerelni, a, hadsereg felszerelését állandóan pó­tolni, a termelést bkitloisítanl, az iparmajk éppen úgy, mint iái mezőgazdaságnak, rentábilis és versenyképes termelést biztosítani és általában mindazokat a nemzeti feladatokat, amelyek a niemlzet lüktető éltetéhez, szükségesek, elkép­zeM, főképpen pedig megoldani mérnök nél­kül semmi körülmények közt nem leheti CEPU hnwiQ a 3obbo?äa>l\<M: Éljenek a mérnökök!) A mérnöki kérdéseik és sérelmek! rendezése, - a mérnöki karnak az őt megillető helyr© való ál­lítása csiaík egy erős érdekképviselet útján, a, mérnökség összességét magában foglaló mér­nöki kamatra kiépítésével eszközölhető- Szabó Gyula képviselőtársain azt képzeli, hogy ez ez időszerint már megvan. (Szabó Gyula: Papiro­scnl legalább!) Még papiroson sincs meg, mert bár 1938-ban éppen az iparügyi miniszter úr az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalá­sánál költségvetési besizédébeni máir megállapí­totta, hogy a 1 mérnöki kamara jelenlegi formá­ját» aní nem szolgálja azt a célt amelyre hivatott éb ieenis, szükség vaml egy második lépje s meg­tételéhez, szüksége vem ennek a. ikamarámak to­váíbbi kiépítéséhez, ez a második lépés még azóta; sem következett be. Azt hiszem,, mind­annyian tudjuk nagyon jól, hogy a mérnöki kiar érdekeit, a mérnöki karnak az őt 1 megillető helyre való állítását, de nemcsak a mérnöki érdekeiket, hialnem elsősorban; a nenuzet gazda­sásri érdekét, a nemzet egyetemes érdekét szol­gálink azzal, ha egy valóban, komolyam erős, ea v vséí>es mérnöki kamarát létesítünk, amely mérnöki kaimiara a kötelező tagság mellett < a, mérnökség összességét miaigában foglalhatja. Minthogy ez ezidőszerint még nincs meg^ arra kérem a miniszter ur'at, tegye lehetővé, hogy a ffudoimásom. szerint már tökéletesen előmun­kált, tökéletesen elődolgozott, sőt sziószerint meslévő és megalkotott törvénytervezet mi­előbb kerüljön ide a Ház eilé, (HelyesMs.) hogy itt ! törvéntniyé válva s'zioíl sálja az egyik legfon­tosabb és legproduktívább nemzeti társadalmi rétegnek,* a mérnöki karnak érdekeit és ezen keresztül az egész nemzet javát, ési jövőjét. Mélyen t. Képviselőház! Nem lennék hü ön-amagamhoz- h,ai mint minden elsztedőben te­szem, nem szólnék anélkül; hogy ismétlésekbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom