Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházáruik 346. ülése 1943 november 29-én, hétfőn, 339 ismétlésekbe bocsátkozni. Előttem felszólalt képviselőtársam recitálta, hogy 280 millió a deficit, tehát 4*6 százalékot tesz ez ki. Ez igaz. Az is igaz, hogy a háború negyedik esztendejében fenni tudtuk tartami költségvetési es pénzügyi egyensúlyunkat, bár-milyen oldalról nézzük is ezt a költségvetést. (Helyes és jobb felől.) Hat és félmiltliárdois állaniiadósságunik is igaz, de ebből az összegből! körülbelül csak 1*2 mMiárd külföldi adósság, ami talán elsősorban nyom minket. Meg kell' azt is említenem, amit a, pénzügyminiszter iir expozéjában mondott, hogy kiadásainkat 75 száziaüékban tulajdonképpen! adóból fedeztük és csak 25 százalék erejéig folyamodtunk hitelműveletékíhez. Ha mindezeket! röviden egybefoglalom, ezt kell mondanom: semmiféle erőszakos vagy kétségbeesett pénzügyi beavatkozás szükségességéi a tolvábbi háborús és egyéb kiadások fedezése érdekében) nem látom. Ha a politikai oldalra forgatóul ezt •M kérdést s azt kérdem, hogy mi határozza meg a pénzügyi politikánkat, vagyis a háborús kiadások, a hadsereg felszerelésének kiadásai is, ideértve azután a visszatért terülteteknek az ország vérkeringésébe való legszei'veselbb beépítése,^ végül harmadsorban a béikJegazdálkodás (előkészítése Igaz» hogy egy örömteljes, de különlegesen nehéz kétirányú gazdasági és pénzügyi politikát kell folytatnunk, mert egyrészt a visszatért területeken a legnagyobb háború kellős közepén kell békegazdálkodást folytatnunk. Itt ülő erdélyi, felvidéki, bácskai képviselőtársaink a tanuk arra, hogy utakra, vasúinkra, szociális intézményekre és leromlott kultúrntézményekre, közigazgatási berendezkedésekre» termelési, kereskedelmi, pénzügyi berendezkedésekre és egyéb más végeláthatatlan dolgokra kellett a kormánynak pénzügyi fedezetről gondoskodnia. A másik irányban pedig a legteljesebb háborús gazdálkodásra kellett berendezkedni, mert hiszen a világ legnagyobb háborújának kellős közepén élünk. Èz a kétirányú gazdálkodás egy időben igen sok »nehézségeit okoz a pénzügyi kormányzatnak. Ezt felületesen, csak egy-két odavetett hangzatos vagy hangulatos mondattal, kellő tárgyismeret nélkül nem lehet 'bírálni. Ilyen, körülmények között én csak elismeréssel adózhatom azoknak, akik ezt a munkát végzik, a pénzügyminiszter úrnak, a kormányzatnak, a miniszter úr munkatársainak és a magyar tisztviselőknek. Es nehogy az én szavam hízelgésnek han^ gozzék, legyein szabad másnak a szavaival, egy francia közírónak és jogtudósnak a szavaival élve ezt mondanom: becsülöm a minisztereket, mert hozzájuk viszonyítja nem a nép kicsi, hanem a feladatok nagyok és becsülöm a pénzügyminiszter urat, mert akár frontharcos, akár hadirokkant kérdésekkel fordultunk hozzá, — ami minden, csak nem pártpolitika — mindenkor készséggel állt rendelkezésünkre. Én tehát sok százezer bajtársam nevében őszinte köszöneteméit fejezem ki az ország nyilvánossága ellőtt és kérem őt a továíbbi támogatásra. (Ëljenaês és taps.) De hogy a, nagy feladatoknál maradjunk, nézzük talán meg közelebbről, hogyan oldotta meg a pénzügyi kormányzat ezeket a feladatokat» Az ellenzéki oldalról felszólalt képviselőtársaim -d r 280 milliós deficitet liánytorgaitták fel felszólalásaikban. Kabók képviselőtársam — sajnálom, hogy nincs itt — azt mondotta, hogy a kormányzat antiszociális pénzügyi politikát követ, mert a különféle munkáskategóriáknak nem adja meg az őket megillető adókedvezményeket stb. Mi ezen az oldalon úgy hisszük, elkövetkezett az ideje annak, hogy felhagyjunk ezekben a nehéz időkben az osztályharc szításával, mert ma — és ezt praxisból mondhatom — egy mérnök körülbelül anynyit keres, mint egy jobb kétkezi munkás. (Ügy van! Ügy vun!) Ne vessük fél örökké az osztályharcdt. De hogy érdemben válaszoljak: mi sem lett volna könnyebb annál, ha a kormány nem szociálisan gondolkodnék, mint hogy ezt a 280 millió pengős deficitet eltüntesse. Itt van az 533 millió pengős beruházási összeg. Mi sem lett volna könnyebb, mint felállasii és azt mondani: háború van, nem lehet beruházni, ezért elveszek 280 milliót; még mindig marad elég nagy beruházási összeg. De éppen a szociális gondoskodás volt az oka annak, hogy a kormányzat ezeket az összegeket nemhoa-y diminuátta volna, hanem egyenesen felemelte. Azt hiszem, a kormányzatot csak elismerés illeti azért a gesztusért, hogy az ódivatú ortodox politikán: régen túltéve n?^gát, nem egy harmadosztályú segédkönyveié menta^tását követte és nem azt az elvet érvényesítette az állam vezetésben, amelyre igen t. képviselőtársam célzott, hanem magasabb célokat tartva szem előtt, 'állította össze a költségvetés tételeit. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja él-* Ami pedig azt pteti, mintha a szociális Cé-. loto fokozottabb szolgálatát figvelm^ni kívül hagyta volna, erre nem kelli más* mondanom, mint azt. hoe'V s/oci ál is célokra es-vedül a he 1üe'yi t-'irea költségvetésébe 200 millió van f felvéve. Ha ehhez hozzáveszem a családi pótlék éis a gyermeknevelési iárulék 1*2 millióiát. akkoT i^ ár messze tólhaladjuk n deficit összegét. A többi hasonló kiadást ennél a tárcánál nem is p karóim felemlíteni. A miatt tehát hoffv ez a 2S0 milliós deficit van, — hogy triviálisan fejezzem ki" magamat — mi nyugodtan! allia tunk. K Êni tudojm azk hogy szociális 1 vonatkozásban iwftfpefcf** ten ni valló van még és rengeteg mulasz tást iViell pótolni 1 , 'de ezt i° be lehetne talán néha másképpen is állítani, különösen politikai gyűléseken, népgyűléseken és felelő'tleni mntämfik kapcsán. Erre nézve szintén egy nagy külföldi államférfi ónak a szavaival szeretnék él'nL aki azt mondotta (afafls.w):-»Az is igaz azonban, hogy a szociális problémák felvetésénél míndiárt ívesebb feleleti e.iir ígéret^ hangzanék el, ha például jmigven fogalmaznák meg a péti likai sok m aduknak: MiéH nem emeli a kormán v 50 vagy 100 százalékkal adónkat és az árakat, hogy ezzel a pénzeli ezt vaev azt a szoteiális intéziményt megvalósítsiuk'?« Erről az oldalról is lehetne nézni a dolgokat, de vésrpredméinyben a két véglet': közö+t mindig mep- kell! találnunk az élet józan, mértéklet< a « < és pónzügvi aílátámasztás-sail megalapozott útját, amely úton ma á mi pénzügvi kormányzatunk jár. Azután ai második tehértétek amelyet f°»V ihontafe az igen t- képviselő turaV a hat és félmilliárdnyi aídóssáig. Eoből azonban több. mint ötmilliárd tulajdonképpen belföldi, ha jól ! emilékszem ai számokba. talán V% milliárd a külföldi. (Ügy van! a balközénen.) Erre nézve hí**f közgazdászok — még itt is — nemesaíki külföldön — azt mondják, hogy az állam, amely ön-
