Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

320 As országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. tette a búzaköltfísönt. Most újabban a szaksajtóban azt olvasom, bogy a búziaikiölc&önt 200 tmiiAó pengős keretben kívánják kiboesátaúii. Ehhez a 200 millióhoz talán még hozzájárul egy másilkt intézkedés, amely imtiéizanényesen alkalmas arra, hogy a forgalomban lévő bankjegy mennyiséget erőteljeselbben és állandóbb hatással íogjla meg és csökkentse: éls ez a, részvétnytárfcaságoknál bejelentett részvénykibocsátások terve, illetőleg a milniszter úrnak az a ' bejelentése, hogy ezt a; folyamától; a maga részéről támogatni, kedvezményezni fogja. Amikor az egyik oldalon azt látom, hogy igen jelentős állami kiadásról, igen nagy szükséglet fedezéséjrlőil van szó, amely milliárdokban jelentkezik; a miásik részről azt látom, hogy ez a

f milliáirdokiban jelentkező szükséglet, sajnos, jórészben rövidlejáratú függő adósságokból nyer fedezeteit, jíórészt a Nemzeti Bank igénybevételével. Várom a továbbá intézkedések eredményét a búza-kötvények kibocsátásánál s a részvénypiacon. Minden attól függ, hogy mindezek! milyen összegbein fognak jelentkezni. Ha ezieik csak pár száz milliós értékhatárok között mozognak, akkor azt a nagy célt, amely ezekhez fűződik, hogy a gazdasági élet stabilitását biztosítsuk s a bankjegyek forgalomban lévő mennyiségét s így a fölös vásárló erőt csökkentsük, ezt a feladatukat kevésibbé foigjáki elérni, T. Ház! Az első világháború idején Teleszky állandóan arról panaszkodott, hogy adójavasláitaival szemben sem a kormánypárt, sem az ellenzék soha sem tanúsított megértést, elzárkóztak a kormánypárton és az ellenzékein minden újabb adójavaslattal szemben. A mostajni pénzügyminiszter úrnak akármilyen nehéz is a helyzete, (Zaj.) akármilyen kevéssé irígylésreméltó, ebben az egy kérdésben mégis könnyebb helyzete van. Ma a kormánypárt és aa ellenzék (Czermann Antal: Ne uszítsátok!), mi is itt az ellenzékein tudatában vagyunk annjak, hogy lemondás nélkül és áldozatvállalás nélikül (Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez igaizi!) nagy nemzeti, célijáilnkat sem elérni, sem biztosítani nem tudjuk. Mi erre hajlandók is vagyunk, csak

( felvetjük, melyek ennek» as; áldozatvállalásnak a feltételei. T. Ház! A feltétel az, hogy a kormányzat a maga részéről világosain, minden félreértést kizáró módon jelölje meg a mi neimtzeti céljaiinka t- Ez az egyik. A másik feltétel pedig az, hogy a kormányzat megnyilatkozásai, prograimmja legyenek öisíszhaaigban a cselekedetekkel, (Ügy van! Ügy van! a szél&őbaloidalon.) Ezl az, amire bátor voltam osak röviden utalná éls aminek hiányát látjuk; ez az, amiért nem vagy dk biraloimmal a kormány zia,t iránt és mert ne!m vagyok: bizalommal, sem a magáim, sem pártom, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség nevében a költségvetést nem fogadhatom el. (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számasam üdvözlik-) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közü'H Mocsáry Ödön jegyző: Demel Aladár! Elnök: Demel Aladár képviselő urat illeti a szó. Demel Aladár: T. Ház! Örömimei és megelégedéssel hallottam előttem szólott igen t. képviselőtársaimtól; hogy az áldozatvállalásban, egyek vagyunk, csaíkí a nemzeti célokban kell megegyeznünk és ehhez még megfelelő cselekedetet kell látni a kormány részéről. Meg vagyok győződve arról, hogy a nemzeti célok tekintetében szintén m'e'g fogunk itt egyezni és a kormány eddigi cselekvéséből biztos reményt merítek arra, (Jaross Andor: Optimizmus! — Czermann Antal: Indokoltí) hogy a jövőbeli cselekvéseik ezt a nemzeti célt megfelelően fogják szolgálni, úgyhogy az ennek megvalósítását szolgáló áldozatvállalást továbbra is valamennyien elfogadjuk. Aza költségvetés, amely itt előttünk fekszik, a háború soraim már a harmadik, amely évrőlévre foíkozódó példátlan költségvetési nehézségek 'közt született meg. Ha arra gondolunk, hogy az 1914/18. évi háború során az akkori pénzügyminiszter, Telleszky pénzügyminiszter ŰR aikire előttem szólott képviselőtársam többször hivatkozott, nem terjesztett elő évről-évre költségvetést,, hanem az 1914. évi költségvetés alapján kért évről-évre felhatalmazást a kiadásoík teljesítésére és a bevételek beszedésére; s ha arra gomidollunfk, hogy a felhatalmazás, kérésének szükségességét nemcsak azzal indokolta, hogy a háború bizonytalansága nem. alkalmas airra, hogy reális költségvetést lehessen; készíteni, hanem azzal is, hogy a minisztériumok ai háború fokozott munkája közbeni nem is képesek elkéteziteni a Jkölltségvetést, atkkor csak élismerés illeti a pénzügyminiszter urat, hölgy e nemkevésbbé hasonlóain súlyos, heiliyzetben a háborús kiadások különválasztásával legalább is al normális elétet szoilígáló kiadások ési bevételek tekintetében módot talált arra, hogy nemcsak az alkotmány betűinek, hamem az alkotmány szellemének is eleget tegyen', (tfgjf van! jobbfelől.) A költségvetés a. múlt évi kiadások 44.7 százalékos emelkedésével 6147 milÜiósi kiadást ölel fel. Kétségtelenül! hatalmas szám. ez és amint ezt az egyes tároaköltségvetésekben láttuk, e mö'gött a költségvietésii címeikbe és fejezeteikbe szorítva., meghúzódik affi adminisztráció által érintett egész magyar élet ós ott látjuk miöigötte a magyar életnek háborúban is megnővekediett ezernyi problémáját. De amikor a bevételek mérlegelésénél szintén hasonló mértékű eimelkedést látunk, akkor meg kell ílátnunk mögötte milliók verejtékes míunkájáit, áldozatos eröfeszítéisét, azt a rengeteg- energiát, amalyetj a magyar gazdasági élet ki tud fejteni és amelyre a pénzügyminiszter úr bizalommal építhette fel ezt a hatalmas költségvetést Az egyes taNcakj fcöHttségvetésének tárgyalásán rendszerint az a

L költségvetési kritika érvényesült, amely a fej'Ioldés kritériumának azt látja, hogy mennyire táguWak az egyesi tárqak kiadási keretei. Láttuk azt is, hogy a pénzügyminiszter 'úr ai kiadási kereteknek a» egyes tárcáik! közötti felosztásánál az állam óléterdekeiineJk kiellő mérlegelésével osztotta szét a, kiadási kereteket, most peidig, amikor a pénzügyi tárcát tárgy aljuk, amelynek gondoskodnia kell azoknak a kiaidiásolktoak a; fedezéséről, amelyek az. egyes tárcáknál jelentkeztek!, atkkor éppen ellenkező a kritika és éppen azt vizsgálja, vájjon ezek a kiadások fedezhetők-e olyan bevételekkel, amelyek nem haladják.' meg' az államnak, illetőleg a piollgárolktnak a teljesítőképességét. Amikor a pénzügyminiszter úr közszolgálati bevételek címén kerekeni 3600 millió pengőt irányoz elő', amely összegből 920 millió pengő a dohány jövedéknek! és a sKieiszmonopóliumiiiak a bevétele, akkor, ha figyelembe vesszük az árníyóban előállott _ változásokat is, meigállapítihiaitjuk, hogy az előirányzott közszolgálati bevételek válóban néni haladják túl azt a határt, ameddig a magyar gazdalsági élet teherviselőképessége terjed. A bevételeik emelkedései a multévive! szem-