Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
318 Az országgyűlés képviselőházának 346, ülése 1943 november 29-én, hétfőn. répatermelésre bírták és tulajdonképpen az egész nyugati határvidéken a gazdasági fellendülés alapját megvetették. Az utóbbi időkben az egyik faluban, mint másikban, kivétel nélkül 75—80—100 métermázsa az eredmény,, ha a százat meghaladja, az nagyon jó eredmény, amelyet egyes gazdák elérnek. Természetesen ez az eredmény fokozódó mértékben elveszi a gazda kedvéit a répatermeléstől, aminek természetesen a kincstár is kárát látja) mert hiszen kevesebb cukor áll rendelkezésre és kisebb a fogyasztási adóeredmény. Az a 10— 20°/o-os cukortartalom-emelkedés, amely abból áü elő, hogy ma 16—18%-os cukorrépát termelünk, nincsen arányban azzal az óriási menynyiségcsökkenéssel, amely a másik oldalon beállott. Ehhez hozzájárul az is, hogy még szeletben is jóval kevesebb mennyiség áll rendelkezésre, úgyhogy ezen a téren a pénzügyminiszter úrnak is kétségtelenül be kellene avatkoznia, a kérdést meg kellene vizsgálnia, mert ha ez a panasz nemcsak az ország egy vidékéről, hanem mások részéről is elhangzik, akkor ezeknek a panaszoknak kétségtelenül valami alapjuknak kell lenniök és bizonyára van is. A dohánytermelés foltozása ugyanoHyan> érdek, mint a cukorrépatermelés fokozása. Időm rövidsége miatt ezekkel a részletkérdésekkel nem akarok foglalkozni, én' csak rá akarok mutatni arra, boigy a , cukorrépái- és a dohánytermelés, mind a kettő rendkívül sok munkáskezet igényel. A honvédelmi miniszter úr bejelentette % hogy a honvédelmi munkaszolgálatot szisztematikusan kiépítik; szükség esetén még ezt a szolgálatot; is igénybei lehetne venni, bogy ^ ezek a fointos termelési ágak növeltessenek és ezeken keresztül nemcsak a közellátás kielégítése legyen tökéletesebb, hanem a kincstár is kétségtelenül igen jelentős bevételi emelkedéshez juthasson. Még egy-két konkrét kérdést -vagyok bátor megemlíteni, mielőtt az általános pénzügyi és gazdaságpolitikai tárgyalására kitérnék: egyik a. tüzker észt esek neks járó pótdíj kérdése, a másik, harctéren hősi halált halt katonáink hagyatékánál követett eljárás, a. hagyatéki illetékkiszabással kapcsolatban 1 . A tűzkereszteseknek havi 20 pengő pótdíj Jár. Az ai panasz, hogy tűzkereszt adományozásáról elsősorban a csapatok adnak ideiglenes bizonyítványt, amelyet az érdekeltek bemutatnak a központi illetményhivataJlnak. ezt azonban' a hivatal! nem. veszi fi 7 gyedembe, hanem a, végleges adományozási oklevelet kéri. Ez rendszerint háromt-négy hónapig késik s amikor bemutatják, akkor a bemutatás dátumától történik a. pótdíj folyósítása. A tűzkeresztesek azt kérik, hosry már az ideiglenes bizonyítvány alapján, történjék meg ai folyósítás, vagy ha ez nem történik meg, akkor az adományozás dátuma legyen a mérvadó a folyósítás kezdetére nézve, merni pedis: a bemutatás ideié, ami az érdekeltek hibáján kívül sokszor hónapoki er elhúzódik. A másik konkrét kérdés, ameilyet bátor vagyok itt mesremMteni. a hősi halált haltak hagyatéka, körül követett eljárás. Az 1920. évi XXXVI. te. 7. §-a bizonyé« kedvezményt biztosított az üven hagyatékok tárgyalásánál bizonyos értékhatáron belül. Ez az értékhatár akkor 5800 pen erőben volt megálllapítva. Változik •i vilásr. változnak az árak. ez az 5800 pengős értékhatár a mai áriak s értékelés mellett nan 'vfln alacsony. Az a Panasz, hogy a nénzügyi hatóságoknak adott utasítás folytán' olyan magasra értékelik az ilyen hősi halált haltak falusi házát, például 30.000 pengőre is értékelik, úgyhogy az ilyen magas értékelés mellett azok a kedvezmények, amelyek az 5800 pengős értékhatárhoz köttetnek, már nem érvényesülhetnek. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az 58O0 pengős értékhatárt megfelelően, méltóztassék majd felemeltetni, hogy a törvény eredeti célzata e téren is érvényesülhessen. T. Ház! A miniszter úr beszéde során megemlékezett a tisztviselő-kérdésről, illetőleg <a tisztviselők részére folyósított rendkívüli pótlékokról és^ ai beszerzési csoportok létesítésérő]. A tett intézkedésiek — sajnos •— nem elegendők, A legmelegebben támogatom a tisztviselők jog-os szervezetei, a Kansz. és Számvevőségi Tisztviselők Országos Egyesülete részéről előterjesztett kéréseket: pártomi részéről is, mert hiszen a tisztviselőkre ezekbem; a rendkívül niehéz időkbein, két nehéz feladat vár. Az egyik! az, hogy odaadó munkájukkal ezekbea a nehéz időkben is biztosítsák m államháztartás vitelében a folytonosságot; a másik pedig az, hogy a maguk; iiyugodtságán, helytállásán, kiiartásáíni keresztül támaszai legyenek a rendnek mindem felforgató forradalmi, törekvésse-1 szemben. T. Háa! Most pedig méltóztassék megengedni, hogy az általános pénzügyi és politikai problémákkal foglalkozzam, mert hiszen azok mellett a költségvetési aida tok: mellett, amelyéket itt hallottunk!, sajnos, az általános gazdaságpolitikai helyzet már nem mutat ilyen megnyugtató képet. Ennek á helyzetnek jellemzéséül- legyen szabad felolvasnom Teleszky Jánosnak, az első világháború pénzügyminiszr terének e »Magyarország pénzügyei a háború alatt« című könyvéből egy részt, amely azt a helyzetet, amely kialakult akkor és kialakult most is, a háború mostani szakában, igen érdékesen jellemzi. Azt írja Teleszky, hogy (olvassa): »A gazdasági viszony okiban nagy eltolódások voltak észtéibetoki.« Ezt az 1916 körül kialakult helyzetre mondja. (Tovább o 1 vasso): »A mezőgazdaság a legfontosabb termékeknek lefoglalása és legmagasabb áruknak meghatározása folytán lényegesen, szenvedett ugyan, de eltekintve attól, hogy az eziránybanti rendelkezések jobbadán 'csak héizíagosatni voltak végrehajthatók, sokan nagy nyereségre tettek szert az ármegállapítás alá nem eső teraiiékekr nek igen magas áron való értékesítése, révén. Ez az ármegállapítás alá eső termékek ' termelésének elhanyagolása mellett a hatósági ármegállapítás alá nem eső termékek termelésének fokozását, ez ismét az árrnaximálásoknak új és új cikkekre való kiterjesztését vonta maga után.« Majd, így folytatja (tovább Olvassa): »A legális kereskedelem jóformán teljelsen .'kikapcsolódott, de orgiáit ülte a zugkereskedelemj éis mindinkább kifejlődött a lánckereskedelem (Incze Antal: Ma feketepiaciifik hívják), amelyek ellen a különböző kormányintézkedések jórészt tehetetleneknek bizonyultak,. Ezek a gazdasági eltolódások, amelyekhez a pénz értékcsökkenéséből eredők is járultak, karöltve a mindinkább fokiozódó áruhiánnyal és drágulással, nagy elégedetlenséget váltottak ki a kormányintézkedésekkel szemben és nagy ellentéteket fejlesztettek ki. Mindjobban kiélesedett az ellentét egyrészt a fogyasztó, másrészt ai termelő osztályok között« . . . s'tb., ahogyan tlöbbé-kevésbbé ma is látjuk. T. Ház! A helyzetnek ez a jellemzése az akkori időket illetően) és a mai helyzetnek többé-kevéssbé azonos alakulása nem esetlegesség, hanem annak bizonyítéka, hogy azonos
