Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

«™ Âz országgyűlés képviselőházának $46. ülése ÏÔ4Ù november ÊÙ-én, hétfőn. gazdálkodást igényel annak a kérdésnek az el­bírálása, hogy milyen határig emelhetők az egyes közszolgáltatási bei vételek anélkül, hogy azok a széles néprétegekre 'elviselhetetlen ter­het jelentenének. Ugyanakkor pedig el kell bí­rálni azt, hogy melyek azok az országos fon­tosságú feladatok, amelyek nemzetgazdasági szempontból való megvalósítása fontos, elen­gedhetetlen és ezenfelül ezek között a feladatok között a sorrendnek a megállapítása. A most lefolyt költségvetési vita során tájé­kozódást szereztünk arrói, hogy melyek, azok a feladatok, amelyek az egyes tárcák költségve­tésének keretén belül a jövő évben megvalósí­tandók lesznek. Itt a pénzügyi tárca tárgyalá­sánál szeretnék rávilágítani arra, hogy melyek azok a bevételek, amelyekből a pénzügyminisz­ter úr ezeknek az országos feladatoknak meg­valósítását 'biztosítani kívánja. Hangsúlyozom, hogy a pénzügyi tárca nemcsak önmagáról gondoskodik, hanem gondoskodik az egész ál­lamháztartás anyagi eszközeiről is. Éppen ezért a pénzügyi tárca költségvetésének tár­gyalását a ; bevételekkel kezdem meg. Amint az új költségvetésből kitűnik, a pénzügyminiszter úr az államháztartás összes kiadásainak csaik mintegy 4.6%-át kitevő 280.4 millió pengő hiányt kívánja hitelművelet útján fedezni, vagyis a kiadásoknak 95-4%-ára meg­felelő bevételeket tud biztosítani. Ebből a törek­vésből kiindulva és számolva azzal is, hogy a felesleges vásárlóerő megfelelően levezettessék, kénytelen volt a pénzügyminiszter úr az egres adónemeknél az adótételek, az adókulcsok eme­léséhez hozzányúlni. T. Ház! Az adók emelése sohasem volt nép~­szerű dolog és ezért itt elsősorban azért kell köszönetet mondani a pénzügyminiszter úrnak, hogy háládatlan feladatát bátorsággal és hozzá­értéssel hajtotta végre. (XJQJÍ van!. Űav van! a jobboldalon.) Ezenfelül azonban elismeréssel kell megállapítanunk, hogy az új adópolitikai intézkedések a gazdasági élet egyensúlyát nem veszélyeztetik, az adózókat nem terhelték meg a szükségesnél nagyobb mértékben és ami, azt hiszem, a mai viszonyok között a legfontosabb, azokat minden esetten a szociális elgondolások hatották át és azokban kivétel nélkül az igaz­ságosság elve érvényesül. (Szabó Zoltán: Elis­meréssel adózunk!) T. Ház! Ha ugyanis az egyes adóemelése ket és az újonnan bevehetett közszolgáltatáso­kat vizsgáljuk, látjuk, hogy minden esetben azokat terhelték meg, akik kedvező körülmé­nyeik közt élve könnyebben járulhatnak hozzá az államháztartás kiadásainak viseléséhez. Azt hiszem, hogy mindnyájunk helyeslésével talál­kozott a fényűzési forgalmiadó kulcsának a • íelemelése és a rendkívüli fényűzési adó be­vezetése olyan kimondottan' fényűzést jelentő árukra, amelyeket csak a tehetősebb rétegek tudnak mégszerezni, avagy amelyek csak szó-, rakozásra szolgálnak- Nem jelent különös megterhelést a mozijegyek utam fizetendő 15%-os fényűzési fogaimiadó sem. ; , .> T. Ház! Külön ki kell itt emelni a számoló­lap-illeték bevezetését. Itt különösein érvénye­sülnek a szociális szempontok, mert ez a,teher azokat érinti, akiknek nagyobb a fogyasztó­és fizetőképességük és így szinte nem is veszik észre, amiint filléreikkel segítségét nyújtanak a» államnak kiadásai fedezésénél. Äz, itaÜ­szeszár' emelése, a dohánygyártmányok árának emelése is élvezeti cikkeket érint és így nem nehezíti a széles néprétegek megélhetését. A várható közszolgáltatási bevételeid ala­kulására kedvező hatással vannak azok az, adóigazgatási intézkedések is, amelyeik külö­nösen a jövedelem- és vagyonadó, általában ázr egyenesadó jobb kimunkálását mozdítják elő. Külön meg kell említeni az állami pótadó bevezetésével az adóigazgatás terén .jelentkező könnyítést. Az állami pótadó bevezetése ugyan elsősorban a községi jlegyzőnek ezerirányú "munkáját csökkentette, • azonban 1 az összes pá.nzügyi hatóságok munkáját is jelentősen megkönnyítette, ami által vált lehetővé, hogy a pénzügyi tisztviselők ójl-napallá tevő munkájukat a jelentős katonai behívásokká I csökkentett létszám' mellett is kellő időben el tudjak végezni. Azt hiszem, a t. Ház minden tagjának helyeslésével fog találkozni az a ki vánság, hogy minél előbb átfogó adóreform­mal könnyíttessék meg mind az adózók, mind az adó kivetését és behajtását végző tiszt vi selők feladata. Tudom, hogy a mai nehéz idők és a személyzethiány még hosszú és nagy elő­tanulmányokat igénylő munka elvégzésére nem alkalmasak, azonban kérem a pérnzügymi niszter urat, hogyha kérdést tartsa állandóan napirenden és kellő időben nyújtson be erre vonatkozólag javaslatot. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. Ház! Ezek után a pénzügyi tárca bevé­teleinek alakulását a főbb vonásokban a kö­vetkezőkben van szerencsém ismertetni i a be­vételek főösszege az 1943. évre megállapított 25426 millió pengővel szembem, az 1944. évre 36443 millió pengőben irányozhatott elő, amely összegből a közszolgáltatási bevételekre 3606'8 millió pengő, táreabevéfelekre pedig 375 mil­lió pengő esik A közszolgáltatási bevételeknél az egyenes­adókból várható bevétel 667*4 millió pengőről 944 millió pengőre emelkedett. Itt kell megem­lítenem, hogy a megszüntetett járulékos adók helyébe lépett állami pótadók az áttekintés megkönnyítése céljából az egyes adóalap okkal együtt irányoztattak elő és állíttattak szembe az 1943. évi előirányzattal. További alaki változást jelent a kárpátaljai közigaz­gatási pótadó és útadó elsőízben történt beál­lítása. Ezek az utóbbi bevételeik, amelyek már ' eddig is az államkincstárt illették mieg a kárpátaljai kormánybiztosság területén, az ál­lamkincstár által viselt oly közszolgáltatási szükségletek fedezésére szolgálnak, amely ki­adásokról az ország többi részén a törvényha­tóságok gondoskodnak. A forgalmiadó előirányzata 700 millió pen­gőről 960 millió pengőre, az illetékekből vár­ható bevétel 222*3 millió pengőről 352 millió pengőre, a fogyasztási adók előirányzata pe­dig 201-7 millió pengőről 308*7 millió pengőre emelkedett. A szeszegyedáruság előirányzata az előzőévi 237*8 millió pengővel szemben 346*4 millió pengőiben, a dohány jövedék elő­irányzata pedig az, 1943. évi 371*2 millió pen­gővel szemben 574*9 mililó pengőb*en állapít­tatott meg. A sójövedék és a mesterséges édesítőszerek állami egyedárusága 'bevételeinél, illetőleg az. osztálysorsjátékból befolyó jöve­delemnél a többlet összesen, 14*9 millió pengő, míg a vámbevételek előirányzatát vámáru­behozatalunk várható alakulásának megfele­lően 10 millió pengővel kellett csökkenteni. T. Ház! A tárca kiadásait vizsgálva az 1943. évi költségvetésben megállapított 301*7 millió pengővel szemben, 409*4 millió pengő kiadással találkozunk. A 107*7 milliós többlet­ből a személyi kiadásoknál 26 millió pengő, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom