Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Àz országgyűlés képviselőházának 34$.iïîêse ÎÙ4Ù novemhet n, pénteken. 30? baloldalon.) Finnországot nem fenyegeti egy kisantant és a kisantant mögött álló! szövetséges államok. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalion.) Finnországot nem fenyegetik; Londonból Bemesek, Károlyi Mihályok, Szimovicsoki és más országesonkítók. Egész Európa* — a Szovjetet kivéve — de talán az. egész művelt világ egyetért Finnország függetlenségének fenntartása kérdésében. Igenis állítsuk oda a magyarságnak napnap utáai

1 azt a finn hősiességet, amely hiúzként, oroszlánként tudott sziembeszállni kicsinysége dacára, a szovjet mammuttal, állítsuk oda azt a finn gerincességet, amely nem alktuszik ebben az irányban ma sem és ez a példa sohasem íog destruálni, de folyton finn szociáldemokrata és demokrata lapokból az Amerika feilié való segítségkérést idézni ebben tervszerű célzatosság van. (Rajniss Ferenc: Persze!! Tiszta dolog! Mint majdnem mindenben!) Mi helyeseljük azt, ha a magyar külpolitikai tájékoztatás józanságra, objektivitásra, törekszik^ tehát időnként hideg zuhanyokat is ad; de ennek a józanságnak azi adagolásánál az elmúlt esztendő nagy részében a külpolitikai tájékoztatásnál igen furcsa rövidlátást észleltünk. tJgy éreztük közel egy esztendeig, hogy ez a közvélemény irányítás tudomásul sem akarja venni azt, hogy itt az angolszászoknak tölbb mint egy millió hivatott propagandistájuk van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) Ügy éreztük, hogy ezi a külpolitikai tájékoztatás valahogy tudomást sémi vesz arról, hogy ez az egy millió zsidó, aki nálunk él, többezeréves kisebbségi nevelés,, talmudi csíSízioltság folytán bizonyos szempontból kétségtelenül versenyezni bír a magyar intelligenciával. Ez a külpolitikai tájékoztatás nem vette figyelembe azt, hogy ez az egy millió zsidó — ezt nemcsak én mondom, ezt mondta itt a nemzetvédelmi és tájékoztató miniszter úr is —- (Rajniss Ferenc: Aki ért hozzá, az mjinidiegyik mondja,, laki nem érit hozzá, az nem monldja! — Derültség- — Kállay Miklós miniszterelnök: Aki sokat volt közöttük, az joibban ismeri őket!) milyen bámulatosan ismeri a mii gyengeségeinket, ez az egy millió propagandista, mennyire ismeri a mi hiúságainkat, a mi tradicióimádatunk leggyengébb oldalait és mennyivel több rábeszélő, befolyásoló képesség van bennük, mint az egész, magyar intelligenciában együttvéve; Mintha ez a magyar külpolitikai tájékoztatás — mégegyszer hangsúlyozom, az őrs.égváltás előtti időkről beszélek, itt elsősorban — nem tudta volna azt, hogy a százados lefojtás eredményeként milyen óriási alkalmazkodó képesség van ebben az egy millió propagandistában. Az ő démoni hatásukat a magyar külpolitikai közvélemény kialakítására .- nem szabad úgy vennünk), mint egy milliós kisebbségnek a befolyását: arányszámuknál sokkal, de sokkal többet jelentenek ők. Hiszen nem mondok egyebet: a magyar sajtót árjásítottuk és csak egészen -kis százalékiban hagytuk meg a zsidókat —• a személyeket árjásítottuk, nem a zsidó tőkét — és f mégis ez után az árjásítás után három esztendővel, a helytállás legnehezebb aráiban egyszerre kiderül- hogy a niagyair sajtónak nagy része a külpolitikai kérdésekben zsidó szuggesztió alatt áll. (Úgy van! Ügy van! Taps a szé sőbaloldalon.) T. Ház! Az idő lejárván, még csak egy-két súlyos egyoldalúságra akarok rámutatni. Már a miniszterelnöki tárcánál is megemlékeztem arról, hogy amíg egyik oldalon oldalszám engedélyezik a Rooseveltek háborúutáni ábrándos terveiről szóló közleményeket, mint valami ïégen befejezett do'lgot, mintha már a szövetségesek régen győztek volnai és ezt az álomvilágot, eat a paradicsomot tüntetik fel, ugyanakkor nem mondják meg' aa't, hogy mindezeknek előzménye az, hogy a saovjethadak itt átrobogjanak é& füstölgő romokat hagyjanaki maguk után; amíg az egyik oldaloinl ezt kilométerszámra engedélyezik, a másik oldalon egyetlen cikket sem kapunk például arról, hogy Seaton Watson újaibb cikkekben, tanulmányokban/ hangsúlyozza az angol sajtóban, hogy Erdélyt vissza kell adni a románoknak, (Rajniss Ferenc: Miért nem szabad ezt megtudni a magyaroknak? Ezt szerek nénk tudni.). Amikor az Observernek, egy angol

1 öutsider-hetilápnak, amely mindig kritikai állásponton van;, azt a cikkét, amelybem a szovjetnek a kisállamokkal való szándékaiiról kritikai módon ír, egész terjedelmében kiadták a magyar sajtónak. (Rajniss Ferenc: Azt igent) Viszont hónapok óta hiába ktresem Henry Barnley-nek a Forthnightly című folyóirat szeptemberi számában megjelent egyik tanulmányát, amely szintén egészen élesen fordul szembe a bécsi döntéssel és Erdélyt sürgősen vissza akarja adatni a románoknak, (vitéz Makray Lajos: Ezt szóvá tettem beszédemben! — Egy hang ssélsi&baloidapn: Az helyes!) Do a lapok nem tették szóvá ést ezt hangsúlyozom. Nemi t. képviselőtársamról beszélek, hanem a külpolitikai sagtótájékoztatásról. A magyar lapok nem kaptak pontos uta< sításft arra, hogy a moszkvai konferenciával kapcsolatban, hangsúlyozzák azt, hogy ott szinte egyetlenegy kérdésben értettek maradéktalanul egyet, egyetlenegy embert üdvözölt mind a három nagyhatalom vezetője sürgönyileg és ez Benes Eduárd volt. (Rajniss Ferenc: Teljesen hamis volt, amit leadtak a, moszkvai kon* ferenciáról. — Ghyczy Jene Milügyminiszéer taguadólag int.) T. Ház! Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen nagy propaganda indult meg az utóbbi időben arról, hogy Sztálin és a bolsevizmus megváltozott. Egészen olyan hangok Ieledzenekí itt, mintha Sztálin állandóan űsak/ archimandriitákkal érintkeznék és gyóntatóatyjávai járna és ő volna a legmagyobb humanista. Ezt egymillió zsidó mondja, de igen sok előkelő személyiség szájából is hallottam. (Zaj.) Ugyanakkor az összes semlegesi lapoik telei voltak azzal, hogy Ankarában a szovjet követségen, egy előadásion, filmet mutattak be semlegesí és szövetséges diplomaták előtt és ezen: az előadáson a vetítésben, is, az előadáson is úgy beszéltek Magyarországról, mint amely Németország egy részével szovjet befolyás alá, szovjet uralom alá fog kerülni. Miért niem adták ki ezt a semleges közleménvt a magyar közvélemény tájékoztatására? (Rajni«s! Ferenc: Hadd lassai ez a nép, mi folyik..! — Ghyczy Jenő külügyminiszter: Nem igaz! — Káliiay Miklós miniszterelnök: Ha defetizmust hirdettek, akkor mi magunk csinálnánk a röpcédulákat^ — Zaj.) Miért nem adták ki azt, amit a Háború é» a munkásosztály című szovjet folyóirat H. Ottó királyról írt, miért törölték az olyani orosz megnyilatkozásokat, amelyek az úgynevezett csatlósállamok megbüntetésével kapcsolatban Magyarország felelőssé«