Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 345, •. stégének, elvesztése és ennek következménye az, hogy magyar szempontból Erdély még ma sincsen visszafoglalva. (Ugy V-ÜM! Ugy vem!) Éppen ezért ennek a nagy tömegnek a visszahelyezése és visszatérése ugyancsak a mi kötelességünk. Különös mértékben fel kívánom, hívni a t. Ház figyelmét a Moldovában élő magyar tömegek sorsára. (Helyeslés és taps. — Árvay Árpád: Százezrek vannak ott! — Gaal Alajos: Nem akarják elismerni!) Ezt a problémát mindem évben egy párszor elő szoktuk venni. A múlt költségvetési vitában, ha jól emlékszem, éppen Gaal Alajos barátom említette moldovai csángók sorsát. Én azonban itt most behatóbban kiválnom ezt a problémát meigvilágítani. Az a magyar tömeg, amely Moldovában él, ezer esztendő óta él ott. Nemj akarom most azt vitatni, hogy ezek vájjon tulajdonképpen hogyan is kerültek oda. A történelemírás problémája megállapítani, vajjom már az etelközi tartózkodás idején maradtak-e ott egyes telepek, ezek azután később a, kunokkal összeházasodtak és ezeknek az, utódai volnának a esánigók. Erről nem akarok vitázni. Az árpádkori Magyarország annakidején volt helyzete világítja meg legjobban ezt a kérdést. Árpádkori Magyarország Nyugat felé nem tudott fejlődni, mert ott rendezett államokba üközött, fejlődése tehát Kelet felé történt. (Úgy van! a szélsőbaioldalon.) Először Erdélyben, azután tovább kelet felé és ez a fejlődés, ez a terjeszkedés a Kárpátok vonalát korán 'túlhaladta (Ugy v n! Ugy van! a szélsőba\oldaltm!) A Kárpátok vonala nem lehetett akkoriban határ, hiszen egy lovas* nép a. hegygerinceken nem tud védekezni, (Ugy vam! Ugy van! a szélsőba oldalon.) haneon iganis az ott a keleti részen megszállott magyar területek voltak azok, amelyek az utolsó magyar védelmi vonal voltak egészen a Dnyeszterig. Hiszen a Dnyesizternél magyar védővárak, például Dny eszterfehérvár, voltak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jászvásár! — Ugy van! Ugy •v n!) Ezek a magyarok azután későbben mind jio'bban és jolbban szaporodtak a kivándorlással, amely most már nem egy ilyen nagy erőátvitel formájában történt, hanem sokkal szerencsétlenebb formában, az üldözések formájában. (Ümt van! Ügy van) balfelől.) Beszélhetünk vallási üldözésekről, amikor a XV. században kimentek a husziták, azután kimentek a kuruc idők üldözöttéi, emigránsai, de sokkal veszedelmesebb, nagyobb bajt jelentettek a gazdasági bajok következtében kivándorolt székelek kitelepülései, amelyek már a XV. század végétől megindultak. Nagyona jól tudjuk, ismerjük azt, hogy Báthori Jstván erdélyi vajda annakidején mennyire üldözte a székelyeket, akik azután panasszal fordultak II. Ulászló királyhoz. A király a, vajdát le is tette, de a székelyek ennek ellenére is áPlamdóam kivándoroltak Erdélyből Moldovábai. Később azután a kivándorlás anynyira tartott, hogy a XVI. században kénytelenek országgyűlésen állandóan tiltakozni a kivándorlási ellen, persze mindhiába, mert nagyon jol tudjuk, hogy a továbbiakban azután milyen gazdasági bajok következtek. A morbus transsylvanicus, az erdélyi szociális mizériák állandósulnak, a székelyek szabadságát állandóan megnyirbálják azok, akik niem ismerik jogi helyzetüket és a hatalmaskodók iparkodnak a székelyeket jobb ágy-sorba taszítani. Ezek ellen a törekvések ellen állandó a panasz és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. llése 1943 november 26-án, pénteken. 303 nincs más védekezés, mint hogy kivándorolnak. Kivándorolnak már csak azért is, mert a volt moldvai fejedelmek "valósággal ki csábítják őket földadományozásokkal, kiváltságokkal; így eprével) mennek oda ki- Ismerjük nagyon jól a XVIII. század helyzetét. Tudjuk, hogyan megy ki akkoriban Ősikből tlöbb mint 7000 emiber, a madéfalvai veszedelem, a siculicidium idején. (Felkiáltások: Az üldözések!) Akkor is kettős okból történik a kivándorlás. Nemcsak azért és nemcsak aizok mennek ki, akik ki akarn'afo szabadulni a határőrvidékeken Mária Terézia mundérjából, hanem azok is, akik ugyanakkor szociális nyomorban vannak. (Ügy van! Ügy van! a középen és q szélsőbaloMalon-) Sokan vannak olyanok, akiket akkoriban az előkelő székelyek elnyomtak, jobfo ágy sorsiba taszítottak, ezek azután kivándorolnak Moldovába. így a moldovai magyarok száma állandóani szaporodik és növekszik. Ami a létszámukat illeti, errő'li nem akarok hosszasabban beszélni. A mai megállapítás az hogy Moldoivában körülbelül 90—100.000 főre tehető annak a székely) magyarságniak a száma amely egy tömbben, él. Ezek között 65—70-000 tud ma is magyarul beszélni. Ezeknek sorsa a középkorban nagyon jó. Ök a vezetőosztály, a kultúra fáklyavivői, ők a bányászat, az ipar megteremtői, város alapítók. A későbbi időkben azután romlani, fog a helyzet, akkor, amikor a románság kezd előretörni és iparkodik a maga helyzetét megerősíteni. Az ortodoxia előtörésével a székely magyarság lassankint kezdi elveszíteni nemzeti öntudatát, különösen akkor. amikor megfogyatkoznak vezetői, a papságKezdetben tudniillik az egészen nagv tömegeknek magyar papjaik vannak. A bakói kolostor barátai, a ferenerendi barátok járják a vidéket és látják el eninek a népnek lelki szükségletét. Ez a kolostor pedig alantasa a esiksotmlyói zárdának és ilyenmódont állandó a közlekedés Erdély és Moldova között. Azonban már a XVI., XVII. századtól 1 kezdődőleg megfogy átkoznak a magyar papok ezen a vidékem Megható az, nogy ezeK a szegény szegély magyarok mennyire imádkoznak, mennyire könyörögnek magyar papokért. Dehát nincs. Nem tudnak! adni, mért hiszen abban az időben Magyarországon sincs elég, a reformáció következtéiben. Erdélyben a papok száma anynyira megfogyatkozott, hogy a Székielyföldről nem tudják hogyan küldjenek Moldva számára papokat. Később, őszintén szólva, nem törődünk ezzel a problémával. (Ügy vam,!) Állandóan másokat vádolunk azzal, hogy nem törődnek a moldvai csángók anyanyelvével. A Szemtszé' ket vádoljuk, mindenkit vádolunk}, csak magunkat nietm vádoljuk, akiiknek kötelessége lett volna, gondoskodni róluk- Ez nem történt meg és ez az oka annak, hogy sokan majdnem teljesen elvesztik nemzeti öntudatukat. Moldovában rengeteg faluról tudunk, ahol katolikus nyomok vámnak*. Lükő Gábor tanulmányában 488 olyan községet sorol fel, amelyíben a katolicizmus nyomait megtaláljuk, pedig tudnunk kell, hoigv Moldovában a magyar és a katolikus «gyet jelent. Ahol katolikus településről tud nak, ott mindenütt magyar templomok, magyar falvak is vámnak, Ezekniek a tényeknek tudatában Isten csodája, hogy még mindig ekkora tömegben él magyar ezen földön. (Árvay Árpád: Ez a magyar ősenőnek köszönhető!) Ezeknek a moldvai csángóknak közelebbi ismerete csak az úli'abb korban kezel érdeklődésre találni. Igaz, hogy a romantikus korban már kezdenek érdeklődni sorsuk iránt, a Tudo42
