Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 287 mat. Mivel meggyőződésem szerint a kormány által kitűzött külpolitika a nemzet érdekével összhangban, áll, a

1 költségvetést elfogadom. (Élénk él$em?és\ és taps a] jobboldalon ês> a középen. — A szónO'lM számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következikl Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szeder János! Elnök: Szeder János képviselő urat illeti a szós. Szeder János: T. Képviselőház! Ezekben a forgatagos időkben, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amikor a háború végkifejlődésének üteme mind dübörgőbbé válik, amikor megnőnek a fények és az, árnyak, amikor ingatag lelkek a háború tényei követeztéb

en mindijóbban hullámzásba kerülnek, mindennél fontosabb szerintem az, hogy a nemzet rendíthetetlen önbizalommal rendelkezzék a

, történtek jelenei és a jövő tekintetébein; (Helyeslés jobbfelől.) Önmagában mindig bízni és mégis soha ©1 nem bizakodni, ez az* a kör. amelyből nagyrahivatott nép soha ki nem lép. Ez a csüggedés- és elbiziakodottságnéiküli magatartás annál inkább &or,sfontqsßagu számunkra ma, minél inkább végkifejlődése felé halad ez a méreteiben minden eddiginél nagyobb világháború. Annál öntudatosabb, éberebb, keményebb kell hogy legyen a nemzet és elsősorban annak vezető rétege. (HMyeslés jobbfelől.) Ez a vezető réteg ismerheti tehát legkevéshbé az elcsüggedést vagy elbizakodottságot, vagyis a háború forgandóságának nem lehet játékszere a nemzet sorsáról vallott felfogása s nem befolyásolhatják olyan beszédek és olyan kijelentések, mint amilyenek az előbbi Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársaim részéről el* hangzottak. (Üffy vem! Ügy van! jobbf&àl.) T. Képviselőház! Ezekben a notai időkben, és éppen! az elhangzott beszéd nyomán, szerintem fokozottan szükséges az, hogy újból tisztába jöjjünk azokkal az erőtényezőkkel, amelyek minden kételyt kizáróan megszabták és megszabják a nemzet külpolitikai vonalvezetését. E tényezők közül én egy dinamikus és egy statikus erőtény&zőt tartok mindennél jelen tőségtelLiesebbnek s erről a két tényezőről szeretnék itt mintegy válaszul is Zsilinszky képviselőtársam beszédére, néhány gondolatot felvetni. (Hal juftj Halljuk! Jobbfelől) T. Ház! Két évvel; ezelőtt, Csáky külügyminisztersége idején, mint ugyancsak a kormánypárt vezérszónoka, azt mondottam, hogy a tengelyhatalmak győzelme egyúttal magyar érdek is. Ezt a megállapításomait ma éppen oly rendíthetetlenül igazinak tudom, •• mint Oripsnek azt ai most született megállapítását, hogy semmiféle rendszer nem állhat fenn tartósan, amely erőhatalomra épül. Pedig ilyen kizárólagosan erőhatalomra épült rendszer volt az, amelyet a múlt világháború végeztével a, páriskörnyéki béikékkel megteremtettek. (Egy hang jobbfelől: Meg is bukott!) Röpke negyedszázad elég volt ahhoz, hogy e páriskörnyéki békék kiáltó tanulságul szolgáljanak mindenki számára, aki) a konc oszlás ősi törvénye szerint gondolja jutalmazni vagy büntetni Kelet- ési Délkelet-Európa kisebb nemzeteit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csak aki azt hiszi, hogy megtagadhatja a haldoklónak, hogy levegőt vegyen vagy hörögjön, csak M;Z gondolhatta az elmúlt negyedszázad alatt, hogy Magyaifország és magyar ember valaha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. is belenyugtatható lett volna abba, ami v«Lük 1918 után a páriskörnyéki békékkel történt, (Ügy van! tlgy va\n! jobbfelől.) — Téglássy Béla: Nem! Nem! Sohal) A revízió olthatatlan vágya é& szenvedélyes akarata szerintem az ai dinamikus erőtényező, amelyről említést tettem, és amely a legjelentősebb mértékben határozta) meg a mi külpolitikai vonalvezetésünket a múlt világháborútól mind a mai napig * Országunk kárpát-medemeebeli fekvése, tehát geopolitikai helyzetünk az a másik, minr dennél erősebib parancsszavú, noha statikus erőtényező, amely a magyar ^ülpolitika állásfoglalására szintén döntő befolyással volt. Európának ezt a veszélyeknek legjobban kitett helyét ezer esztendőn keresztül védelmeztük a világ minden tájáról jelentkező foglalási törekvésekkel szemben. Hogy merre foirdultpnk az elmúlt időkben ezer esztendő soiráni a védekezésben, az tisztán és kizárólag attól füsrgött, merről fenyegette a nemzetet halálosaibb^ veszély. Az 1919-es kommün szörnyűségeit átvészelt Magyarország ezt a mind ennél fenyegetőbb veszélyt Keletről vélte felismerni, Keletről látta reáomlani, nyilvánvaló és természetes tehát, hogy a mellé a nép mellé állt, amely nép Európában egyedül képes* a bolsevizmussal szemben a siker reményében helytállni« (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) t , T. Ház! Mindezekből kitetszően a revízió olthatatlan vágya és szenvedélyes akarása — mely az egész nemzet testét átjárja — valamint országunknak geopolitikai helyzete tehát ats a dinanrffiisi és statikus történelmi erőtényezo, amely ai magyar külpolitika útját irányította és megszabtia» Ési ha ibármilyen ellenséges oldaliról sízemrelhiányás érné Magyarországot, hogy ebben az előbb inéli is nagyobb, egész földi világunkat átifogó háboirúban újból Né

: metország oldalára került, és ha ezért valaki egyáltalában hibáztatható lenne valahol', — mert azt tagadom Bajcsy-Zsilinszky t Endrével szemben, hogy ezért idebent hibáztatható lenne

1 valaki., — akkor a bűnösöket senki se keresse idebent, hanem azoknak a személyében — Benestől kezdve Tituleseun át Clemen, eeau-ig ~, akik bábái és bonicnokai voltak annak a történelemelleneis erőhatalmi rendszernek, aimelyet Paris környékén elsősoTban a mi országunkkal szemben hívtak életre, (Ügy van! Ügy vanj Taps jobbfétâ '.) T. Képviselőház! Az én szerény nézetem szerint a magyar külpolitikát olyan erőtényezők határózták meg, amelyeknek szükségképpen kellett, hoigy engedeimesteedjéfk minden kormány s éppen ezért ez a magyar külpolitika az elmúlt negyedszázad alatt! nyílegyenes volt: ténykedéseit csak azok érthetik és magyarázhatják félre, akik a látszatot a valóságtól megkülönböztetni nem tudják vagy nem akariáJkt, vagy akikben elhitványult a maigyar népi öntudat, vagy akik ai való tényekkeli számolni, nem tudnak, nem szoktak, vagy nem akamafc. Efféle emiberek részéről tömérdek tanács és befolyásolás igyekezett érvényesülni a magya.r külpolitikával szemben, «> magyar külpolitika azonban, mindezek elle^nére, megmaradt a maga öncélú, kifejezetten magyar érdekeket követő utján. Ennek számtalan bizonyságát adta ai közelmúltban: ezt tette például akkor, anrkor nem vett részt a ^háborúban azzal a Lengyeloirszággail szemben. J amely Lengyelországgal és lengyel néppel 40