Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának 341, to'tt halálcscti mgêàyt kaptáik. Ez az összeg' természetesen métsr a temetkezési költségekre sem elegendő, úgyhogy a esaládlfenn tartó eilliúnyta esetén a, hozzátartozók a legnagyobb bizonytalanságban maradnak. A legtöbb esiafc ládlfenntart'ó munka-, baleset, vagy munkahelyén: szerzett betegség" áldozata éis ezért méltányos és igazságos, hogy a munkaadó az dhúnyt hozzátartozóit kleílő mércéikben, segélyezze. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy még teljesen rendezetlen a bányászati iparban éö a kohászatban foglalkoztatott munkásság' ba.1ci.sícMi kártalanításánaik ügye. A fennálló törvények rendelkezései nem rendezik az 'említett cfecíp ormokhoz taívtlozó üzemekbieu eiliőlfordiulp balegetek szenvedőinek helyzetét s teljem egészében az Oti-rai .hárítják át a munkavállaló 'kártalanítását. Tekintettel airra, hogy a munkaadó semmiilyen baleseti kártalanítást' nem köteles fizetni, s az óvóintéizkedések. elhanyagolása miatti kiszabható büntető rendelkezésekben fogrlalt pénzbüntetések csekély összege 1 következtében a vállalatok- az óvó intézkedések végrehajtását gyalkrami elhanyagolják, a baleketek száma állándósn i^om: nagy. (R .Vozáry Aladár: Nagybányán: milyen volt a románok alatti A borzalmak boírzalmaO Szükségesnek tartom olyan törvény meghozatalát, amely lehetővé, illetve kötelezővé teszi, hogy a munkaadó a vállalat szolgálatában balesetet szenvedett munkavállaló számára a munkaképtelenség idejére, de legalább a baleseti járulék megállapításáig tizenhárom heti keresetének átlaga és az Oti. által folyósított segély közötti különbözetet megfizesse. Szükségesnek tartom, hogy a vállalatokat kötelezzék a felgyógyult munkavállaló újból való alkalmazására, olymódon, hogy rokkantságát megfelelően figyelembe vegyék munkahelyének kijelölésénél. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések ugyanis lehetővé teszik ilyen esetben a munkavállalónak minden további nélkül történő, elbocsátását, szóval a munkás a _ vállalat szolgálatában elszenvedett balesete miatt máról-holnapra kenyértelenné válhatik, holott a balesetek legtöbb esetben a vállalatok mulasztásai miatt fordulnak elő. Eendkívül fontos és az erdélyi munkásságot különösen^ érzékenyen érintő kérdés 'a fizetéses szabadság ügye. A csonkaországban a fizetéses szabadságot a 3000/1938. Ip. M. számú rendelet szabályozta. A visszacsatolt erdélyi és délvidéki területeken azonban a munkásság sokkal kedvezőbb fizetéses^ szabadságot élvez. (R. Vozáry Aladár: Arról lehet beszélni! -^ Egy hang a balközépen: Ez megvon!) Ma az a helyzet, hogy az országban három kölönböző jogszabály» illetve joggyakorlat alapján adják a fizetéses szabadságot. Szükségesnek tartom, hogy az iparügyi miniszter úr az alkalmazott szabadságrendszerek közül a legkedvezőbbet kötelezően léptesse életbe. Az erdélyi munkásságot annakidején sérelem érte szerzett jogainak 1940 október 5-i rögzítése következtében, mert három év óta szabadságának növekedése szünetel mindaddig, míg az említett rendelkezés alapján tovább nem növekedhetik. Teljesen méltánytalan, hogy a munkásság a múltban élvezett fizetéses szabadságától elessék. De itése 1943. november 22-én, hétfőn 19 egyébként munkaadói szempontból sem tartom igazságosnak, hogy azok. akik munkavállalóikat szociálisabb feltételek mellett foglalkoztatják, üzleti szempontból hátrányos helyzetbe kerüljenek azokkal a csonkaországi munkaadókkal szemben, akik a kisebb mértékű fizetéses szabadságot adják meg. összehasonlításul megemlítem, hogy az erdélyi munkaadók általában 7—30 napig terjedő fizetéses szabadságot adnak, szemben a csonkaországi 6—12 napig terjedő szabadsággal. Feltétlenül szükségesnek tartom az egész ország területén az Erdélyben érvényben lévő kedvezőbb feltételű fizetéses szabadságok biztosítását még akkor is, ha a munkásság a fokozott háborús teljesítmények elérése érdekéiben egyelőre nem venné igénybe ezt a szabadságtöbbletet. A magyar bányaipari munkásság helyzetével kapcsolatban szükségesnek tartom a következő különleges rendelkezések megalkotását: Kérem, hogy a bányászatban és kohászatban, mely foglalkozás egyike a legveszélyesebbeknek, a munka képesítéséhez legyen kötve. Kérem, hogy a> bányászatban a vájárt és a kohászatban! a kohászt iparossá minősítsék. Ahhoz, hogy hazánkban a bányászatot és kohászatot mint szakimat, kellő szintre emeljük, szükségesnek tartom bányásztanoncisfcola felállítását, mert la ma érvényhez lévő rendeletben előírt vájárképző tanfolyamon nyújtott kiképzés jóval alatta marad egy tanonciskolái idképzésnek. Kielégítő módon rendezni kell a bányászok kereseti lehetőségeit. Szükségesnek tartom ezért a bányászatban je-euleg érvény: ben lévő szakmánybérek rendezését és a szakniánybéreknek legalálbb a békebeli színvonalra emelését, mert míg a> békében mellékmunkával együtt egy munkás egy műszakban 2 és Va koronát keresett, aiddig ma 5 pengőt keres, annak éhemére, hogy! a. korona vásárlóereje jobb volt. mint a pengőé. Szükségesnek tartom a bánya: szók résziére korpótlék bevezetését, mert az a bányász, aki a földi mélyében dolgozik, öregebb korában nem bírja szakmányiban ugyanazt a« munkát elvégezni, mint ereje teljében ós. így keresete méltánytalanul csökkenj Igazságos, voina, ha az ily éneknek öreg napjaikra csökkentett keresetét megfelelő mértékű korpótlékkal egészítenék ki. Mind az idei, mind a tavalyi költségvetési vita során, több kívánság hangzott el a mua kásság és a mérnöki kar közötti ür kérdéséről. Sajnos, nem, említették meg a felszólalók az iparban jelentős szerepet betöltő szakiskolásQikat* akiknek jó felkészültségét megfelelő törvény hiányában nem méltányolják é& igy ugyanilyen elbírálásban) részesülnek* mint 3: segédlevéllel rendelkező szakmunkások. Szükségesnek tartom egy új rendelkezés kibocsátását, amely a szakiskolákat, — tekintettel alapos emeleti és gyakiorlati felkészültségükre — a mestervizsgát tettekkel egyenJft jogúnak ismeri el. • Feltétlenül szükségesnek tartom hogy a székelyföldi gömbfafeldolgozó üzemekben dol gozó munkások minimális: munkabérei komoly revízió alá vétessenek, mert csak az alapibérek megfelelő és a mai életszinthez igazodó újólagos rendezésével érhetjük el a székely faipiri munkásság gazdasági fellendülését. Az érdekelt munkásság és munkaadói között megvatt 3*
