Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 845. lyes jogunk van megállapítani, hogy az angolszász demokráciák és .a bolsevizmus összíszefogása tulajdonképpen az emberiség legnagyobb világtörténelmi szerencsétlensége és katasztrófája. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez a természetellenes vagy talán szükségszerű, találkozás hová vezetett és, mi l'esz ennek a végső eredménye, azt a háború dönti el véglegesen, de annyi bizonyos már ma is, hogy a társadalmak szervezetét szétromboló bolsevizmus mérgét csak egyedül a fanatikus nemzeti érzés, a nacionalista világnézet természete«' ereje s a keresztény és a népi kultúra mélyre épített hatalma tudja valamikép semlegesíteni. (Ügy vmt! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ma pedig a bolsevizmussal csak a militáns erő szállhat szembe, mert a jámborság és a szentelt víz nem tudja feltartóztatni a fegyveres, a motorizált előiretörést. (Tans ft szélsőbaloldalon.) Mi nem tehetünk arról, hogy az angolszászok a német kiegyezés helyett a SzovjetOroszországgal való barátkozást választották. Arról sem tehetünk, hogy ez a háború éppen a szovjetkövetelések következtében mérhetetlenül és embertelenül eldurvult. Be • mint a nemz&ti kultúrának és a nemzeti gondolatnak bíyp, s a moszkvai konferencián eladott és f elárult európai népek egyike, csak szövetségeseink évőzeimében s a magunk helytárásában bízhatunk még a legválságosabb fordulatok idején is, (Ügy van! Ügy va\n! a szélsőbal oldalon.) mert ezt parancsolja részünkre a megismert igazság, a betöltött nemzeti hivatás, a történelmi ösztön és" a becsület! (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloléa&on.) . ' Mélységes tisztelettel gondolunk a magyar külpolitikát már 1919-ben determináló szegedi ellenforradalom vezéréire és összes hőseire. (Ügy van! Üg^f van! — Taps a szélsőbalt) dalon, h I özépen és a jobboldalon} Kegyelettel és bajtársi hűsésígel emlékezünk meg honvédeinkrőrl, akik életüket és vérüket adták a hazáért a szovjet-fronton. (Taps a szélsőbaloldalovr, a középen és a jobboldalon.) Megilletődötten és bámulattal tekintünk a keleti csataterekre, ahol Hitler Adolfnak, a német birodalom nagy vezérének (Éljenzés és íhps a szélső baloldalon, a középen és- jobbfelől) hős 7 katonái páratlan és emberfeletti elszántsággal, mérhetetlen emberi és katonai áldozattal .fel tartóztatják a rohamozó bolsevista hadseregedet és' együtt védik meg az iskolákat, a templomokat, a kultúrát az ázsiai elnyomatástól. (Nü,gy 'fapH a szélsőbaloldalion, középen és jobbfelől.) És fenn észatkon a nemes testvér finn nemzet bírja minden rokonszenvünket (Ümt van! Ügy van! -* Taps a Ház minden oldalán.) Vázért, mert erőinek végsőkig való megfeszítésével és- mozgósításával küzd népi szabadsá gáélrt és függetlenséio'éért. Déleni az irgalmatlanul megpróbált legnagyobbl olasz államférfi, Magyarországinak' nagy barátja, Benito Mussolini (Élénk éljenzés és ijaps XIÍ azé\lsŐb ioldalon, taps jobbfelől ês> középen.) küzd egy végzete^ ballépésnek szerencsétlen következményei ellen és azt hiszem, jogosan üzenhetjük Velence felé, hogy a magyar nép a Duee bebörtönzése idején is őt tekintette az olasz nép jogos vezérének (Igaz! Ügy vam! Taps a szélsőbalul da on-, és jobbf&W.) és határtalan' örömmel értesült-minden magyar einb er, kisember és dolgozó is, legendás' kiszabadításának 'történetéről. (Igaz! ügy v&wt Taps a szélsőbd<Ma><Mn. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 269 Távol-Keleten pedig a japán császári hladseregefc harcolnak a hármas szövetség nagy céljaiért és teremtenek ázsiai rendet. (Élénk felhiátásO-ll <ai szélsőb toldaton gr. Zichy Nándor félé: Mi van eze\n> nevetni v\^:óf! Mónid ja meg! — Incze Antal: Nem olyan időket élünk, hogy ezen nevessünk! — Gr. Zichy Nándor: Akkor nevetek, amikor akarok!) A Corvinba menjen nevetni! (Börcs János: Szegyei je magát! Ott nevessen, ott vigyorogjon, a Corvinban! — • Zxj.) Elnök: Csendet kérek! (Gr..Zichy Nándorba szélsoba* aidai felé): Terrorizálnak miniket, vagy micsoda'? — Gosiztonyi Sándor: Pontosabb kérdések vannak', mint: ezen nevetni! — Zaj.) A képviselő urakat kérem, tessék csendben maradni, mert rendre fogom utasítani a zajongó képvisel 1 ő urakat. RaJnists Ferenc: T. Ház! Azt hiszem, nem nevetni való az, amit a császári japán hadsereg ma harcban, küzdelemben, életének feláldozásával igenis Európa szövetségiében végez (Ügy nan! Ügy vam! ÊlêW? taps a\ &zélsőbaWeal\On [ . — Felt'iáfMsolK* jobbfelől 1 : Nem, ezen nevetett!) és nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egész baráti rendszeriben, amelyhez csatlakoztunk mint emberek, mint európaiak és magyarok, a fejlettebb- erkölcs, a tisztább igazság, a szegény, de szorgalmas és teremtő erejű népek harci frontján állunk. (Ügy van! Ügy v n! a seélsőbaioHalon.) A másik oldalon pedig még <a. megalkuvófc sem kereshetneik semmit, a másik oldal különböző kanyargós utakon csak a szovjet mocsárba, vezetheti (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) A moszkvai konferencia elárult minden tervet s Magyarországnak, a keleteurópai és délkeleteurópai térségnek jövendőjét illetően immár semmi^ kétségünk sincs. A »moszkvai értekezlet zárójelentéséből, az Izvesztija-ból, a Vojnaja Rabocsnaja Kla&za-ból, a hivatalos cikkekből kiderült minden kétséget kizáró módon,^ hogy az angolszászok Moszkvában elvesztették a. játszmát (Ügy vtin! Ügy van a szélsőbaloldaon.) és a^ közép- és délkeleteurónai népeket átengedték a szovjett érdekszférának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor az angol sajtó eltúlzottan az Ausztriának állítólag adott, mert papiron adott engedményekről írt, akkor az IzvesztiJa durván azt válaszolta, hogy Szovjet-Or'oszország semmiféle federációt nem tűr (Ügy vbn! Ügy vam! a szélsőbaloldalon.), a Londonban székelő emigráns kormányokat nem ismeri el és majd csak a háború befejezése után, amikor a határokat már régen kijelölték és az egyes népeket már megxtolgozták & bolsevizmus, a szovjet érdekek szempontjából, majd r akkor döntsenek ezek az úgynevezett kis népek arról, hogy hová akarnak csatlakozni. (Felkiáltások a szélsőba oldalon: Ez wz igx;\zság!)t Benesnek most megkötött 20 éves szövetsége SzovjetOroszországgal, mutatja azt a formát, amelyet nekünk szánnak, mert ebbe azután már szabad belépni, ez már nem cordon sanitaire, ez már Szovjet-Oroszország érdekszférája, amelyi le akar nyúlni az Adriáig. (Incze Antail: Be a vörösbe!) Evvel a sorssal szemben minekünk csak egyetlenegy lehetőségünk van: kitartani rendületlenül azon a, fronton, amelyen vagyunk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.), nemi áltatni magunkat, nem reménykedni az. ellenség jóindulatában, mert ne felejtsük el, hogy a távoli nagy ellenségek közeli halálos
