Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése Í943. november 25-én, csütörtökön. 233 mennyiség állit rendelkezésre a- gyáriparnak, amelyet, ha közifogyasztásra, feldolgozott volna, kielégítette volna a közfogyasztást. Sajnos, Csak 480.L00 pár cipő készült belőle, holott 3 millió pár cipőnefc kellett volna 1 készülnie 1 . Ez, mégis csak' gondolkodóba ejt és fel kell) hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy kutassa ki ennek a hajnak aa okozóit, ,J ól tudom, hogy a honvédség igen tekintélyes mennyiségű bőrt használt fel; viszont úgy tudom, hogy ehhez az exportból is visszakaptunk bizonyos bőrmennyiséget. Hozzá, jön még énhez a lón, a gida-, a juh- és egyéb bőrmennyiséig, tehát itt fennakadás nem lehetett. Valami más bajnak kell é körül lennie. Tekintettel arra, hogy ősz vara és a tél ellőtt állunk, érthető, hogy nagy az elkeseredés a lábbeli hiánya miatt (Andréka Ödön: Jogosan!) és amikor az emberek kezében ott van azi utalvány, bizalmatlanságot költ az, ha cipőt nem kapnak ellenében. Eá kell mutatnom a hiba okaira. Ügy látom, a legnagyobb hiba a túlzott tartalék oltás. A kész árut azonnal át: kellene adni a közfogyasztásnak, a hadseregnél pedig oda kellene hatni, hogy mindazokat a bőröket, amelyek vastagság, szakításpróba és sűrűség, fajsúly, túlzsírozíottság. szempontjából el nem fogadtatnak, mint alkalmas áruk, azonnal a közfogyasztás céljaira fordítsák. De hallomás ból arról értesültem, hogy a gyáraik alaptőkéjéneife majdnem háromszorosa fekszik tartalékolt bőráruban, (Böres János: Ez igaz!) Annál inkább' áll ez.a tétel, mert meg kell vizsgálnunk a bőr árát is. Ugyanis annakidején 1 a kilónként 80—90 filléres, borjú árában 2.40—2.80 pengő} fizettek a bőr kilójáéirt. Most, amikor a borjú ára' 4.50 pengő, csaík 2.47 pengőt fizetnek a bőr kiHőjáért. Ea az összeg nem nagyon serkenti a beszolgáltatást', de úgy látszik, annál kedvezőbb a haszon a gyáripar részére. Éppen tegnap említette itt a képviselőházban egy gazdatársam, ^hogy egy lóbőrért 12 pengőt kapnak, de csak akkor, ha a sörény és a farok is megvan, e nélkül csak 8—10 pengőt kalpnafc. Természetesen ez; sem serkenti a gazr dákat beszolgáltatásra. Inkább odaadják a< bőrt a pásztornak, aa lenyúzza és csinál vele, amit akar. Szigorú büntetést kellene hozni azokra is, akik a munkásbakancsot 1 úgy készítik el. hogy a jó áruba, amelyet kapnak a közellátásügyi minisztériumból, belekeverik a rossz árut éis ezt a kevert holmit szállítják vissza. Ezért a legsúlyosabb büntetés járjon a bírói ítéleten kívül és pedig ezekre' ki kellene mondani, hogy amnesztia a köz ellátást veszélyeztető cselekedetekre ne legyen. (Heresies.) A gazdának futtatni kellene aa ilyen elhullott állatok kidolgozott bőréből. Az volna az indítványotmi, hogy) méltóztassék ebből bizonyos mennyiségű kidolgozott bőrt a gazdáknak vissza •szolgáltatni. Kötelezni kellene a tímárokat arra, ho'gy aa ártábláíziatokat függesszék ki, mert lehetetlen árakat kérnek a bőrök kidolgozáisáért. Szóvá' kell tennem a budapesti lisztnagykereskedők kijelölését is. (Halljuk! Halljuk! Sobbfe: '&\) Az új rendelkezés előtt 56 volt a lisztkereskedők stzáma. Most aa új intézkedés 10-rei szállította le, ,a> közellátásügyi minisztériumnak illetékes osztálya később a főváros kívánságára 13-ra emelte, majd újabban 14-ben állapították meg a lisztnagykereskedők számait. Csodálatos, hogy milyen erők működhetKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ xvin. tek e kijelöléseknél, mert éppen a III. kerületnek egyetlen lisztkereskedője sem jutott kijelöléshez, holott ott két nagy, régi időtől fogva, még a nagyszülőktől átvett nagykereskedő van, tisztességes, becsületes, keresztény kereskedő, akik egyike seam kapott kijelölést, ellenben kaptak kijelölésit magántisztvisieiők, ecetgyári részvénytársaság, azután zsír, saalonna,termény- és gyariniiatárú nagykereskedő, aki mellékesen lisztképviselettel is bír. Kaptak kijelölést az I, és' az V. kerületben a III. kerületre vonatkozólag, tehát onnét látják el a III. kerületet, vagy pedig a VL kerületből látja el lisztnagykereskedö iroda, a IX. és a XI. kerületet, (üörcs János: Egy kis protekcióval!) Nem csoda, ha éppen eizek & lisztnagykereskeu dők most gyűlést tartottak, amelynek végeredménye az volt, hogy 50 fillér áremelést fognak kérni szállítási többletért. Kéreimi a miniszter urat, adja meg erre azt a feleletet, és az összes'régi, tisztességes, becsületes, lisztnagykeireskedőnek adja vissza ta lisztnagykiereskedést. (Egy hang a szélsőbaloddá on: 'Hal keresztényiek!) Élz tetrmeszetes dolog. E 13 ember mellőzésével mindazokat jelölje ki, akik azelőtt ezzel foglalkoztak. E mellett a kérésem mellett szól még az is, hogy ma nem tanácsos à lisztet egy helyen tárolni, tehát a malmokban, hiszen ott tűz, vagy más ok következtében elpusztulhat. De igen helyes volt egy képviselőtársamnak az a tegnapi elgondolása, hogy lisztnagykeirieskedőknél a raktárakat egy hónapra előrelátva kellene felhalmozni, hogy ha egyik helyen valami történik, ,a másik őt kisegíthesse Mélyeh t. Képviselőháiz! Ezzel kapcsolatban még azt kell elmondanom, hogy amióta ez aiz úi lisztkereskedői kijelölés megtörtént, bár a miniszter úr felemelte a fejadagot és bár tudjuk, hogy a malmokban annyi liszt van felhalmozva, hogy munkaszünetet kellett tartani, éppen a III. kerületben, a Bécsi-úton, ahol téglagyári munkások vannak, megesett, hogy szombaton nemi volt liszt. Ezek a szegény emberek kénytelenek voltak félórát gyalogolni és mindenfelé lisiztet keresni. Természetesen nem jót mondtak sem a közellátásria, sem a miniszterekre. (Derültség.) Régebbien a lisztnagykereskedők éppen ebben a III. kerületben, hétfőn eljártak a kiskereskedőkhöz, megkérdezték, hogy mit kívánnak és ezt egy-két nap múlva odaszállították számlázva. Ma előfordul, hogy ai III. kerület kiskereskedőinek be kell menniök az V: kerületbe, a Tükör-utcába és ott le kell fizetoiök a megrendelt liszt árát — meig is néztem a befizetési lapot — és csak három hét múlva kapott az a kiskereskedő lisztet. Megesett, hogy nem volt az egyik helyen liszt. Az egyik ujságíróbarátom betelefonált és akikor három zsák helyett nyolc zsákot küldtek- (Mozgás.) Aa ilyenek nem komoly kereskedők és nem szolgálják ai közellátás fontosságát és komolyságát. Leigyen szabad felemlítenem a sütőiparosok tűzifáéiiátását. Jól tudjuk, hogy a tűzifával nagy bajok vannak, amelyekre éppen itt a képviselőháziban ülő képviselőtársaim felhívták már idejében &i székesfőváros figyelmét. Ha a főváros akkor azt a másfélmillió pecigőt ráköltötte volna mindazoknak a terveknek megvalósítására, amelyeket a szakemberek ajánlották, ma volna tűzifa, azonban ma, sajnos, ötvenem, százan, sőt kétszázain is állnak sorban tűzifautalványokért. Ez nem tartozik ugyan a, közellátásügyi miniszter úrhoz,, de* ide tartóznélk sze32
