Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
S Az országgyűlés képviselőházának 34 képpen a magyar munkásság. Ebben a magyar munkásságban megvan a inunkafegye- , Lem, és nekem á nagy mesemondónak, Jókai- i nak szavai jutnak eeizembe, aki azt mondotta; . »Becsületesnek lenni a legjobb üziet«. A kül- földi propaganda megpróbálja ettő'l a becsű- j lelttől eltávolítani a magyar munkáságot, kiakarja ütni kéziéből a 'termelés kalapácsát és a : fegyverét, de a munkásság tudja, bogy a mi a [ kötelessége és néhány sporadikus; jelenségen ; kívül megfogja mutatni azt, hogy 1918 még- : egysizer nem fog bekovetkeziui. (FetftiMiásoti: Ne is!) Mélyein t. Ház! Ezeknek a gondolatoknak jegyében kérem az, iparügyi tárca 1944. évi költség vetésének elfogadását, (Helyeslés és taps a joàbo* dalon s a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok) köpül : Lili Jánosi Lili János: Tisztelt; Ház,! A pénzügyminiszter ÚT expoízéjábaw, nagyon hegyesein azt; mondotta, hogy mlindenmek alapja a termelés. Enr nek feinmitartátsia éis fokozása legelsőrangú feladatunk. Ezzel kapcsolatban érintette az irányított termelésit, ,a racionalizálás, a mlunlkaerő gazdálkodás^ kérdéseit és mieg jegyezte, hogy a közérdeknek oltó is elől. kell járnia és az egyénit! érdekeknelk hátítéirbe kéül szorulnia 1 . T. Ház! Hogy eizien igazságok realizálásának szükségességéit mi mennyire átérezzük ezen az oldalon, azt mi semt bizonyítja jobban, mint aizi al tény, hogy amióta itt ülünk, nem szűnünk meg ezeket hangoztatni égi ezeknek a való' életbe való átültetését követelni, ••- (vitéz Takách-Tolvay József gróf: Megvan!) őszinte örömimel, 'töltene eil bennünket ezen aia oldalion, Iha a kormányzat végre — ha meglehetősein későn isi — elismerné a mii régi köyátéléseink igazságát és rátérne arra az útra, amely az ezeréves magyarság femnimaradásánialki éis a háború után az európai közösségben megfelelő helyünk blilzitosításának egyedül járható útja. {Ügy van! Úgy van! a sízélsőbasjolda &n.) A közelmúlt tapasztalatai azonban» aggályokra adnak okot. Eélő ugyanis, hogy ugyanúgy, mint a múltban, az egyes szakminiszter urak legjobb szándéka mellett is megint érvényesülnek azok a titkos erők, amelyek eddig is meg tudták akadályozni a legszebb és r legjobb elgondolások és ígéretek valóraváltását. A kormánynak tehát mindent el kell követnie ezeknek a gátló erőknek a leküzdésére é® ebbeoi a harcban, ha a>z őszinte, számíthat a jobboldali ellenzék legmesszebbmenő támogatására, (Ügy van! Úgy van! a bal- és a gzélsöb lo\ dalon*) Bennünket ezen az o-ldalonl siemtmiféle ben teges ellenzéki féltékenység nem 'befolyásol. Mi hazánk naggyátételéért és népünk boldogulásáért harcolunk. Ez a prograimimunk, azt írtuk a zászlónkra és e mellett kitartunk. (Ügy van! a szé sőbaWdáV&n,) Akik d céloik eléréséért őszintén és becislileteisen harcolnak, benniimk mindig fegyvertársaikat találnak. (Helyeslés a széhőbaloUalon.) De akik ebekkel a célkitűzésekkel szembehelyezkednek, vagy azokat bármilyen ' álarcban vagy hangzatos jelszavad mögé bújva hátráltatni vagy megakadályozni akarják, bennünket mint meg nem alkuvó ellenfelet mindig magukkal szemben fognak, találni. T. Ház! A pénzügyminiszter úr által említett célok elérésére az első követelmény termelésünknek maximális foirszirozâsa.. Nem. vitás, hogy elsősorban az ipar teljesítőképességé- \ , ülése 194S. november 22-én, hétfőn tői függ ai harcoilió hadisereg ütőképessége a. háborúban, békében pedig az otrszág jóléte. Hoígy termielésümket a maximálisra fokozhassuk, ahhoz több, ma még hiányzó vagy csak részben meglévő előfeltétel megteremtése szükséges, amelyek^ közül egypár témával kívánok &gészén rövidéin foglalkozni. Tudom, hogy e témák bármelyikének beható megy itatása a rendelkezésiemre álló idő többszörösét ventné igénybe, ez,ért felszólalásombani csak airra szorítkozom, bogy távirati stílusban érintsem a kérdés leglényegesebb részeit. Vitán felül' áll, hogy a termelés fokozásának egyik fointoisi előfeltétele a racionalizálás. fTudjuk, hogy mind az egyesi iparágakban,, mind az egyes üzemekben ez elkerülhetetlen. Ezen, a téren a legfointosabbnak tartom a szabványosítás bevezetését mindenhol, ahoil arra lehetőség kínálkozik, ahol azt a munkaeszközök és munkaierők gazdaságos kihasználása és az okszerű anyaggazdálkodás parancsszerűen megkövetelik. A szabványosítás lényege az, hoigy megszünteti az előállítandó ipari termékek káros és gazdaságellenes soàiféleségét és bizonyos meghatározott alapelvek Szerint kiválogatja a termelt cikkek különjböző típusaiból a legmegfelelőbbeket, A szabványosítás egységes és egyszerűsítés, törekvés, a legegyszerűbben és legolcsóbban előállítható, de legcélszerűbben felhasználható forma félé, ezért azt mondhatnám, hogy az észsizerü termelésinek az alapjai Ha valahol fennáll a szabványosítás szükségessége, úgy ez nálunk, ahol az ipart főleg a kis és középipar reprezentálja, igazán szükséges^ mert ezáltal lehetővé válik egyes komplikáltabb gépeknek vagy más ipari termékeknek nemcsak egy, hanem több üzemben való előállítása' is olymódon, hogy az, egyik alkatrészt a® f egyik, a másikat a másik, illetőleg a különböző alkatrészeiket több üzem. állathatja elő, ami lehetővé teszi a szériagyártást. (Ügy van! isi 'ssêlsobatoiêaîmi.} Hogy ennek a modern háborúban milyen előnyei vannak, arról nem kell bővebben beszelnem,-A szabványosítás természetesein nem torte'nihefik ötletszerűen,, hanem a szabványbizottsagnak a legszorosabban együtt kell működnie imindeni állam szabványbizoittságával, ahol erre a, lehetőség megvan, hogy tapasztalatainkat kicserélve, ezen az úton; vigyék előre ezt á célt. Heigy ez az együttműködés a hábo-' rus tenmelés és majdan a békegazdálkoidlás szempontjából mennyire fontos, annak eldöntésére» vottiatko'zióilag a szakvélemények! a . mérvadók. További fontos kérdése a racionalizálás'niak az el avilit berendezések, gépek, szerszámok kicserélése, illetőleg ott. ahol, erre a háború következtében nincs miód, a meglévők átkonstruálása- a lehetőség határain belül, még akkor w, ha ez: a váílajlkío>zökra anyagi terheket ró. Méltóztassék elhinni, hoay ezen a téren a' háború dacára, nagyon ^sok'at tehetünk, ha az egyéni érdekeket a közérdek 1 mögé szorítrtuk. A 'munkaidő ííazdaságios fe'lha«z'nálávp.l kapcsolatban' mésf nagyon smik a' 1 kívánnivaló. Ezem a téren olyan arázdálkodás folyikl mintha mérhetetlen llairtalékok állnának T-endelkezé^ünkre és e téreni mép- rmnyirp tiszteletben tartiluk az ripyéni szabadságot, mintha ezen múlm-n hazánk léte. vaay nemi éta. Kérnem kell az iparüeyi miniszter urat. hassoni oda, hoiey a rendplkazésre álló munkaerő eigypdü! a nemtzet erdekeinek szeuimeltartásával, a leggazdaságo-
