Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
158 Az országgyűlés képviselőházának 343 nnunkás ósi polgári párt (Rajniss Ferenc: Elég független! — Zaj.) emlékirata a miniszterelnök úrhoz szólt. Az magában véve' még nem lett volna baj, hogy a miniszterelnök úrboz intézték, mert ehhez, mindegyik pártnak joga van. A 1 miniszterelnök; úr gondolom nemcsak, bogy nem mutogatta másoknak ezt az emlékiratot, hanem valószínűleg még át sem, olvasta alapolsian ( Mlenrmondások Ipi Iszé^sőbahoídalon.) ési ez volt a baj, mert a memorandum »hazafias'« szerkesztői világosságukat egyáltlallán nein>rejtettélki vékái alá. Sok-sok példányban forgott közkezeim ez a memorandum. (Egy hang a szélsőbaoidaüow: A zsidók naffy örömére!) főleg a zsidó munkatáboirosok nagyi örömére* mert a zsidóknak a magyar hadseregbe való vissza vételét és> a zsidótörvény lebontását, stb. követeli. (Rajniss; Ferenc: Mi ié zsidó munkatáborból kaptuk! Hogy lehet ez? Ott körözik a zsidó munkatáborban! — Egy Jvctmg a szélsőbalo.dalom: Zsitaminként! ) A magami részéről feleslegesnek! tartom, bogy ehhez további kommentárokat fűzzek, de most látjuk, hogy milyen Ösztönszerű védekezés volt étitől a parlamenttől, amikor a leg* utolsó' választások alatt titkos szavazással a nemzeti érzésű és mondhatom, óriási többség ezeket az urakat — hogy finoman fejezzem ki miagamat — neto vetfei be többéi a> véderőbizottságba égi a külügyi bizottságba. (Ügy van! Ü9y van! — Taps a széUőbdto.dalom — Baky László: Előrelátó okos dolog volt! — Palló Imre: Ez fáj nekik most nagyon!) Ez nekünk meglehetős örömünkre szolgál. Most a legutóbbi 'bizottsági zárt vita során nem szólaltak fel, pedig ott kellett volna elmiondamiok észrevételeiket és nem a naplónak és nem kifelé, Londonnak. A bizottsági vita, során és most is oszinte örömünkre keveset láttuk igen t. képviselőtársainkat. (Gr. Teleki János: Egyáltalán nemi voltak; ott! — Egy hang jpbbfe'ől: Távol létükkel! tüfadHtek a békepátiak!) A napokban Vájnia Gábor barátom és igeim t. képviselőtársamnak a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek feloszlatása és a leventeköteles ifjúságnak a szakszervezetekből való kitiltása tárgyában elmondott interpellációjára a miniszterelnök űr a következő választ adta (olwassa): »A szociáldemokrata párt és szakszervezeteik feloszlatása tárgyában tett javaslatát nemi tehetem magamévá, aameumiyiben nálunk, mint parlamentáris és alkotmányos országban mindent párt szabadon fejtheti ki tevékenységét (Oláh György: Destrukció!) amíg a közérdekkel és ,a nemzeti érdekkel szembe nem kerül és a nemzeti célokat nemi veszélyezteti«. Ez nagytom szép, de éppen az a memorandum, amelyről az előbb is szó voilt és más eseteik kissé bizonytalanná tesznek engem abban iái tekintetben, hogy a miniszter elnök úr, vagy megbízottja, mindig helyesen, és a magyar nép és a magyar faj szempontjából biztosan és helesen látja-e, hogy ki és mikor veszélyezteti a nemzeti célokat« A honvédelmi miniszter urat csak arra kérném, hölgy ilyen esetekben Ő is őrködjék. (Tovább olvas a): »Ami a másik interpellációt _ illeti« 1 , — mondja a miniszterelnök úr — »amint a képviselő úr tudja és mondotta, a leventeköteles ifjiíságnak minden pártpolitikától tartózkodnia kell.« (Rajniss Ferenc: Kivéve a szoicikat!) Ezt nagyon* helyesen mondotta. Pártoknak tagja nem lehet, pártpolitikai munkásságot nem fejthet ki. Ha o^yam szervezetekben van, amelyek azt a veszélyt rejtik magukban, ütése Í943. november 24-èn, szerâàn. hogy ott a leventeköteles ifjúság, ha nemi is direkt partvonalom; nem megfelelő befolyás alá kerül, szigorú utasítás van arra, hogy az ifjúság ezektől táivoltartassék, stb.« Miért nem beszélünk már egyszer egyenesebben? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalofdalom<.) Ne azt mondjuk, hogy »ha olyan szervezetekben van«- Ez félrebeszélés. Beszéljünk egyszer nyíltam! Itt a szakszervezetekről interpellált képviselőtársam, a szakszervezetekről vian szó, a szociáldemokrata párttal ma még azoinios szakszervezetekről. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Adjunk a mlunkásságniak a mai szakszervezeteknél jlobbat és akkor ezek a problémáink is megszűnnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki kell dobni a zsidókat, mindjárt* jobb lesz a helyzet!) A miniszterelnök úr válaszát akkor sem vettük és ma sem vesszük tudomásul. De egyet vegyen, tudomásul a miniszterelnök úr, amit különben nem vehet tudomásul, mert valószínű, hogy nem szokott zsúfolt villamosokon! gyúródni, sem mellékutcákban gyalogolni. Én az utóbbi hónapokban!, különösen! mióta a • némtet frontot visszavonják, nagyon-nagyon megszaporodni látom; azoknak a leventeköteles korú ifjúmunkásoknak számát, akik felemelt ököllel, szovjetmódra köszöninek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldahn- — Oláh György: így köszönnek! Mindenki látja!) Kommentár helyett a leventéknek a szakszervezetekben való részvételét is a miniszter úr becses figyelmébe ajánlóm, i A világ, sajnos, keveset ad arra. hogy mi a multunkat milyen érdemnek kiáltjuk ki és a szemtistváui állameszméniek is pontosam csak annyi értéke Viani, mint a magyar fegyveres erőinek. Eyeni gondolatok jutnak eszembe, amikor általános fegyverkezési politikánkat, természetesen személyes el nélkül, bírálom. Fegyverkezésünk tempójával, sajnos, nem yasrvok és nem. vagyunk megelégedve. Visszatérésünk óta. már a harmadik éve hallom a fegyverkezés jelszavait, de az eredmények engem nem elégítenek ki. Lehet, hogy vannak olyanok, akiket ezek kielégítenek* én itt mindenesetre ai ma-gam véleményét mondóim) el. (Rajniss Ferenc: Az elzsidosodott Gyosz-szal sohasem fogják rendesen megcsinálni! — Oláh Öyörgy: Chorin felfegyverzésével!) Ennélfogva még inkább mindem erőt megfeszítve kellene dolgoznunk. Azt hiszem, alapvető hiba volt, amikor 1936— 1937-ben nem isimertük fel azt. hogy hadiiparunk nem képes mradent gyártani. Az lett volna talání a helyes politika, ha kellő időben külföldről — anandtiuk, német szövetségeseinktől— biztosítottuk volna magunkat. Ügy gondolom;, ez elleni bizonyos körök sern^ tiltakozhattak volnia, mert nem »idegen eszméket«, hanem, fegyvereket hoztunk voHtna be. (Oláh György: Az idegen fegyverek is jók nekünk, ha kell!) E helyett az 1938-asi győri beszéd után 1939-bani elkezdtünk gyárakat építeni, ami niagáha.m véve nagyon helyei» volt, de ha a nyersanyagok felett neim tudunk diszponálni, akkor önellátók úgysem lehetünk. »Katonai felkészültségünket minden rendelkezésre álló erő bevetésével a legmagasabbra kell fokoznunk — mondtatta Kállay miniszterelnök úr múltkori beszédében. Helyes, igaz, úgy yiam, nagyszerű; ugyanezt mondjuk mi is. de már hároini év óta hallom ezeket a szép szólamokat esi még mindig nem vagyunk készeni (Ügy vam.\ a szélsőbalüldaiom.) Most már dolgozzunk éjjel-nappal, mert »ez a háború a mi
