Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1943. november 24-én, szerdán. 155 fiiak a lelkében él ez a gondolat, még akkor is, hav a politikai agitáció működik is. Él iá nép lelkébeim az, hogy ez az ország ma .a leigbékésebib hely egész Európában. Állítom, hogy a románoknál is van ilyen felfogás, ''kai pedig nincs, oda kell törekedni, hogy legyen. (Bartha Ignác és Bálint József: Biztatják őket! E

z a baj!) f Kitűnt a mai vitából^ hogy nem voilt oly am ezómcik, ;aki imaga és pártja részéről és a nemzet nevében mindenl költséget meg ne szavaznia a hadsereg fejlesztésére. Amilyen egyséiglesen, egyhangúlag: és jó szívvel történt ez a megszavazás, olyan! fontos az is, hogy a hadseregvezetés részéről a leglelkiismeretes ebben és a legtakarékosabban legyenek ezek az összegek felhasználva, hogy ne indnHhasson meg agitáció azoni a vonalon, hogy itt pazarlás folyik, amiről az ellenséges propaganda igen gyakran szeret megemlékezni. Vagyis az az adóílillér, amely befolyik és amelyet mindenki szívesein! ad a' hadsereg fejlesztésére, tényleg a szükséges helyre is menjen, hogy azután ne legyenieik meglepetések, amelyekről később fejcsóválva és f ejvajkarva vennénk tudomást, hogy azokat ki csinálta. Tehát, ha észreveszi ia miniszter "úr, hogy nem minden fillér megy megfelelő helyre, a leghatározottabban és legélesebben: vonja felelősségre azokat, akik nem ennek a célnak megfelelően dolgodnak. (Bartha Ignác: Ez így is lleez!) Most rátérek a hadsereg belső életére. Én még az 1918 lasi háborúban szolgáltaim és csak azutáni, a trianoni Magyarország keretében ketzdődött az önálló honvédség elétet Nekem nemcsak benyomásom volt, hanem tényleg úgy is volt, hogy az idegen származású tisztek nálunk Magyarországon nem honosították meg azt'a bajtáirisiasi szellemiét, amely megvolt azelőtt, amíg önálló hadseregünk volt. Ez a 300 évesi közös idő bizony még ma, is éreizteti a maga nyomait a hadsereg belső szellemében. m. Vozáry Aladár; Itt-ott!) Tisztikarunknak különös&n, idősebb része még a>z osztrák szellemiű kiképzés, hatását mutatja, hiszen terméSBetes is, hogy 40—50 éves embeirek, akik az osztrák hadseregből jöttek a magyar hadseregbe, kivált, hia nem is magyar szármiazásúak, hanem más vérségűek, nem tudnak átalakulni 24 óra alatt. A! fiatalabb tisztikar pedig, amely tiszta magyar volt, nem tu'dtott olyan befolyást gyakorolni ai hadsereg belső életére, mert ott <aiz idősebb tisztek voltak a parancsnokok. A régi hatás nyomai tehát még ma, isi itt vannak. Arról kell gondoskodni, hogy visszatérjünk a hadsereg belső életében a Habslburguralom előtti magyar bajtársi katonai szellemre és akkor odaérünk, — mint az egyik előttem szóló képviselőtársiaml említette — amikor verhetetlen volt Európában a miagyar hadsereg, mert tényleg teljes mértékben a bajtársi «Kellem hatotta át, magyar ember

1 és magyar ember között nem volt különbség és a.z idegen igazgatás nem érvényesült. (FÖ!desi Gyula: Azért lettek nagyok a németek is, mert együtt éreztek egymással!) Most

1 pár szóval érinteni kívánom a hadiüzemiek; dolgát, amelyekről Malasits Géza képviselőtársaim is megemlékezett. Itt is körülbelül azok a, gondolataim, mint a hadsereg belső életére vonatkozólag. A hadiüizemiek élén: katonai parancsnokok állának: és, ellenőrzik azokat. Na gyom kevés, azonban azi a hadiüzem, ahol a parancsnok és a munkás között bajtársi és magyar nemzeti érsésű szellemi érvényesül. Inkább parancsnokok és dirigálok, mint bajtársak. (Oláh György: Ez nem igae!) Lehet, hogy nem mindenütt így van^ de ahogy én látom, az étal vidékemen... (vitéz Jaross Andor: Személye válogatja! — Üg& van! Ügy van! a szé sőbaMUaüovi. >— ' Oláh György: A többség jó!) Mondhatom azonban, hogy különös tekintettel kell lenni arra, hogy a parancsnok szinte első munkása legyen a hadiüzemnek, ne pedig parancsnok, mert ha a munkás elmegy a parancsnokhoz valamilyen bajában panaszra és; az nemhogy elítéli, hanem megsegíti, igazságot szolgáltat neki, akkor itt nem kell előadásokat tartani, nem kell propaganda, nem kell védekezni SE, id'egen propaganda ellen sem, mert az az utolsó munkás: is csak összekacsint a parancsnokával és azt mondja, hogy testvér; ogy vér

1 vagyunk é» együtt kívánjuk ezt a harcot, ezt ai csatát megnyerni. (Eg-y\ hamg a balközépen: Fegyelem /cel'Z azért!) Legyeim tehát pedagógus a parancsnok, (Ügy van! a balközépen.) aki azt az alárendelt hadiüzemi munkást testvérének' és miunkástársának tekinti, mert egyforma munkatársai az az ember, aki a gépnél dolgozik., mint akï a fronton vérzik. A leventemozgíailraakkal kapcsolatban

1 bátor Deszek előterjesztést tenni a miniszter úrnak arra nézve, hogy különösen, a megszállás alatt volitl vidékeken siettetni és, gyorsítani kellene a leven eteotthoin ok, kiépítését. Annyi bizonyos, hogy a mai nehéz: viszonyok között pénzre, inkább felszerelésrei van szükség, azonban volna lehetőség és megoldás arra: is, különösen Erdélybem, vagy Kárpátalján, ahol sok a fa, hogy fából is megcsinálják ezeket al leveniteotthomokat. Ez mindem ikülöinö&ebb nehézség nélkül lehetséges volna. A hozzávaló kő- és faanyag, a fedélanyag megvan és csak! a kisebb rész aiz, ami hiányzik, de valahogyan azt is elő lehetne teremteni, slőt még ai munkadíjat is meg lehetne takarítanál. Tavaly 'bátor voltam javaslatot terjeszteni a honvédelmi miniszter úrhoz arra vonatkozólag, hogy az ifjúsági munkaszolgálatos századok tanulják meg ezeknek a háznaíknak építését. Ezek tehát egyedül építenék fel a házakat. De előny volna ez más szempontból is. Amikor kiszolgálnák azt ia bizonyos munkaidőt, belőlük lennének, a hivatalokban a-a altisztek, falun a kocsmárosok, kereskedők továbbá egyéb foglalkozásúak. Szóval akkor, amikor szolgálatot végeznek a nemzetek, ez, alatt az idő alatt ők nemzeti irányú oktatásban is. részesüíuéineik

v dé amellett, különösen a mi vidéke inteeni egészem könnyen meg .volna valósítható egy egész csomó leventehiáíz építése. De nemcsíak Iieventeházait, hanem zöldkeresiztes otthont, községházát, orvosi lakást, és sok mindent fel lehetne építeni miniden nehézség nélkül. Hiszen gyönyörű példákat láthatunk erre Németországban. A német ifjak — nemcsak a falusi ifjúság, háméin középiskolások és egyetemi hallgatók is —; fizikai munkára mennek e-1 és fizikai munklájukkái milliárdos, építkezéseket visznek véghez. Miért ne lehetne ezt nláüumk is megvalósítani? Nem kell megvárnunk ai háború végét, mert minden map drága, mindeni nap veszteség. A leveniteélettel kapcsolatban szóvá akarom tenni, hogy nemzetiségi vidékeken, különösen Kárpátailján, igen nagy szükség volna arra, hogy a leivemteoktató tudja a nép nyelvét. (Egy hang d balközépen: Természetesen.) Be keK vallanom, hogy ez a legtöbb esetben mincs&a