Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
152 Âz országgyűlés képviselőházának 34$, ülése 194$. november 24-én, szerdán. Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Bátor leszek egy ilyen világinézieíi oktatást ismertetni, annak megítélésére, hogy mire kell időt pazarolni, ' miért kéül a gyárakban, legalább a nagyobb gyárakban a munkásokat az óvóhelyre leküldenO Itt ugyanaz, a folyamat ismétlődik meg, mint Diósgyőrben, leállítani a gépet, lefojtani a tüzet, levonulni az óvóhelyre. Az óvóhelyen megkezdődik az oktatás. Az első az. általános helyzet ismertetése'. Amit ismertetek, ez szeptember 25-én volt (o 7 'vn;s\s^): »A beállott olasz helyzet nem' jelent döntést, a háború egyelőre egyforma erők mérkőzését jelenti. A békét az egész világ szeretné és hogy ehhez eljussunk, még kemény harcokra van szükség. A tengely éppúgy nem' veszített eddig, mint ahogyan nem nyertek a szövetségeseik. Fő azi olasz helyzet. A németeknek sikerült meggátolni a déli, calabriai hadosztály körülzárását, sikerült továbbá időt nyerni a Salerno körüli harcokkal végső tervük kiviteléhez, ugyanakkor nem vitás, hogy olasz sikert jelent a 8. éis 5. hadsereg egyesülése. Orosz helyzet,.,« (Fell wlt ások a szêîsôbrtfétid íow: Há rwndber» van!) Nem a szöveget kifogásolom annyira, mint inkább azt, hogy teljesem haszontalan módon pocsékolják ezzel a munkaidőt, mert amit ezek az urak felsőbb utasításra elmondanak, a z |t elolvashatjuk minden újságban, hallhatjuk mind a rádión keresztül, tehát azért, hogy ezeket elmondják, teljesen felesleges a (munka folyamatát megszakítani, teljesen felesleges a munkásokat^ lékül déni a pincébe ennek a meghallgatására. Hogy ez mennyire ígyiivian, engedje meg a t. Képviselőház, hogy idézzem! még például az október 3-i oktatást. (Olvassam) »Általános helyzet: lényeges változás nem^ történt. Olasz helyzet: A salernoi ütközet még mindig nem dőlt el. mindkét fél erősítéseket vonultat fel, kifejlődőben van a nápolyi csata, nehéz, véres ütközetekre kell számítani. Orosz helyzeit: német erők...« Tehát ugyanaz, ami benne van akármelyik lUíjságba.n és amit akármikor hallgathatunk a rádióban. Én nem akarok mást elérni, mint azt, hogy a miniszter urat Távegyem, tiltsa be az. ilyen dolgokat. Teljesen haszontalan időooeséko'lás. és anyagpocsékol ás ez, mert nem szabad elfeled feni azt sem. hosrv olyan, munkálatoknál, amelyeket tűzzel végeznek, sokszor bentmarad &•% anyag, amely elousztut Levonulni az óvóhelyre, meghallgatni a világnézeti oktatást, visszamenni a munkahelyre, legalább esrv óra. Tessék elképzelni, azok a nrankások akkordban dolgoznak, egy órát veszítenek el azzal, hogy meghallgassák azokat a híreket, amelyeket kint 14- fillérért elolvashatnak az újságból. Erre igazián semmi szükség nincs. Az egvik képviselőtársam nagy hévvel beszélt arról, hogy kommunista izgatás folyik^ a honvédségben. Én nem vagyok honvédségi nyomozó, tehát nem tudom megállapítani. hogy ilyen izgatás folyik-e va?y nem. de hogy az orosz állapotokra a gyárakban dolgozó munkálok figyelmét felhívják, azt egy hivata lo« iratötal tudom igazolni. Ez az irat így szól (olvassa): »A m. kir. honvédvezérkar főnöke, 130 009. »A Szovjetunió a szovjet'sajtó tükrébe-n« című könyv terjesztése hadiüzemekben A hadiüzemi munkásság között folyó szélsőbaloldali izgatás ellensúlyozására igen alkalma? a kormányzat kezdbményezésére kiadótt »A^Szoyjetunió a szovjet sajtó tükrében« című füzet. Megvásárlására a hadjiüzemi csoportvezetők hvják fel az ellenőrzésükre bízott vállalatok és munkásság figyelmét. A füzet a Hungária Hirjapnyomda könyvosztályánál 1 pen^ő 50 filléres árban rendelhető meg.« (Zaj a szélsőbälolda'on.) Most nem arról van szó, hogy mik vannak ebben a füzetben, hanem arról, hogy ennek a füzetnek az ajánlása alkalmas .arra, hogy a munkásokban olyan érdeklődést keltsen fel, amilyen, érdeklődést éppen az urak akarnak a munkásságtól távoltartani. Nyilvánvaló, hogy ez propagandafüzet a munkásság' tulnyomórészben értelmes, tisztián lát ési az újságokból olvasni is tud. érthető tehát, hogy ha ezt a füzetet megveszik, elkezdenek rajta vitatkozni. Mi szükség van arra, hogy az ilyen világnézeti vitatkozást vagy az orosz állapotok feletti vitatkozást bevigyék a gyárakba és az ípartelenekre, oda, ahonnan egyébként az urak a politizálást távol akarják tartani? Én ennek semmi szükségét nem látom. Épúgy nem látom szükségét annak sem, hogy a hadiüzemi katonai parancsnokok beleiavatkozzanak a munkásság bérviszonyainak alakulásába, beavatkozzanak olyan dolgokba, amelyek az üzemvezetőség és a munkások között intézemdők eh Ma a munkásság nem időbérben dolgozik, hanem túlnyomórészben meglehetősen hajszás m unka bérrendszer szerint, vasry Bedé aux- vagy Taylor-, vagy más valami ehhez hasonló hajszoló munkarendszer szerint és hogy kereshessenek, a nélkül i s meg vannak hajszolva. Ha valami differencia támad az idomegállapítások körül, annak eldöntésére nem ez a katonai parancsnok alkalmas, akinek erre nincs képessége — bár eléggé értelmes emberek,. de szakmai képzettségük nincs — és így,' hem tudja megállapítani, hogy annak a munkadarabnak elkészítése 3*6 perc alatt lehetséges-e vagy sem és ezért jár-e annak ' a munkásnak mondjuk 4 pont, igen vagy nem. Ezt a gyárvezeiíőségre kell bízni. A katonai parancsnokinak legfeljebb az lehet a feladata, hogy őrködjék azon., hogy ez a vita ne csapjon át olyan térre, amelyre nem kell átcsapnia, és ne történjék egyoldalú kezelése a "dolognak. (Egy hang a szelsőbaWdalon: Ezt csinálja!) Ha ezt csinálnák, nem emelnék panaszt. Nem akarok ebből nagy dolgot csinálni, azonban kétségtelen, hogy egész sereg katonai parancsnok van, akii nem tudja feladatát. Nem kerék a minisizlter úrtól mást, mint azt, hogy ezt az ; egész kérdést egységes vezetés, egységes irányítás alatt, egységesen rendezze, mert a mai helyzet tarthatatlan. Az egyik helVen csukilögyakorlat, a másik helyen óvóhelyre való menetelés, a. harmadik helyen az említett világnézeti oktatás. Ennek az összesvissziaságnafc véget, kell vetni éppen a termelés, a honvédség^ felszerelése érdekében! kielP mindem időpazarlást mellőzni és mindem energiát, arra fordítani, hogy az üzemek el legyenek látva nyersanyaggal, dolgozni tudjanak és a munkáikat becsülettel végezzék. T. Képviselőház! Itt ma egyik képviselő, tíarsam szóbahozta a szénkérdést. Én ugyan meni vagyok' hivatott bányaszakértő, azonban bányamunkásoktól beszerzett információimat ezzel kapcsolatban mégis el kell mondanom. Annak, hogy nincsi az üzemeikben széni, ,a. legkevésbbé a munkásság a.z oka. Sem a bányászok, sem a bányamunkásokhoz tartozó segédmunkások ennek neim okai. Okai egyszerűen a háború hosszú tartama. A vállalatok rövid háborúra rendezkedtek be és onnan vették el a' sze-
