Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Áz országgyűlés képviselőházának È43. a módszerj; követte az elmúlt román uralom is, amire ez alkalommal mem kívánok részlettesen kitérni. E két példával magúra a tényre és az abból adódó kötelességeinkre óhajtottam rámutatni, a honvédelmi kormányzatra bízva, hogy ebben a tekintetben is legjobb tielátása szerint cselekedtjék. Minden körülmények között követendő és irányadó elvnek látom azonban, hogy azok a milliók, - amelyek a honvédség révén kerülnek forgalomba, főképpen a magyarságot erősítsék, a magyar munkást és a imagyar kereskedelmet. (Ügy van! Ügy van! Tavs a közéven.) A honvédségi beruházások, a közlekedés terén végzendő munkálatok, a« utaki és vasutak építése, az ország gazdasági vérkeringésének ütőerei úgy elhelyezésüknél, mint irányuknál fogva s az egész ország életlehetőségeit és gazdasági jövendőjét veszélyeztethetik, vagy alapozhatják meg. Ezeknek a székelység sí a magyarlakta területek érdekeit kell) szolgálniuk. A multák hibáinak nem szabad; visszatérniük. Nagy árat fizettünk mi azért a szűk látókörű palitikáért, amely például az erdélyi fő vasútvonal irányárnak kijelölésénél elkerülte a mar gyariakta területeket, főképpen pedig a Székelyföldet. Ez és az ilyen vasútvonalak szívták fél az erdélyi magyarság gaizdasági életerejét, csökkentették le meglévő vagyonának értékességét, tették lehetetlenné a szállítás drágasága folytán, hogy versenyképesek legyenek) áruikkal, tették lehetetileniné «íz ipar, és. különösen; a ntagyipar kifejlődését, hogy bekapcsolódhassanak az ország és a külföld gazdasági élete vérkeringésébe, hogy utat keressen féléjük a válliaíIkiO'zó tőke, hogy kiaknázhatók legyenek természeti kincseik, adottságaik és. a magyarság gazdasági fellendüléshez juthasson,. Ez az elzártság kén yszerí tette a székelység et kivándorlásra, hogy elhagyva otthonát, )a

, regátban és idegenben keresse boldogulását, jórészt örökre elveszve a nemzet számára, a legnagyobb ka* tornai veszteséget isi jelenti. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hazatérésünk óta a kormányzat rendkívül siókat tesz, értünk ezen a téren és ezért ez alkalommal is köszönetet mondok. Van azonban egy fájó kérdésünk, amelyet miniden adandó alkalommal kénytelenek vagyunk a nemzet és at Ház színe elé hozni. Ez pedig Udvarhely vármegyének, az ország legmagyarabb vármegye jenek majdnem tökéletes elzártsága. (Ügjy van! Ügy van! a balközépen.) Ennek iái vármegyének nincs vasútjai, pedig ez nemcsak elsőrendű gazdasági szükségesség, hanein elismertem katonai szükségesség is. Ennek felismerése neim hiányzott az illetékesek részéről és legutóbb éppen a miniszter úr hivatali elődje volt szíves megígérni a megoldást, de tudtommal ez irányban elhatározó lépés még metm történt. Tisztelettel kérem ezért a miniszter urat, hogy a Székelyföld védelme szempontjából is halaszthatatlani udvarhelymegyei vasút sürgős megépítését különös gondjaiba venni méltóztassék. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a aaKiközépek.) Áttérek most áz erdélyi honvédelem hary madik tagozatára, a katonai ismereteken túli felső vonalra, a íövészikötelezettségre, a löveszett kiképzésére azon a fokon, amelyei a miai honvédelmi igények megkövetelnek. Ezen a téren isi történtek már kezdeményező lépések à« ez azi intézmény szép eredményekkel is biztat. Azt hiszem, a miniszter úr inten^iójjával találkozom, amikloir ennek kiterjesztését kérem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése ÏÔ4è, november È4-én, szerdán. 143 Erdély területére. Mindezeknek az igényeknek szemmel tartása mellett az volna a tiszteletteljes kérésünk a miniszter úrhoz, hogy méltóztassék éppen Erdély védelme és Erdély megtartása érdekében, — ami az egész ország védelmét és megtartását jelenti — tehát mintegy kulcshelyzetéből kifolyólag és az ott feltornyosuló feladatok elvégzéséire olyan haditapasztalatokkal ftfendelkező válogatott tisztikart helyezni Erdélybe (Helyeslés a balközéPtn.), amelynek tagjai ismerve a rájuk váró nemzeti hivatást is, teljes magyar öntudatuk erejével készek egész életüket ennek, szoügálatába állítani. (Helye® 'és tí balközépen.) Kérjük ugyanakkor, hogy az ilyen bevált és munkaképes és _ kitűnő eredményeket felmutató tiszteket pedig ne méltóztassék gyakran áthelyezni. (Helyeslés a balközépen.) Pigyelemlbevéve továbbá, hogy az erdélyi magyarságnak húszi esztendőn 'keresztül nem

1 volt alkalma, tiszti és tiszthelyettesi kart teremteni, ezen a téren isi nagyobb kvótát kellene Erdtély számára biztosítani, hogy .a. létszám erőteljesebben egészítődjék ki erdélyi, főleg pedig székely magyarokkal (Egy hang a középen: Kadett skálában!) még ablban az esetben is, ha egyébklébt érthető módon képzettségük nem volna túlmagas. Ezen azonban könnyen lehetne segíteni. Ezzel a kérésünkkel kapcsolatban, bátorkodom ia miniszter úr szíves »figyelmét felhívni az _ erdélyi tartalékos tisztek előléptetésére, amire ők teljes mértékben rászolgáltak. Az elmondottakból következik), hogy Erdély katonai lábraállítása — hogy e régi kifejezésmóddal éljek — hosszú időn keresztül a szokásosnál nagyolbb feladatot ró mind

1 a tisztikarra, mind a szolgálattevőkre. Ezzel kapcsolatban tehát volna egy tiszteletteljes kérésem, mégpedig azi, hogy ezek az érdekelt kategóriák, — különösen áll ez a harmadig vonalon, a lövészképzettségűekre, tehát a katonai időn túl szolgálatot teljesítőkre nézye,^ — mindaddig, amíg ezt a szolgálatot teljesítik, adókedvezményékbien, gazdasági, természetbeni segítségben részesüljenek csaladjuk útján, gyermekeik neveltetését, taníttatását könnyítsük meg ingyenes vagy kedvezményes helyek juttatásával, tankönyv- és ruhaak?iókkal. Szerintem az ilyeneket fél hadviselteknek kell tekinteni a mai háború szempontjából. A hadviseltek megbecsülésére vonatkozóan — sajnos, kevési az időm — nekem is ismételnem kell, ami itt a Házban majdnem minden oldalról elhangzott, hogy azok az előnyberészesítések, juttatások, kivételezések, rendelkezések, amelyeket a Főméltóságú Kormányzó Ür és a nemzet hálája kíván számúkra biztosítani, a gyakorlati végrehajtásban hatásosabban érvényesüljenek, különösen kisembereknél. (Heh !yesí'{s a ba'középen.) Nemcsak olyan jogszabályokat kell tehát alkotni, amelyek tekintetbe veszik a háborús viszonyokat, hanem a de jure állapotot közelebb is kell hozni magához a való élethez. Mindenképpen indokolt volna t tehát a;z a kiív anyagunk, hogy a polgári hatóságoknál felvilágosító irodákat állítsanak fel a hadviseltek számára, ahova bizalommal és azzal a biztos tudlattal fordulhatnak, hogy ott Ügyüket pártfogolják és elintézéséről valóban, gondoskodnak is. (Helyeslés a baliözépen.) T. Ház! Pár szóval szeretnék a honvédség éis a munkástömegek viszonyára rámutatni. (Halljuk! Hal'Mk! bcßfe'ol és a középen.) Az illetékes katonai tényezők megállapítják, hoigy 30