Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
4 Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november 22-én, hétfőn alapja az energiagazdálkodás, amiely főleg Magyarországon a termikus energia előállítására vonatkozik. A termikus energia előállít ásániaik alapja a szén. A mi szénkészletünk felhasználása a köveíikezőképpen oszlik meg: A közlekedés széinfiogyasztása 14.6%, ami 10%-kal csökkent, az ipar síziénfogyasztása 39°/«, ez 6%-kai emelkedett, ai háztartási fűtés szénfogyasztása 17.8%, a villamAstelepefe fogyasztása 18.16%, a többi pedig megoszlik a gázgyáraik, a mezőgazdasági éis egyéb üzemeik sízénfogyasztása között. Az elekítroimioia arámból világítás céljaira 10% használódik fel, amiből 1—2% jut a közvilágításira. A vízi erők kihaisználáisa folyamatban van, tervszerű program szerint töirténiik, állandóan líj ipartelepek épülnek, amelyek az aránylag nagyon csekély magyar vizáenergiát igyekeznek ia magyar közgazdasági élet rendelkezésére bocsátani. Méltóztassaniaik megengedni, hogy áttérjek a következő címre, a szabadalmi bíróságra. A szabadalmi bíróság a magyar ipar tükörképe. Lukrativ intézmény, A bevétele tavaly 1,600.000 pengőre volt előirányozva, ezidén 2,700.000 pengő az előirányzat, bár, sajnos, az eredmény ennek nem egészen fog megfelelni, mert aa év végéig körülbelül 2,400.000 pengő fog befolyni, de így is 800.000 pengővel több a szabadalmi bíróság jövedelme, mint az elmúlt esztendőiben volt. A bevételek nagyon szépen fejlődnek, az 1938-ban volt 1,200.000 pengőtől lassan és fokozatosan fejlődtek fel egészen az idei 2,400.000 pengős jövedelemig, bár 1 a külföldi beijeleinté«ok csökkenésével számolnunk kell, ami a háború természetszerű követkiezmjénye. Egypár adatot szeretnék a bejelentések alakulására nézve felhozni. 1938-bam 4513 bejelentés törtónt védelem és szabadalmaztatás céljából, 1939-ben 5000, 1940-ben ez a szám 3600-ra csökkent, 1941-ben 4000-re, 1942-hen pedig 5500-ra emelkedett, míg 1943-ben körülbelül ezt a színvonalat fogja tartani. A nemzetközi védjegyeiknél is tapasztalható ez a hullámzás.' 1938-ban 2800, 1939-ben 2400, 1940-ben 1900, 1941^ben 2900, 1942-ben 3551 volt ezeknek a száma és az idén is körülbelül ugyanezen a nívón főig mozogni. A szabadalmi bíróság 45 éves küzdelmet folytatott egy tanácselnöki állásért. Ez az állás már a multesiztendei költségvetésben isi benne volt, az igaziságügyiminiszteri javaslat azonban még neim emelkedett törvényerőre, hanem az igazságügyi bizottságunk előtt van. Sürgős volnai már, hogy végre ezt is letárgyaljuk, hogy a költségvetésbe beállított állás betöltésre kerülhessen. A rendkívül nagy munkát végző szabadalmi bíróság bírói kara az elnöki és alelnöki álláson kívül el vani zárva attól a lehetőségtől, hogy az V. fizetési osztályba jusson, pedig ez mindesetre serkentőleg hatna, hissen olyas speciális intézményből van; szsó, ahol a mérnöki szaktudás mellett a bírói és jogi érzék kellő kifejlődése alapján igen nagy praktikus tudással kell a bíráknak rendelkezniiök. Ugyanitt a kezelési szakon egy irodafőtiszt vezet sokmilliós tételt, hét pecséttel elzárt titkokat kezel és őriz. Szükséges volna tehát ezt az állást átszervezni a VIII. fizetési osztályba sorozott igazgatói állássá. Ennek a kiezelési szaknak tisztviselői közül 25% teljesít Íjat on ai szolgálatot, ami havi 800 munkaóra veszteséget jelent. Ezt természetesen valamilyen módon pótolni kell és erre 5000 pengő van a s költségvetésbe felvéve. Ez azonban nem fedezi a szükségletet, mert legaláibb a kétszeresére volna szükség. A következő cím az iparfelügyelet. A munka ellátására kevés a személyaet. Mindenki elismeri az iparfelügyelet óriási jelentőségét, de itt nem abban van a hiba, hogy állás nincs, hanem abban, hogy ezekre az állásokra nem jelentkeznek megfelelő számban gépészmérnökök, akkor, amikor a Műegyetemen már a padokból 600—800 pengős állással szerződtetik a magángazdaságban a mérnököket. Ezen bizonyoís racionalizálással segíteni lehetne akkor, ha az iparfelügyeletet, a munkafelügyeletet, háziipari felügyeletet^ a munkaközvetítést és a családpénztárt egy kézben összefognák. Az ipar fel ügyel ők hatáskörébe tartozik! a kazánvizsgálat is; A kazánvizsgálat azonban ma Magyarországon kétfelé ágazik;, mert nemcsak aiz ipar felügy élők vizsgálhatnak kazánt, hanem az Okve. is, vagyis aia Országo-s Kazánvizsgáló Egyesület. Ezt a kettősséget valamilyen módon jói volna megszüntetni. Vagy úgy, hogy az Okve.-től elvennék a kazán vizsgálatot és teljesen az iparfelügyeletre bíznák, vagypedig név, hogy teljesen ezt az intézményt építtetnék ki a kazánvizsgáratok ellát ásániajki céljára. A következő cím a bányakapitányságok, az állami bányászat és bányászati kutatás címei. Az első szénbányánk az 1750-től működő, — amely még ma is üzemben van — a brennbergi szénbánya. Ennek a termelése és azután az egész országban lévő kőszén- és barnaszénbányászat az elmúlt esztendőben megfelelő beruházások folytán hatalmas mértékben emelkedett, A széntermelés emelkedésében az idén kisebb csökkenés következett be, ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Angliában például a széntermelés 280—3ÖÓ millió tonnáról 220—230 millió tonnára csökkent, akkor ezt a jelenséget nem tarthatjuk katasztrofálisnak. Mindenesetre mindent el kell követnünk mind 8L r beruházások terén, mind pedig az egyéb intézkedések terén, hogy a. magyar széntermelés meg ne akadjon, ne csökkenjék. Ugyanez alatt az l? 0 alatt i Németország termelése viszont emelkedett, de ennek oka az, hogy Németországnak módjában van hadifoglyokkal dolgoztatni. A másik oka az, hogy ott bevezették a sziléziai termelési rendszert, amely abból áll, hogy a bányák felől mintegy 150 méteres fedőréteget lekaparnak és felszíni fejtéssel könnyen termelik a szenet. Mi természetesen nem tudjuk ezt bevezetni, mert ehhez olyan gépi berendezés, annyi vasanyag szükséges, amennyi nekünk nem áll rendelkezésünkre. A termelés csökkenésénél szerepet játszottak az elemi csapások is, így például a dorogi vízbetörés. Hozzájárult ehhez a munkáskérdés alakulása is. Sok helyen tudniillik megengedték, hogy a munkás aratni menjen. Ez a roppant nehéz, földalatti munkát végző ember rájött arra. hogy a föld felett kitűnő, egészséges körülmények között az egyébként legnehezebb munka. az aratás sem olyan, nehéz .s jövedelmezőbb, mint a föld alatt folytatott heroikus, munka, különösen pedig a szénbányászé. E miatt bizony nagyon sokan nem mentek vissza a bányába, hanem a mezőgazdaságban helyezkedtek el. Az anyaghiány is kapcsolatban vau ezzel, mert hiszen ai vas, színvas és csille anyaghiány a termelést határozottan hátráltatta.
