Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

06 AZ országgyűlés képviselőházának 342. vételnél, t. Ház, lehetetlen bele nem ütközni első megállapításként abba, hogy háború van. A következő megállapítás az, hogy van egy háborús költségvetés. Most ezt a háborús költ­ségvetést tárgyaljuk, Ennek a háborús költség­vetésnek, az igazságos háború költségvetésének az államhatalom a maga teljes erejével mö­géje áll. Ezzel a szóval éltem, hogy igazságos háború. A nemzetközi jogi iskola tanítása alapján általánosan elfogadott nézet, hogy négyféle háború lehet igazságos: az egyik, amely azt célozza, thogy a támadást visszaver­jük. A másik, hogy elvett, vagy elrabolt ja­vainkat visszaszerezzük. A harmadik, hogy a rajtunk ejtett sérelmeket megtoroljuk és a negyedik, amely preventív háború is lehet, hogy az igazság és a béke érdekében támad­junk. T. Ház! A magyar nemzet mindenkor emelt fővel állhat a. történelem, ítélőszéke 1 elé, mert soha olyan háborút nem viselt és soha' olyan uralmat nem, gyakorolt, amelyre ráillettelk volna Szent Ágoston híres szavai: »ítemiota itaque justitias quid sunt régna, nisi latrocinia magna«, ha nincs igazság, mi más az uralom, mint nagy rablóbandáit T. Ház! Van, tehát egy igazságos háború és egy háborús költségvetés, amely^ mögött áll, mint mondottam, az állam a maga erejével. Bölcsen! mondja Blaise Pascal, a nagy francia gondolkodó: »Az igazság erő nélkíül tehetetlen, a hatalom igazság nélkül zsarnok. AB igazság erő nélkül' nem érvényesülhet, mert rosszak miindig vannak!. Az erő igazság nélkül a köz vádja alatt áll. Egységbe kell tehát kapcsolni az igaziságot és az erőt s evégből arra kell töre­kedni, hogy ami igaz, erős legyen, ami pedig erős, legyen igazságos.« A magyar állam is erőt, anyagi, szellemi és erkölcsi erőt állít a maga igazságügyének szolgálatába. Ez, az erő az adminisztrációban, a péniziügyi számoszlopok­ban, a rendeleti és törvényi jogalkotásban és nem pusztán az igazságügyi, hanem a más vo­natkozású törvények előkészítésében isi inegmu­tatkozilki. Az utóbbi téren taJán legszebb és szerintem legi ntuitiy abb törvényalkotás volt a hősi halált halt^ vitéz nagyibányai Horthy Ist­ván emlékének és a nemzet hálájának törvény­beiktatásáról szóló 1942:XX. te. A nemzet egé­szen egyszerűen kötelességet teljesített, amikor a 'kormanyzóhelyettesi úr soha el nem múló em­lékét, örök időikre szóló ragyogó példáját tör­vénybe iktatta, de magasabb régiókba emelke­dett és a neimizet háláján felül fájdalmas gaval­lérgesztust gyakorolt, amdikioir törvénybe iktatta azt is, hogy gondoskodik a, kormányzóhelyettes úri özvegyérőli és árvájának! neveltetéséről. Ezen túlmönően/az ősi sasfészek fiatal sasfiók ját szo­rította óvó, féltő szeretettel a nemzet szívéhez addig is, amíg viharok zűgásában egyszer a fiatal sas is kirepül a sasfészekbőL és a látha­tatlan Örök magyar táltos meg fogja őt áldani, mondván]: repülj fiatal sas, nemzetségedmeki örök miagyar útján, az örök: magyar s ors útján és legyen áldott a te repülésed. (Éljenzés.) T. Ház! A szeretet csókjával letörölt köny­nyelkről is beszél a törvény a hadiözvegyek és hadiárvák sorsának intézményes gondozásba vételével kapcsolatban és mindennél maradami­dóbbl megörökítésről gondoskodiki, amikor elren­deli, hogy egyes közművek, és intézmények a hősi halált halt kormányzóhelyettes úr nevéről neveztessenek el. Itt es^ebből az alkalomból kö­szönöm meg én is a törvéniyhozásnak és a kor­ülése Î943, november 53-án, kedden. mániyzatnaki azt. a szép gesztusát, hoigy az én kerületembejli békésszentandrási duzzasztómű­vet és a nagy horderejű és közhasznú öntöző vízilépcsőt ai kormányzóhelyettes úr nevéről nevezte el. T. Ház! Intuitív jogalkotás volt még a had­bavoniultak érdekében kibocsátott rendeletek: kö­zül a, 439/1943. M. Ej számú rendelet, aimely lehe­tővé teszi a háborúban, vagy háborús veszély­ben, vagy ezzel kapcsolatos események; követ­keztébeini meghalt szennélyek nevének jegye­sükre valói kivételes átruházását. Nem célom és nem feladatom az előadó úr igen magasröptű fejtegetései és az egyes szónok urak taglalásai után szintén az egyes részletek­ben is taglalni az igazságügyi költségvetést. Magam is örömömet és köszöneteimet fejezem azonban ki afölött, hogy a miniszter úr bejelen* tése szerint elkészült az egységes új ma^vár magánjogi törvénykönyv (általános részének ter­vezete, továbbá ia harmaduk bünitetőnovélla szö­vege és ami ai gyakorlati büntetőjogászok leg­főbb vágya volt, a büntetőjog jelenleg hatály­ban: álló szabályainak a büntető törvénykönyv rendszerében egységbe foglalt teljes szövege is. Ez az egy pár (kiragadott adat azt tárgyazza, ami van. Mint ahogy beszédem 'bevezetésébein is mondtam azonban, foglallkozni szeretnék kissé azzal is, ami kell!. A költségvetés általános indokolásában! fáj­dalmas adatokat tár fel az igaizságügyminisz­ter úr aizzal al megállapításával, hogy a bűnö­zés évek óta tartó emelkedése az elmúlt 1942. évben is tovább folytatódott. A királyi vádha­tóságok elé került bűnügyek, száma a megelőző évi 223.11-ről 284.558-ra emelkedett. Az emelke­dés tehát az ügyészségi ügyforgalomban 20 százalék. De az indokolás azt is mondja, hogy »a rendkívüli ós kivételes állapotok miatt a. kriminalitásnak előre látható további emelkedé­sével kell számolni. Fontos büntető jogszolgál­tatási érdekből kénytelen^volltam tehát az ügyé­szek létszámát megfelelően erősíteni.« A börtönügy terén végül megemlíti még az igaizságügyminiszter úr, hogy a jó útra tért szabadultak gondozásának már bejelentett sza­bályozását az elvi kérdések tisztázása után elő­készületbe vette. Teljes, komolyságában nagyra­becsülöm az igazságügynmniszter úrnak utóbbi örvendetes bejelentését is, mégis méltóztassa­nak megengedni, hogy nem nyugodva meg száz százalékig, — félreértés ekl elkerülése' végett le­szögezem, nem abban az irányban nem vagyok megnyugodva, mintha merni volnék meggyő­ződve arról, hogy eizít az igéretét teljesíteni fogja, mint ahogy az igiazságügyminisizter úr minden Ígéretét teljesíti, hanem abban, a z irányban volna megjegyezni valóm, hogy — va­lamivel erőteljesebb és határozottabb nyilatko­zatot szeretnék kérni ebben a tekintetben az igazságügyminiszter úrtól. Azt szeretném, ha a lehetőségek síklján a »vani« és »kéH« fogalmai között az igazságügyminiszter úr figyelme ki­terjedne a »leheitl« fogalmára is. Az »előkészü­let alatt« kifejezés arra nyújt reményt, hogy az igazsiágügyminiszter úr a megoldást lehetsé­gesnek latjai. Ha pedig lehetségesnek] látja, ak­kor nem hiszem, hogy ne koncedálná az igaz­ságügyminiszter úr a megoldás szükségességét is. Az én véleményem, de előttem felszólalt több képviselőtársam véleménye szerint is, en­nek a. kérdésnek megoldása, valóban égetően sürgős. Feltétlenül szükséges a patronázskér désnek, az utógondozás kérdésének erélyesebb és gyorsabb megoldása. Amikor teljes mértékben csatlakozom mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom