Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

06 AZ országgyűlés képviselőházának 342. vételnél, t. Ház, lehetetlen bele nem ütközni első megállapításként abba, hogy háború van. A következő megállapítás az, hogy van egy háborús költségvetés. Most ezt a háborús költségvetést tárgyaljuk, Ennek a háborús költségvetésnek, az igazságos háború költségvetésének az államhatalom a maga teljes erejével mögéje áll. Ezzel a szóval éltem, hogy igazságos háború. A nemzetközi jogi iskola tanítása alapján általánosan elfogadott nézet, hogy négyféle háború lehet igazságos: az egyik, amely azt célozza, thogy a támadást visszaverjük. A másik, hogy elvett, vagy elrabolt javainkat visszaszerezzük. A harmadik, hogy a rajtunk ejtett sérelmeket megtoroljuk és a negyedik, amely preventív háború is lehet, hogy az igazság és a béke érdekében támadjunk. T. Ház! A magyar nemzet mindenkor emelt fővel állhat a. történelem, ítélőszéke

1 elé, mert soha olyan háborút nem viselt és soha' olyan uralmat nem, gyakorolt, amelyre ráillettelk volna Szent Ágoston híres szavai: »ítemiota itaque justitias quid sunt régna, nisi latrocinia magna«, ha nincs igazság, mi más az uralom, mint nagy rablóbandáit T. Ház! Van, tehát egy igazságos háború és egy háborús költségvetés, amely^ mögött áll, mint mondottam, az állam a maga erejével. Bölcsen! mondja Blaise Pascal, a nagy francia gondolkodó: »Az igazság erő nélkíül tehetetlen, a hatalom igazság nélkül zsarnok. AB igazság erő nélkül' nem érvényesülhet, mert rosszak miindig vannak!. Az erő igazság nélkül a köz vádja alatt áll. Egységbe kell tehát kapcsolni az igaziságot és az erőt s evégből arra kell törekedni, hogy ami igaz, erős legyen, ami pedig erős, legyen igazságos.« A magyar állam is erőt, anyagi, szellemi és erkölcsi erőt állít a maga igazságügyének szolgálatába. Ez, az erő az adminisztrációban, a péniziügyi számoszlopokban, a rendeleti és törvényi jogalkotásban és nem pusztán az igazságügyi, hanem a más vonatkozású törvények előkészítésében isi inegmutatkozilki. Az utóbbi téren taJán legszebb és szerintem legi ntuitiy abb törvényalkotás volt a hősi halált halt^ vitéz nagyibányai Horthy István emlékének és a nemzet hálájának törvénybeiktatásáról szóló 1942:XX. te. A nemzet egészen egyszerűen kötelességet teljesített, amikor a 'kormanyzóhelyettesi úr soha el nem múló emlékét, örök időikre szóló ragyogó példáját törvénybe iktatta, de magasabb régiókba emelkedett és a neimizet háláján felül fájdalmas gavallérgesztust gyakorolt, amdikioir törvénybe iktatta azt is, hogy gondoskodik a, kormányzóhelyettes úri özvegyérőli és árvájának! neveltetéséről. Ezen túlmönően/az ősi sasfészek fiatal sasfiók ját szorította óvó, féltő szeretettel a nemzet szívéhez addig is, amíg viharok zűgásában egyszer a fiatal sas is kirepül a sasfészekbőL és a láthatatlan Örök magyar táltos meg fogja őt áldani, mondván]: repülj fiatal sas, nemzetségedmeki örök miagyar útján, az örök: magyar s

ors útján és legyen áldott a te repülésed. (Éljenzés.) T. Ház! A szeretet csókjával letörölt könynyelkről is beszél a törvény a hadiözvegyek és hadiárvák sorsának intézményes gondozásba vételével kapcsolatban és mindennél maradamidóbbl megörökítésről gondoskodiki, amikor elrendeli, hogy egyes közművek, és intézmények a hősi halált halt kormányzóhelyettes úr nevéről neveztessenek el. Itt es^ebből az alkalomból köszönöm meg én is a törvéniyhozásnak és a korülése Î943, november 53-án, kedden. mániyzatnaki azt. a szép gesztusát, hoigy az én kerületembejli békésszentandrási duzzasztóművet és a nagy horderejű és közhasznú öntöző vízilépcsőt ai kormányzóhelyettes úr nevéről nevezte el. T. Ház! Intuitív jogalkotás volt még a hadbavoniultak érdekében kibocsátott rendeletek: közül a, 439/1943. M. Ej számú rendelet, aimely lehetővé teszi a háborúban, vagy háborús veszélyben, vagy ezzel kapcsolatos események; következtébeini meghalt szennélyek nevének jegyesükre valói kivételes átruházását. Nem célom és nem feladatom az előadó úr igen magasröptű fejtegetései és az egyes szónok urak taglalásai után szintén az egyes részletekben is taglalni az igazságügyi költségvetést. Magam is örömömet és köszöneteimet fejezem azonban ki afölött, hogy a miniszter úr bejelen* tése szerint elkészült az egységes új ma^vár magánjogi törvénykönyv (általános részének tervezete, továbbá ia harmaduk bünitetőnovélla szövege és ami ai gyakorlati büntetőjogászok legfőbb vágya volt, a büntetőjog jelenleg hatályban: álló szabályainak a büntető törvénykönyv rendszerében egységbe foglalt teljes szövege is. Ez az egy pár (kiragadott adat azt tárgyazza, ami van. Mint ahogy beszédem 'bevezetésébein is mondtam azonban, foglallkozni szeretnék kissé azzal is, ami kell!. A költségvetés általános indokolásában! fájdalmas adatokat tár fel az igaizságügyminiszter úr aizzal al megállapításával, hogy a bűnözés évek óta tartó emelkedése az elmúlt 1942. évben is tovább folytatódott. A királyi vádhatóságok elé került bűnügyek, száma a megelőző évi 223.11-ről 284.558-ra emelkedett. Az emelkedés tehát az ügyészségi ügyforgalomban 20 százalék. De az indokolás azt is mondja, hogy »a rendkívüli ós kivételes állapotok miatt a. kriminalitásnak előre látható további emelkedésével kell számolni. Fontos büntető jogszolgáltatási érdekből kénytelen^volltam tehát az ügyészek létszámát megfelelően erősíteni.« A börtönügy terén végül megemlíti még az igaizságügyminiszter úr, hogy a jó útra tért szabadultak gondozásának már bejelentett szabályozását az elvi kérdések tisztázása után előkészületbe vette. Teljes, komolyságában nagyrabecsülöm az igazságügynmniszter úrnak utóbbi örvendetes bejelentését is, mégis méltóztassanak megengedni, hogy nem nyugodva meg száz százalékig, — félreértés ekl elkerülése' végett leszögezem, nem abban az irányban nem vagyok megnyugodva, mintha merni volnék meggyőződve arról, hogy eizít az igéretét teljesíteni fogja, mint ahogy az igiazságügyminisizter úr minden Ígéretét teljesíti, hanem abban, a

z irányban volna megjegyezni valóm, hogy — valamivel erőteljesebb és határozottabb nyilatkozatot szeretnék kérni ebben a tekintetben az igazságügyminiszter úrtól. Azt szeretném, ha a lehetőségek síklján a »vani« és »kéH« fogalmai között az igazságügyminiszter úr figyelme kiterjedne a »leheitl« fogalmára is. Az »előkészület alatt« kifejezés arra nyújt reményt, hogy az igazsiágügyminiszter úr a megoldást lehetségesnek latjai. Ha pedig lehetségesnek] látja, akkor nem hiszem, hogy ne koncedálná az igazságügyminiszter úr a megoldás szükségességét is. Az én véleményem, de előttem felszólalt több képviselőtársam véleménye szerint is, ennek a. kérdésnek megoldása, valóban égetően sürgős. Feltétlenül szükséges a patronázskér désnek, az utógondozás kérdésének erélyesebb és gyorsabb megoldása. Amikor teljes mértékben csatlakozom mind