Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

428 Az országgyűlés képviselőházának 339. kiáltások jobbfelől: Például a hörcsögöt!) Ma az a helyzet, hogy a vadak pusztítása tilos, ellenben a vadaik által okozott karóikat senki sem. téríti meg. A vadászati jog a földnek a tulajdona, ,a földnek a tartozéka, volna, viszont ezt már régen elvették a földtől s kiadják haszonbérbe ezeket a területeket, amely teriileteken passzió vadászat folyik, a. vadakat pedig etetik és eltartják a föld tulajdonosai. Gyümölcsöseinkben, vetéseinkben az ország különbözős részein óriási károkat okoznak ezek a vadak és semmiféle törvény, törvényes intézkedés ^nincs arra, hogy valaiki ezeket a károkat megtérítse. Én hasonlóan, Kiss Kálmán t. barátomhoz, aki kérte a földnúvelésügyi miniszter úrtól, ha másként nem, egy aliap létesíttessék, amelyből ezeket a károkat térítsék meg. (Nagy Ferenc: A fejősteheneket elviszik, de a vadakat nem pusztítják el!) Nagy sérelme a mezőgazdaságnak többek között az is, hogy aí tavalyi évhez viszonyítva, a gazda a saját maga által leszállított búzamennyiségek után nem. kapja vissza a korpát. Itt már többen szóvátették, hogy amikor most az országban nagyarányú ál latigénybe vétel folyik, tehát a gazdák állatállománya le fog csökkenni, akkor a szükséges utánpótlás érdekében lássák el a gazdákat takarmánnyal, adják viszsza annaik a búzamennyiségnek a. korpáját. annely búzamennyiséget kötelezettségeik teljesítése fejébea beszállítanak. Nagy sérelme a gardáknak éppen a szarvasmarha beszolgáltatásával kapcsolatban az, hogy néni a forealmi értéket kapják meg, hanem csak kapnak valamit azért a jószágért. A gazdának igen sokszor, mivel a jószág hiányzik neki, pótolnia: kell új állattal az elvitt jószágát, amelyért a dupláját kell fizetnie. A terheket nem szabad csak egy társadalmi, rétegre hárítani, hanem viselj© annak egy rés'zét a fogyasztóréteg is N^m lehet csak a tertmelőréteget sújtani ezzel, hiszen a fele árat sémi kapja azért a jószágért ami anu nak forgalmi értéke volna. De sérelmes aiz is, amit itt már mások is szóvátettek, azonban mint Piukovich József képj viselő'társa'm mondotta, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mondom, sérelmes, hogy »a mezőgazdaság nem kap semmiféle vasat gazdasága számára. Kiss Kálmán barátom mondotta:, hogy nem kapunk szeget. Nagyon jól tudjuk, hogy az a kisgazda, akinek minden fillérjével számot kell vetnie, hogy kisgazdaságát fenn tudja tartami, az ilyenféle munikákat ezelőtt maga látta el gazdaságában, maga reparálta meg gazdaságában azt, amit elnyűtt, és ma az ai helyzet, hogy mindéin legutolsó szeg beverésére ipari munkást kíeÜ alkalmaznia, olyan ipari munkást, akit ma a mezőgazdasági termeivények árából mem lehet megfizetni. (Ügy van! Úgy van! balfeW.) Ma egy lópatkóvasialás egy ló lábára négy pengő, egy ráfniak a felhúzása 8 pengő, egy ekevas megélezése 2 pengő, egy közönséges igás parasztszekér megcsiinálása 1500— 2000 pengő. Mondja meg valaki, hogy a kis mezőgazda a 40 pengős búzából vagy a 23 pengős tengeriből, hogyan képes ezeiket megfizetni. Itt mutatok rá arra, hogy éppen ezeknél a körülményeknél fogva lassanként ki fog osúsznii a kisbirtok a kisparasztság lába alól. (Ügy van! V&y van! a balo'dalon.) Azokkal a megállapításokkal szemben, hogy a parasztságnak ma ezekben a konjunkturális időkben jól megy, tessék megnézni a telekkönyvi átírásokat és meg fogják látni, hogy kik vesznek ma földet ebben az országban. (Börcs János: A textílkereskedőlk!) Meg fogják látni, hogy nagymértékben éppeía a ülése 1943 november 18-án

s csütörtökön. ! kereskedőosztály, de talán legkisebb mértéikheü éppen &

f földdel foglalkozó, a földet munkáló parasztság. Ezek ma inkább csak haszonbérlői vagy felesei ezeknek a földeiknek. Mélyen t. Ház! A mezőgazdasági munkásság kérdései nagyi problémája, a mezőgazda* ságnak. Az aránytalanul megállapított ala,csony mezőgazdasági áraik folytán a mezőgazdaság nem tudja ai maga munkásait úgy fizetni, hoigy a mezőgazdasági munkás a. mai drágaság mellett ruházkodási szükségleteit el tudná látni, de niem tudja, a mezőgazdaság a maga munkásait úgyi setm fizetni, mint például az állami munkáknál, vagy az egyéb közületi munkáknál fizetik a munkásoíkat. A munikás valósággal ellenséget lát ma a munkaadójában, olyan valakit, aki nem akarja, a mai időknek megífelelően miegfizetmÜ az ő munkájját. Ma már az a helyzet, hogy a mezőgazdasági munkákra csiak azok vállalkoznak, aíkik nem tudnak egyebütt munkát kapni, vagy nem tudnak' elhelyezkedni. (Üg\y van! Ügy van! balfelol.) Ez az oka annak is, hogy a falvakból niagyinértékbeni a vároisolk felé vándorol a munkásság, mert a városokban nyolcórai munkaidővel kétszer.atnnyit tud keresni, mint a mezőgazdaságban tizenhatéra i munkaidő

val. (Ügy. van! tfgy van! balfelol.) A munkásság kérdésénél erőszakkal talán tudunk valamilyen eredményeket elérni, de a munkásság kérdését is így teljesen megoldani nem fogjuk tudni és végeredményheni csak egyetlen megoldása lehet a munkásság kérdésének, az, ha a mezőgazdasági termelvények árait olyan színvonalon állapítjuk meg, hogy a__mezőgazdaság éppen úgy megtudja fizetni munkásait, mint bármilyen más közület (Helyeslés balfelöl.), hogy ne vándoroljon el a munkás a mezőgazdaságból, hanem maradjon lent a faluban. Mert nem szívesen megy el a munkás a városba, nem szívesen hagyja ott családját, szülőföldjét, hanem a kényszer, a jobb kereseti lehetőség hajszolja el, mert ebben a tekintetben a város nagy fölényben van a faluval szemben. Mélyen t. Ház! A mezőgazdaség tisztában van azzal, hogy

1 jól fizetett, megelégedett, megbízható munkásokkal több munkát^ tud elvégeztetni, a gazdának is

1 megnyugtató, ha munkása jó kedvvel- látja el munkáját, de ezt csak! akkor tudja megtenni, liai magasabb mezőgatedasági árakat fog számára a kormántyi lehetővé tenni. A föld most is esak egiyszer terem egy esztetnidőbeni, ia> földből többet nem tudunk kihúzni, mint amennyit idáig is kihúztunk. Azt a. tőkét, amelyet at főidbe fektetünk, nem tudjuk minden héteni megforgatta!, nekünk csak egyszer terem a föld, tehát mi nem tudunk lépést tartani azokkal; az áraikkal, ahol a pénze'fee/fe talán hetenként forgatják meg. Azt ma már mindenki tudja, mindenki Hatja, hogy a mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági munkásságnak kérdése ezért nyugszifki égi csak akkor lelhet ezen a. kérdésen segíteni, hai teljes kiegyenlítődés' következik be a mezőgazdasági árak és az: egyéb más árak közötti (Ügy vom! Ügy van! balfélől.) ','" A mezőgazdaság szociális ellátásai ne<m 'kielégítő. Vannak ugyani intéizkedések, — családi vonatkozású intézkedések. Onosa.-házáik, napközi ottbomtoík — de a mezőgazdasági munkásság! gyermekeivel alapjában mégseml törődüník annyit, mint amennyit törődnünk kellene. Amikor mindnyájan egyetértük abban, hogy k«vég üt! magyar ég minden magyar lelket m»g