Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-329
66 Az országgyűlés képviselőházának a hozzájárulást a legnagyobb megnyugvással adhassuk meg, kérnünk kell, hogy a részletes tárgyalás során fogadja, ©1 a kormány az álláspontunkat ebben a kérdésben. Amint fejtegettem, nincs nagy szükség a kötelező szabály rendeletalkotás kimondására, mert az önkormányzatokban eddig- is megvolt a lelkiismeret, de e szerint a javaslat szerint, ha nem olyan az a szabályrendelet, amelyet felülről kívánnak, akkor maga a miniszter veheti kezébe a szabáiyrendeltalkotást és helyettesítheti az önkormányzat szabályrendeiletalkotási jogát. Ez az én régi, háborúelőtti merev, avas önkormányzati felfogásom szerint nem illik bele abba az önkormányzati fejlődésbe, amire nekünk .világpolitikai érdekből is szükségünk van. Arra is utalnom kell, hogy a törvényhatósági alaptörvény, az 1886 : XXI. te. 12. §-ában kimondja, hogy amikor a törvényhatóságokat tőrvény kötelezi szabáiyrein delet alkotására és megtagadják, vagy meg nem felelő szabályrendeletet alkotnak, akkor a miniszter veheti kezébe az intézkedést és intézkedése mindaddig érvényben van, amíg a törvényhatóság maga szabályrendeletet nemi alkot, amikor is az ő szabályrendelete lép érvénybe és a miniszteré helyeződik hatályon kívül. íme még ez a régi törvény is, amely ugyan nem volt nagyon ájultan rajongója az önkormányzatoknak, finoman megadta nekik azt a fölényt, hogyha alkottak szabályrendeletet, az elől még a miniszteri alkotás is vissza kellett, hogy vonuljon. Szeretném, ha ezt a nag-yon szép, magyaros úriasságot fenntartaná a mostani törvényjavaslat is, vagyis a részletes tárgyalás során kihagy nók azt a részt ; amelyik azt mondja.: amennyiben nem teljesíti... stb. Hiszen a korábbi törvény erre az esetre már úgyis előírta a tennivalókat és legfeljebb utalni lehet arra, hogy ebben az esetben az 1886 : XXI. te. 12. §-a lép életbe. (Helyeslés a balközépen.) Azért is szükségesnek tartom ezt, mert bár nem volt meg ez a szándék, de a szabályrendeletalkotás ilyen rendezése tulajdonképpen illuzóriussá teszi nz önkormányzatok szabályrendeletalkotási jogát, azáltal, hogy törvényben lévén kimondva a korlátozás, az soha senki által garanciális panaszszal meg nem, támadható. Ha ellenben az illető törvényhatóság azt látja, hogy valami célszerűségi szempontból kivihetetlent akarnak a központból, akkor az 1886 : XXI. te. 12. §-a értelmében megtámadhatja ezt a miniszteri rendeletet. Ez alól a törvényes billentyűzet és egymásbafüggés elől vonatik el az önkormányzati jog, ha a szakasz mostani szövegezése szerint megcsonkítva, lehetetlenné téve marad. Semmit sem árt a törvény egész céljának és alkatának, — hiszen az indokolás is azt mondja, hogy önkormányzati alapon lehet csak megoldani a tanyakérdést. — ha az önkormányzatmák mégadjuk a teljes szabadságát arra, hogy ezt a jogát érvényesíteni is tudja. (Úgy van! Úgy van! a bavközépen.) Éppen így méltóztassék majd a részletes tárgyalás során figyelemmel lenni arra, hogy van a törvényjavaslatnak ^ egy olyan rendelkezése, amely szerint a községek és a megyei városok szabályrendeleteinek^ érvényességéhez a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. Itt tehát megint a vármegyék hatáskörének csonkításáról van szó. Igaz, hogy az indokolás szerint ez »természetesen nem jelenti azt, hogy ezeket a szabályrendeleteket az egyébként irányadó jogszabályok * rendelkezéseinek megfelelően a kisgyűlésnek inéin kellene tárgyalnia«. Ezt a megállapítást az indokolásból talán át kellene vinni a rendelkező' részbe, mert hi329. ülése 1943 május 4-én, kedden szén, amikor a törvény javaslatot majd végleges szövegében törvényként kihirdetjük, az indoKolás nem lesz hozzácsatolva, ha azonban ez a megállapítás a rendelkező részben benne lesz, akkor mégis csak érvényesülni fog az az elv, hogy elsősorban a megyének kell felülvizsgálnia annak a kisközségnek, megyei városnak vagy nagyközségnek a szabályrendeletét, amelyre vonatkozólag régebben az volt a jogállapot, hogy az ilyen szabályrendelet a vármegyei jóváhagyás után érvén y belép. (Úgy van! Ügy van! balfeiől.) Sőt a megyei városok pl. kihágási ügyekben olyan szabályrendeleteket is alkothattak, amelyeket azonnal életbe is léptethettek. Tessék elképzelni, milyen eltávolodást jelent az önkormányzat eszméjétől az, hogv mis: hajdanta egy egyszerű városi szabályrendelet is azonnal életbeléptethető volt mindenféle felsőbb jóváhagyás nélkül, most még a kisközség szabályrendeletének érvényessége is belügyminiszteri jóváhagyástól függ. Ilyen körülmények között természetesen nehéz azt állítani, hogy nem haladunk a bürokratizmus felé, amikor a legapróbb kérdéseket is a legmagasabb hatóságokhoz kell majd felvkmü (Ügy van! Úgy van a baloldalon és a balközépen.) v Miután itt az egyöntetűségről van szó 1 és az egyöntetűség érdekében kívánja meg a javaslat ezt a belügyminiszteri jóváhagyást, én nem tudok ellene szólni, ámbár úgy érzem, hogy a tanyai kérdés helyes megoldása nem az egyöntetűség, hanem mindenütt csakis a helyszerűség alapján lehetséges. (Helyeslés a balközépen.) Éppen ezért nem tartom egészen célszerűnek azt a kívánalmat, amelyet a Városok Lapja, de talán egyik képviselőtársunk is hangoztatott, hogy a belügyminisztérium adjon ki egy szabályrendeletalkotási mintát. Ezek a mintaszabályrendeletek arról nevezetesek, hogy ha az alsófokú hatóságok a maguk szabályrendeleteit nem a minták szerint készítik el. akkor a felsőfokú hatóságok az ilyen szabályrendeleteket rendesen visszaküldik (Egy hang a balközépen: Min'u érték nélkül! — Derültség.) és így mégis csak ezeket a mintákat kell alkalmazni, holott ezek tulajdonképpen egy felülről eredő elképzelésnek, nem pedig az induktív, az alulról, a talajból, a tapasztalatokból kinőtt meggyőződéseknek és ismereteknek az, eredményei. Majd meglátjuk a gyakorlati eljárás során, hogyan alakul ki a helyzet, ebben a tekintetben Jelenleg nem akarok kifogást emelni, de mégis hangoztatnom kell, hogy a részletes tárgyalás során szükségesnek tartanám, hogy állíttassék vissza a vármegyéknek a szabályrendelet felülvizsgálási joga. Állíttassék vissza abból a nagy érdekből is, hogy a tanyakérdés rendezése pénzt kíván. Az egyes községek nem rendelkeznek elegendő anyagi képességgel arra, hogy ezeket a rendezéseket meg tudják a saját költségükön csinálni. Hova fordulnak tehát 1 ? Talán van ebben is valami nagyon jó elgondolás, kilátás, távlat, hogy az olyan községekkel, amelyek tanyai érdekeltségük miatt nehéz helyzetben vannak, a gazdagabb községek közösen vigyenek részt a szegénykérdések megoldásában. Ahhoz azonban» hogy a gazdagabb községek ebben résztvehesisenek, egy megyei községnek a rendelkező ereje szükséges. Szükséges tehát a megyének nemcsak úgy érintőleg, olyan mellesleg való említése, hanem szerves bekapcsolása is a kisközségek és nagyközségek szabályrendeleteinek al* kotásába. Éppen ebből az okból van szükség
