Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

62 Az országgyűlés képviselőházának 3. érni nem tudott. Állandó kirendeltségek szervezését rendeli el ott, ahol azokra szükség van; parancsolólag kimondja ezek ^ létesítését. Ezeknek a szervezeteknek létesítése céljából szabályrendeletet kell alkotni, mégpedig minden törvényhatóságnak, törvényhatósági városnak, megyei városnak és községnek egy év alatt meg kell alkotnia ezt a szabályrendeletet. A javaslat nagyszerű elgondolása az, hogy bar az önkormányzati hatáskört teljes épségben fenntartani kívánja és azt biztosítja is, mégis hogy az egységes nemzeti szempontokat és érdekeket szolgálja, általános rendelkezési jogot tart fenn a m. kir. belügyminiszternek, kimondván, hogy ezeket a szebályrendeleteket nemcsak felülvizsgálhatja, de korrigálja, megváltoztathatja és helyébe újakat ültethet. A belügyminiszter e felülvizsgálat nyomán — mint mondottam — nemcsak megtagadhatja a szabályrendelet jóváhagyását, hanem korrekciót is tehet és ha az eredeti nem kielégítő. akkor általános nemzeti szempontból értékes és alkalmas szabályrendeletet ültethet annak a helyébe, amelyet az önkormányzat megal- * kotott A törvényjavaslatnak elsőrendű intézkedésé az a rész, amely kimondja, hogy a polgármester és az elöljáróságok bizonyos hatáskört ruházhatnak a kirendeltség tényezőire éspedig olyan, jogi hatállyal, hogv ezeknek határozata olybá veendő úgy jogorvoslat, mint egyéb jogi hatály szempontjából, mintha maga a polgármester, illetőleg a községi elöljáróság intézkedett volna. Ezek a kirendeltek tehát nem szoros értelemben vett közigazgatási # közvetítést csinálnak, hanem a lehetőség szerint jó és gyors közigaizgatást végeznek, ami határtalanul nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak. A törvényhatósági önkormányzatoknak most kétségtelenül áldozatot kell hozniok a tanyakérdés rendezésénél és a törvény végrehajtásánál, a gyakorlatba való átültetésénél, misem természetesebb tehát, mint hogy a törvényhatósági jogú városoknak meg legyen az a joguk, hogy a tanyakérdést egyszer már lezárják s további tanyatelepülések ne történhessenek meg; ennélfogva megtilthatják, hogy bizonyos körzeten kívül lakóházak építhetők legyenek. Az egyik oldalén tehát helyes ez az intézkedés és annak értékét még csak emeli az a további intézkedés, amely azt mondja, hogy^ ha valaki emiatt elesnék attól^ a vágyának teljesülésétől, hogy lakóházat építsen birtokán, a legközelebbi tanyakörzetben kell gondoskodni az 1940 : IV. te. a f öldbirtokref ormtörvény rendelkezése alapján^ arról, hogy ott házhelyet ugyanolyan feltételek mellett szerezhessen, mint amilyeneket rendes körülmények között biztosít a törvény. A törvényjavaslat nagy ^ jelentőségét mi sem dokumentálja jobban, mint az, hogy a szabályrendeletek jóváhagyása munkakörébe a törvényjavaslat bevonni kívánja a belügyminiszteren kívül a pénzügyminisztert, a föl dm ívelésügyi minisztert és az iparügyi minisztert is, vagyis a többi jelentős tárcát is. Ez mutatja legjobban, milyen széles tárgykört fog felölelni minden egyes szabályrendelet, milyen széles körben kell közérdekű rendellkezéseket tenni és milyen nagy feladatkört kell a törvény alapján a szabályrendeletalkotás keretében betölteni. A törvényjavaslat tehát minden vonatkozásban szolgálja azt a célt, amelyet a magyar nemzeti közvélemény maga elé hosszú időn keresztül kitűzött és megvalósítani kívánt és ezért a magam részéről ©zt a javaslatot a leg). ülése 1943 május 4-én, kedden. nagyobb megértéssel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?! Mocsáry Ödön jegyző: Paál Árpád. Einök: Paál Árpád képviselő urat illeti a szó. Paál Árpád: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólott mélyen t. képviselő úr Szabolcs vármegyének, tehát egy jellegzetesen tanyai. a tanyávüághoz tartozó megyének szempont^ jából bírálta és méltatta a javaslatot, egyúttal pedig igen jóleső és igen felvilágosítóan ható jogtörténeti fejtegetést nyújtott arról a fejlő*désről, amely a tanyakérdésben a mai napig lefolyt. Fejtegetéseit mindnyájan csak tanulságosan hallga hattuk. Jólesik nekem, ha utána felszólalván, inkább arra mutathatok rá, hogy bár ez a tanyai rendezésről szóló törvényjavaslat, amint a címe is mu

! atja és amint az előttem felszólalók is fejteget.ék, inkább az ország bizonyos középső tájainak, az úgyraevezett tanyás vidékeknek, tehát a Duna— Tisza közének, a Maros—Tisza szögének és a Tisza baloldalának a vidékeire vonatkozik, mindazonáltal az erdélyieket is érdekli, noha első tekintetre talán lígy tűnik fel topográfiai szempontból, mintha ez a javaslat az erdélyieket nem érdekelné. Szükségesnek itartjuk ennél a tanyavilág rendezéséről szóló törvényjavaslatnál felszólalni először már csak azért is, hogy ezzel mintegy bebizonyítsuk, hogy a magyar Alföld sorsa igenis, nagyon érdekli Erdélyt. (Vmi van! Üpy van! a balközévpen.) De felszólalásra késztet másodszor az is. hogy itt tulajdonképpen külterületek rendezéséből van szó, és nekünk is eszünkbe jut az az allúzió, melyet Piukovieh József képviselőtársunk te't korábban, hogy tudniillik a külterületek sorosa is valamilyen vonatkozásban van ezzel a törvényjiavas!a

,J

tal. Ennek az alludálásnak az alapján gondolhatunk^ arra, hoigy ennek a javaslatnak a mintájára lesz majd törvényjavaslat a külterületekkel való intenzívebb közigazgatási foglalkozásról is és ezért mi is ott akarjuk min'egy tartani ujjúnkat ezen a sebrészen. A harmadik nagy szempont, amely miatt szükségesnek tartjuk, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljunk, az, hogy maga a törvényjavaslat is hangoztatja, de a probléma törvényjavaslata megoldásához érkezésének egész folyamata bizonyítja, hogy i't valami óriási küzdelem folyt a centrális hatalomnak, az országos központnak szánako?;óan megértő, bizonyos •területek bajait felfedező magas szempontjai és az önkormányzatoknak a helyi élettel viaskodó nehézségei között. Az az eredmény tehát, amely mosj' e törvényjavaslatban lép a Ház elé, bizonyos centralizációs és önkormányzati küzdelem játékából fejlődöt|

: ki, és a törvényjavaslat az örikoranányzatok alapjára kívánja helyezni a tanyai kérdés rendezését. Megkísérelték, hogy a kérdést az önkormányza'októl függetlenül rendezzék, és éppen előttem szóíott mélyen t. képviselőtársam felszólalása utalt rá, miként jöttek rá ennek önkormányzatellenességére és miként okozza ez az önkormánvzatellenesség azt, hogy az 1927-ben alkotott belügyminiszteri rendelet nem érvényesült, akármilyen

( szép, átfogó és pragmatikusan felsorolt 12 pontja is volt a tanyakérdés rendezésére. Valahogyan úgy érezzük, hogy az önkormányzati esz-