Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Àz országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1Ù43 április 30-án, pénteken. 45 A javaslat jövetelét én is örömmel vettem tudomásul. Azt gondoltam, hogy a már hosszú évtizedek óta vajúdó tanyakérdés különféle problémáit ennek ai javaslatnak törvényerőre emelkedése meg fogja oldani, azokat a kérdésekéit, amelyeknek megoldását a falu szorgalmas parasztsága régen várja, Azonban a javaslatot átolvasva és .annak tartalmát megismerve, megállapítom, hogy e& a: javaslat neim nyújt biztosítékot a sokat szenvedő, tanyán élő parasztság kérdéseinek: megoldására. Itt meg kell jegyeznem, hogy tévesztett sorrendet látok fennforogni. Szerintem ugyanis a tanyakérdést rendező javaslat előtt <ai földkérdést rendező javaslatnak kellett volna jönnie. Állítom, hogy a magyar élet egyik legnagyobb horderejű kérdése a tanyáké rdés, s annaik minidén tekintetben lelkiismeretesein és tökéletesen való megoldása. Az a nagy erő, amely nemzetünk szempontjából tulajdonképpen a tanyán lakó falusi parasztságban' rejlik, nem megvetendő erő, és nem mellőizeindő erő. Ha ugyanis a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy aiz ország lakosságának körülbelül 57%-a a földdel foglalkozik, e*zek nagyrész© pedig a tanyán élő parasztságból áll. T. Képviselőház!' Ezt a törvényjavaslatot csak akkor tartanám hasznosnak a parasztság és a tanyán lakó magyarság számára, ha a tökéletesen működő közigazgatási segítségével a • törvényavaslat rendelkezései biztosítanák számukra a különféle' politikául, társadalmi és gazdasági tényezők segítségét. A közigazgar tási központoktól távol élő magyarság ügyanisi társadalmi, közigazgatási és kulturális vonatkozásban hátrányban van a tökéletesen működő közigazgatási és politikai községekben lakó parasztsággal szemben. Ezek távóllakásuk miatt például, csak elkésve, vagy sokszor egyáltalán nem szerezhetnek tudomást a kiadott miniszteri rendeleteikről, intézkedésekről, pedig a, törvény kimondja, hogy a rendelet nemtudása^és nemismerése nem menti fel az illetőt a törvényes következmények alól. Ezzel a hátránnyal széniben azonban elvitathatatlan, hogy a tanyán elő lakosság idejét legnagyobbrészt a munka idejében való elvégzésére tudja fordítani, mág a községekben lakó parasztság- sok időt éis munkaerőt kénytelen hasznosítatlanul elfecsérelni! a ki- és bejárással, azzal, hogy földjét megműveli, hogy a különféle terményeket beszállítja a falusi házakhoz ésr az elfogyasztásból keletkező trágyát pedig visszaszállítja a földre. Azt látjuk, hogy a messzefekvő területeket a községi parasztság rendszerint nem tudja és nem is képes úgy trágyázni, mint azokat a területeket, amelyek közel esnek a községhez s ezért a _ gyenge talajerő miatt a föld nem is tud annyi termést produkálni, mint amennyit helyes trágyázás mellett teremni tudna. T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy a tanyán lakó parasztság kulturális és közigazgatási szempontból hátrányban van a községben lakó paíraszttársadalommal szemben, még nem parancs arra, — mint ahogyan a rendeletbői én. értelmezem, ha helyesen értelmezem — hogy mindenáron a községesítést akarja a belügyminiszter úr e törvényjavaslaton keresztül megvalósítani. Ezt annál is inkább megengedhetetlennek tartom, mert a Nagy-Alföldön a. mái tökéletesen tanyarendszerben élő tanyai parasztság gazdasági viszonylatban a nemzet szükséglete számára a több termelést sokkal tökéletesebben végre tudja hajtani, mint — az KÉPVISELŐHÁZI NAPLő XVII. előbb említett okok miatt — a faluban lakó Parasztság, csak fel kell használni a mai kuiltúria és technika vívmányait és ezeket — a közigazgatás segítségével — olcsó áron a falu parasztságának rendelkezésére kell bocsátani. Ezért széles körökben el kell > terjeszteni a rádiót, a tanyaközpontokban mozikat kell építeni és vandormozikat kell létesíteni. Ezektől az elvektől azonban bizonyos vonatkozásokban ©1 kell térni, például dunántúli és felvidéki viszonylatban, ahol már a talaj, a klimatikus fekvés és értékesítési viszonyok a paraszttársadalmat arccá kényszerítették, hogy egészséges kisközségi közösségben éljen. A községeisítés- akadályát látom abban is, hogy a nagy magyar Alföld nagy területei egyes községek ési városok tulajdonában vannak és mint ilyenek, bérlet formájában vannak hasznosítva. Az itt lakók tehát nem örökösen laknak ott, hanem ottlakásuk attól függ, hogy mennyi ideig tart a bérleti idő ós annak lejárta után sikerül-e nekik azt a területet újra bérelni. A falusi lakosság gazdasági hátrányai nem lekicsinylendők, mert hiszen sok időt és munkaerőt kénytelen pazarolni arra, hogy a terményt és trágyát —i mint már említettem — ide-oda fuvarozza. Éppen ezért szükségesnek tartanám e javaslattal kapcsolatban olyan tökéletesen működői tanyai központok felállítását, amelyek lehetővé teszik a tanyai parasztság kulturális, társadalmi és közigazgatási szükségletének kielégítését, hiszen ettől függ az, hogy eleget tudmak-e tenni azoklnak a kötelezettségeknek, amelyeket a magyar föld birtoklása rájuk ró. Az a felfogásom, hogy a tanyai rendszert nemcsak fenntartani, hanem továbbépíteni kell, azt is jelenti, hogy a tanyán lakó parasztság különféle kérdéseivel tovább kell foglalkoznunk, értein az iskola-, egészségügyi, levente, és kulturális kérdéseket. A tanyarendszer további kiépítésével azért szükséges foglalkozni, mert annak keretében sikerrel építhetők ki a tanyaközpontok^ melyek reálisabb, a problémák megoldására célszerűbb eszközöket biztosítanak a közigazgatásnak, figyelembe véve a már előbb említett tanyai gazdálkodás előnyeit a falusi gazdálkodás hátrányaival szemben. Ez a rendelkezés is sokkal nagyobb értékkel bírna a tanyai parasztság számára, ha a belügyminiszter által most hozott törvényjavaslattal párhuzamosan a többi minisztériumok is alkotnának törvényjavaslatokat, amelyek megoldni volnának hivatva a tanyai és falusi parasztság különféle problémáit. Kötelességemnek tartottam ezeket a különféle indokaimat ismertetni, melyek igazolják, hogy miért kell Magyarországon a tanyarendszert továbbépíteni. Most pedig szabad legyen áttérnem magára a törvényjavaslatra. A belügyminiszter úr — nem tudom milyen célból — a községesítést ott is be akarja vezetni, ahol enne a feltételek nincsenek meg. Viszont tudomásoim

1 van arról, hogy a belügyminiszter úr többszöri megkeresés dacára sem járult hozzá ahhoz, hogy Tatabánya, Bánhida, Alsó- és Felsőgalla községek egysógesíttessenek és várossá alakíttassanak. Tekintettel arra, hogy a nevezett községek területén a Magyar Általános Köszénbánya, tehát Vidia Jenő bányaérdeköHsége terül el, azt kell látnom, hogy a belügyminiszter úr magatartásával mentesíteni akarja a Magyar Általános Kőszénbányát attól, hogy