Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

512 Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1943. november 19-én, pénteken. Arról gondoskodni kívánóik, hogy a nem kívánatos elemieket a kereskedelemitől távol tartsuk. Az elsői lépés e cél elérése érdekében az iparjogosítványok kiadásának korlátozása. Most az iparügyi miniszter úrral egyetértésben rendeletileg azt a rendszer vezettük be, hogy az ipar jogosítvány okát az elsőfokú ipar hatóságok csak a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után adhassák ki, vagj^ tagadhassák meg. Ugyanakkor az iparügyi miniszter úrral egyetértésben utasítottuk .a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy az iparhatóságoknak csak abban az esetben adjanak kedvező véleményt, ha fontos közgazdasági szempontok kivételesen valóban indokolttá teszik annak az iparigazolványnak a kiadását, egyébként ne. Erre az elhatározásra kellett jutnunk, mert a mai megkötött forgalom és megkötött haszonmarzsok mellett, egy túlságosan elaprózott kereskedelmei forgalom mellett az árak túlnyomó része, — helyesebben: aránytalanul nagy része ahhoz képest, ahogyan szeretnénk, — a feketepiacra kényszerül. Ezért arányt kell tartanunk a forgalom és a kereskedők száma között. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem Patzkó Elemér igen; t. képviselő úrnak arról az óhajtásáról, hogy a patriacfhális jellegű tanomcnevelés elmultával az állani foglalkozzék ia; tanoncok megfelelő nevelésével. Erre állandóan törekszünk is. Attól, hogy a hiba az lenne, hogy túlsokan jelentkeznek tanoncnak! és a kereskedők visszautasítják őket, nem kell tartani. Ennek, sajnos, az. ellenkezője áll fenn, (Ügy van! Úgy van!) mert tökéletes tanoméhiány van. A mostani konjunkturális lehetőségek ugyanis ezeket a fiatalembereket sokkal jöveidelmeiziőbb pályákra és kereseti tehetőségek felé csábítják, mint amilyen a^ négy éves tanoteság, úgyhogy ezen a téren éppen; ellenkező irányban kell megtalálni az orvoslás módját. Ami a kereskedő nevelést és képzést illeti, amit Vasvári Lajos t. képviselőtársam helyesen forszírozott, téliesen egy véleményen vagyunk. Eddip; is már iparügyi téren megkezdődött a kereskedelmi és iparkamaráknál a továbbképző tanfolyamok megnyitása és lefolytatása- A szerzett kedvező tapasizitailatok alapián ezt kereskedelmi téren is megvalósítottuk. Számos ilyen tanfolyam volt már- Csak mellékesem jegyzem meg. hogy sajátmaigát alimentálja egy ilyen tanfolyam, még pénzbe sem kerül és a les-iLagyobb sikerrel jár. Ezt természetesei folytatni kívánóim. Itt meg kell emiékeznem Homiicskö Vladimir t. képviselőtársamnak egy óhajtásáról. Ö persze kárpátaljai visizionylatbaijil gondolta, de generálisam kérte, hogy csa*k helyi lakoisok kaphassanak valamely községben iparjogoisítványt. Azt hiszem, ai Iokálpatiriotizmusiiiak ez a túlhhdtása túlmegy aaon a határon, amelylet komolyan honorálni lehelne. (Helyeslés.) Hiszem úsryis bizonyos előnye van az idegennel szembeni a helybelinek és azért azt gondolom. hoi^y talán a képviselő úr sem értette ezt úgy szóswrint hogy az idegent minden lehetőségből kizárjuk. A kereskedelemi támogatása érdekében va*ok a« iskolai kedvezmények és az

1 ösztöndíjaik amelyeket iparkodunk minél nagyobb számban kiadni, továbbá a! kereskedők részére a fedezetn'élküli kölcsönakeió. Az erre vonatkozó súlyos bírálatiban!, amelyet éppen az erdélyi képviselő uraik részéről hallottam, nem osztozhatom- Ez a ixagiyon jól fungáló intézmény minden bürokratizálás nélkül működik és ugyanezt kell mondanoimi az önáliósítási kölcsönről is. Zsegora t. képviselő úr szóvátette: azt, hogy Kárpátalján a ruszinok körülbelül csak 150.000 P. önáliósítási kölcsönhöz jutottak, szembeni az egész országban kiosztott 1,800.000 pengővel. Sajnos, nekünk, nincs olyani statisztikánk, latnielyből kiderülne, hogy az. önáliósítási alapból milyen nemzetiségű magyar állampolgárok kaiptak kölcsönt. (Ügy van! Ügy vaxn!) Mi nem teszünk ebben a tekintetben különbséget ruszin.) és nem ruszin között. (R. Vozáry Aladár: Kaptak is!) Ha, megfeleltek, akkor kapták is. En ezt nem tudom nemzetiségek szerint megmondani, hanem csak Kárpátalja és az egyéb részek szerint. Kárpátalján eddig 464 esetben 2,280.000 pengőt kaptak a folyamodók, Erdélyben pedig 671 esetben 3,383.000 pengőt. Akit az illetékes helyi hatóságok javasolnak, azok minden esetben a kölcsön nyújtása szempontjából kedvezően bíráltainak el. Ebbe senumiféle más szándékot belemagyarázni nem lehet. {Egy hang jobb felől: Nem is szabad!) Megay t. képviselő úr új kereskedelmi törvény elkészítését kívánta,. Ez taj résziben iaz igazságügyminiszter úr feladatköréibe tairtozó munka az igazságügyminiszitériumbani már előkészítés alatt is áll. Mihelyt meg lesz reá a lehetőség — úgy gondolom, most a háború alatt kevésbbé van meg, — a Ház

1 elé is fog kerülni. Meg kell említenem itt azt a kereskedelemellenes hangulatot, amelyet letagadni nem lehet és amely elől a fejünket homokba^ dugni nem volna helyes- A közvélemény az áruhiányról, az ezzel kapcsolatos nehézségekről és a feketepiac jelenségéből kiindulva, bűnbakot keresvén, aztl nagyon sokszor a kereskedelemben tálaljai meg, hoizfcá kell tennem, hogy igeni sofe esetben méltánytalanul. A tisztességes kereskedelem szenved elsősorban ezek miatt a jelenségek miatt, (Patzkó Elemér: Mindig a tisztességes ember szenved!) aiz ai kereskedelem, amelynek fenntartása*, erősítése és az arra az időre való átmentése, amikor majd a kötött gazdasági rendszer megsizünitével arra' megint égető szükségünk lesz, elsőrendű feladatunk. Szólnom: kell most az érdekképviseletekről, amely érdekképviseletekről Kunider Antal t. képviselő úr mondottal, hogy — gondolom — 1899-ben (Kunder Antal: Szeptember 8-á:n!) ígérte meg először egyik hivatali elődünk, Hegedűs Sándor. (Taps és derültség a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon: Jó voit! — R. Vozáry Aladár: Telitalálat volt! — vitéz Imrédy Béla: Azért megszervezte a külker eskedelmd hivatalt, — R. Vozáry Aladár: Az is igaz! — vitézi Imrédy Béla: Megtette a magáét! — Kunder Antal: Anélkül, hogy igértlem vojnai! — R. Vozáry Aladár: Támogattuk is!) A külkereiskledelmi hivatainál szándékomban is: volt Kiunder képviselőtársamnak ezt a letagadhatatlan! érdiemét elismerni, de most az érdekképvisetéteknél; tártok. Az érdekképviseleteknél szintén elisnieremi a teljes jogosultságát, hogy a volt kereskedelmi miniszterek nevében beszélt, akiknek a sora azóta elmúlt anélkül, hogy az érdciklképviseilet terén végleges megoldást hoztak volnaL Mondom, a jogosultságát, hogy ezeknek a nevében szóljom, szántén kétségtelenül elisimeremi. (Derültség: a jobboldalom) De most más a helyzet. Annyiban; más a helyzet, hogy most egy érdekképviseleti megoldás csakugyan létrejött, én legalább remélem, hogy véglegesen. (Kunder Antal: Igen^ jlövőre