Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
480 Áz országgyűlés képviselőházának 340. ütése Î9dè. november î$«ên, pénteken. got fejt ki, igen mérsékelt segítségben' részesül; az erdélyrészi fürdőszövetség vezetősége semmiféle fizetést nem kap, kérem tehát a miniszter urat, legyen szíves ennek a szövetségnek a támogatását nagyobb összegekben) 'megállapítani. • -, , A vásártartási jogokkal is foglalkozni -kívánok. Ha helyes is az, hogy a miniszter f lír elődje a román, impérium intézkedéseit hatálytalanította, feltétlenül károsnak, tartom azonban az intézkedésnek azt a retrográd részét, amely egyéneknek és családoknak adta vissza a vásártartási jogukat A miniszter úr egy konkrét esettel kapcsolatban Érmihályfalvfli község javára döntött! az egyéni jogokat vindikálókkal szemben. A konkrét esetek indokolttá teszik, hogy a vásártartási joigok egész rendszerét felülvizisgá juk és új törvénnyel a népi. és szociális gondolat jegyébe állítsuk be, (Helyeslés és taps a középen.) mert visszásnak tartom, hogy egyének csak aizért mert őseik szerencsések voltaik és vásártartási jogokat kaptak, ma minden munka és tevékenység nélkül a közösségek terhére jövedelmet élvezzenek és ezzel a közösségeket súlyosan megterheljék. (Helyeslés a középen.) A postával kapcsolatban bátor vagyok- rámutatni arria„ hogy a postamesterek helyzetén változtatni kell. E® főképpen nemzetiségi vidéken r volná óriási fontosságú, mert nemzetiségi vidéken a postamester az, aki a nemzetiségi lakosság minden rétegével érintkezik, neki kellene a magyar állam presztizsét és kultúráját bizonyítani s egyben propagálni, a magyar szellemet a magyar gondolatot és a magyar nyelvet megszerettetni és terjeszteni. Ök azonban olyan helyiségekben gyakorolják a postamesteri jogokat, amelyek ezekkel a célokkai egyáltalában nem egyeztethetők össze. A postamesternek ma saját költségén kell helyiségről gondoskodna és bizony szociális helyzete seni olyan, hogy propagandisztikus tevékenységet fejthessen ki. Ezért a postamesterek államosítására is szükség volna. Végül a rádióval kapcsolatban bátor vagyok rámutatni arra, hogy, Oginos, a rádió annak a kulturális programjmnaik antipropagandáját fejti ki, amelyeit kii kellene fejtenie. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) Csak arra mutatok rá, hogy bár a cigányzenét mind a kultuszkormány, mind a Zeneművészeti Főiiskola perhorreszkálja, a rádió mégis mindennap ad cigányzenét Kétrem, hogy minél előbb szűnjék meg az a visszásság, hogy a rádió éppen az jeillenkezői propagandát üzi, mint amelyet legfőbb »énei intézményünk és maga. a kultuszkormátny tűzött ki. Ezeket a kérdéseket óhajtottam* a" miniszter úr figyelmébe és jóindulatába ajánlani. A bizottsági tárgyalás folyamián nagy örömmel láttuk, hogy a miniszter úr arányUig rövid) működése ellenére tárcájának minden problémájával teljes mértékben megiámeirkedett és nagvvonalu célkitűzésekkel óhajtja megoldani azokat a problémákat, amelyeknek megoldása az ország érdekében szükséges. Minthogy ezseknek alapján a minisztelr űy eddigi és. jövőbeni működése iránt is bizalommal viseltetünk, éippen ezért a költségvetést mind a pártom, az Erdélyi Párt nevében, mind a magám nevében &, legnagyobb örömmel megszavazom. (Èùénk helyeslés, él~ jenzés és tidps ä jobboldalon' és a középen. — A szómkot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következükf , Vámos János jegyző: Saentliványi LajosElnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent kezese töröltetik. Szólásra következik í Vámos János jegyző: Mezey Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik 1 ? Vámos János jegyző: Vasvári Lajos! Elnök: Vasvári Lajos képviselő urat illeti a/ szó. Vasvári Lajos: T 1 . Képviselőház! Majdnem valamennyi előttem szólott t. képviselőtársam a gazdasági és a kereskedelmi éleit bírálatával kapcsolatban, felemlítette az r átállítás problémáját. Gazdasági életünik átállításáról igen sokat beszélnek, — ezzel a problémával úgyszólván az egész európai sajtó is foglalkozik — ezért szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgáljuk. Ismerjük kormányzatunk álláspontját ebben a kérdésben, tudjuk azt, hogy a magyar kormány a magántulajdon tőkés teirmelési rendnek az. alapján áll és ebben benne foglaltatik mindaz, ami a gazdasági és kereske*deliai élettel kapcsolatos feladat- és problémaikor. Igen érdekes, hogyha a felszólalásokat végighallgatjuk, sokszor egy-egy felszólaló beszédében is ellenmondasokkal találkozunk. Itt-ott halljuk, hogy szükségesnek tartják és követelik aa államnak sokká»! nagyobb mértékben való beavatkozását a gazdasági és kereskedelmi élet menetéibe, ugyanakkor egy-egy: szónok egy másik variációban ellene szót az áüami intervenciónak, az állami beavatkozásnak és a gazdasági életben észlelt hátrányokat mindi az állami beavatkozásnak és a gazdiasági életben észlelt hátrányokat mindi azi állami beavatkozásnak tulajdonítja. Hol az individualista-kapitalista gazdasági rend fenntartása mellett foglalnak állást, hol ai kollektív gazdasági rend irányelveit vallják magukénak. Pedig világos, hogy amikor a kormányzat felfogása egésa gazdiasági életünkről — amint mondottam — a magántulajdon tőkés: termelési rendjének alapján áll, ez önmagában kifejezi azt hogy a gazdasági élet menetébein feltétlenül szükséges, éspedig nagy mértékben szükséges az, hogy a szabadság érvényesüljön. A magántulajdon tőkés termelési rendié és a szabadság fogalma egymástól el nem választható. Annikor a politikusok részéről olyan sokan kifogásolják a régi liberális gazdasági rendet és azzal szemben legtöbbször állast foglalnak a közösségi gondolat, a kollektív termelési és gazdasági rend kiépítése mellett, nem gondéinak arra. hogy talán valahol a középúton kellene keresni a kibontakozást, hiszen a réginek valami egészséges alapon való újjárendezése is adva van a mai helyzetben. Még valamit figyelmen kívül hagynak a felszólalók, azt, hogy ma háborúban él az ország, háborús, rendkívüli viszonyokat élünk és ezek a háborús, rendkívüli viszonyok tették szükségessé az állaim! beavatkozását bizonyos vonatkozásokban a fíazdasági élet menetébe. Szükségessé tették peidig azért', mert a magángazdaság, a társadalom ezekben a rendkívüli időkben nem volt képes 'feladiatának teljesítéssere, tehát a'z állam é'ppenl a nemzetnék, a nagy neinzeti közösségnek és a többségnek- az érde1 kében volt kényszerítve arra, hogy átvegye &
