Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

4*6 Áz országgyűlés képviselőházának 340. i Htjuk hogy ez a háború a keresztény Európáért folyik éis 'benne értünk, magyarokért is és «ezzel fog- eldőlni azi a nagy világnézeti küzdelem! iái sátáni bolsevizmus ég ai keresztény Európa nemzeti szocializmusa között. Kimenetele nem lehet kétséges t. Ház^ ha hitünkben erősek, kitartóak leszünk ési a szociális jólétet iparkodunk megvalósítani minden (becsületeisíén dolgozó magyar testvérünk számárai. Mivel egyelőre ezt.nem látom a költségvetésiben» mind pártom, mind a magam nevébeni a költségvetést uteim. (fogadom el. (Helyesíé$\ és tafy» a szélsőbaloldcuJotn.) Elnök: Szólásra következik ai vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: Patzkó Elemér! , Elnök: Patzkó Elemér képviselő urát illeti a szó. Patzkó Elemér: T. Ház! A tomboló háború ellenére mindenütt arról folyik a vita, hogyan kell és hogyan leihet majd az új békekoirszakban igazságosabb és emberibb megélhetést biztosítani a nagy néptömegek számára. A létminiimíum gondolata az az alap, amelyre minden terv felépül; a Beveiridge-terv és más tervek forognak közkezem. Lehet, hogy ezek a tervek módosulni fognak, az ómban, remélhetjük, hogy a világháborút követő átalakulás jobh, 'eimiheriiblb és igazságosabb megélhetést fog biztosítani a nagy néptömegeknek Ez természetesen a javak nagyobbmiéirvű fogyasztását fogja maga után vonni és a forgalmat is növeilnii í og ja. Ezért az el osztó-, közvetítő -, exportés import-kereskedelemre, a vasútra, a postáira, az idégenforgaloimira és az utakra nagyobb szerep, vár. Jövőnknek ebből a szem; pontból való megalapozása a kereskedeltmiügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, ezért az ő [feladata mind jelentőségében, mind sokrétűségében, jövőnket eldöntő mivoltában sok más állami feladat előtt áll. A magyarság egyszer már elvérzett, miért nem ismerte fel a mult században a kereskedelemben rejlő nagy érftéjke|ke(tt> Ezért hozott íai képviselőház miost nemrégen zsidótöirvényt és hozott más kény.szierintézke dés eket. így próbáltuk a múlt hibáit és mulasztásait pótolni. Ma már mindnyájan tisztában, vagyunk azzal, hogy a keresztény magyar kereskedelemi; miegaíápozása és kifejlesztése, életfeltétele a jövőnek). Gondoljunk csak a Székelyföldre, amely az őstermelésből kiimíutlathatóam. nem, tud

1 megellni s amelynek. megerősítésére nemcsak gazdasági szempontból van szükség, hanem ez, nemzeti feladat akkor, amikor a székelységen keresztül akarjuk az új magyar honfoglalást megvalósítani. (Ügy van! a baMtösépen.) Ezek azok az alapelvek, amelyekre támaszkodva néhány gondolatot a jelen helyzet javítása, és a jövő kiépítése szempontjából fel akarok vetni. T. Ház! A nyugati gazdag államok kereskedőtársadalma nem egyszerre fejlődött ki, hanem részletekben. A kiskereskedőcsaládokból nagyobbak váltak, s a tőkeképződés folytán nagyobb kereskedelmi ágazatokba kap*. csolódtaik be, az export- és imiportkereskedelembe. Így fejlődött ki egy alapos és nagy keresíkedőtár&adalom ezeknek a kereskedőcsaládoknak, ,ai leszármazottaiból. Nálunk nincse^ nek ilyen kereskedőcsaládok és most nincs ido arra, hogy így teremtsünk kereskedőtársadalmat. Éppen, ezért kényszerintézkedésekre volt szükség. A kereskedői társadalom megalakításánál azonban bizonyos veszélyes' tünetek mutatkoznak. Itt elsősorban export- és import; kereskedelemre gondolok, ahol nem az egyéni lése l94á. november Î9-ên

} pénteken. keresztény magyar egyedek kapcsolódnak be à kereskedelembe, hanem a nagybankok és a sokszor egészen hivatalos jelleget felöltő egykezek. (Ügy mm! a baiközépen.) Ennek, úgy vélem, háromirányú eredője van. Az egyik a kezdő magyar kereskedőtársadalom tőkeszegénysége, a másik ezeknek a kereskedelmi ágaknak a rendkívüli prosperitása, különösen ma, a háború idején, a harmadik pedig az- a kamatpolitika, amelyet ma űzünk s amely a banküzletet rentabilitásátél megfosztván, a bankokat belekényszeríti a hivatásuknak meg nem felelő kereskedelmi áruüzletekbe. ? Érdekes statisztikai kimutatás, jelent meg nemrég, amely kimutatja, hogy az engedélyezett kamatdifferencia, kam atmarge olyan alacsonyan van megállapítva a pénzügyi kormányzat részéről, hogy az 17%-os kamatnyereség nem fedeszi az átlagos 203%-os bankrezsit, Ez kényszeríti bele a bankokat a nagy rentabilitást mutató kereskedelmi üzletekbe, az export- és importüzletekbe, hogy a bankszerű kölcsön- és betétüzletek rentabilitás árnak hiányát ezzel pótolják. A pénzügyminiszter úr éppen a pénzügyi bizottságban; elismerte a ka matmarge rendkívül alacsony voltát és azt igérte, hogy a szociális kis bankokra, vonatkoizólag ezt revideálni fogja

1

. Ha ©z megtörténik, akkor sem fogja megoldani a proiblémát, mert a nagybankoknál nem tesz semmi intézkedést, ez pedig a kereskedelemre gyakorolt káros hatását továbbra isi éreztetni fogja. Én úgy vélem, mi mindnyájan egyek vagyunk; abban és egyet kell értsünk abban, hogy nem a nagybankokból akarunk kereskedőket csinálni, hanem keresztény magyar egyedekből akarunk keresztény magyar kereskedelmet felnevelni, akiknek családtradíciójává válik a kereskedelemmel való foglalkozás, ahol azt szeretik és megbecsülik, amely mellett konjunktúrában és dekonjunktúrában egyformán kitartanak. A mai konjunkturális időik volnának hivatottak arra, hogy a keresztény kereskedelem tőkeképződését elősegítsük. A kereskedelmi miniszter úrnak tehát éppen a kereskedőtársadalom megalapozása és megteremtése érdekében közbe kelleme lépnie a pénzügyi kormányzatnál és az összkormánynál annak érdekében, hogy a kamatpolitikában módosításokat hozzon s\ ezzel a nagybankokat kényszerítse a. céljaikat képező péniziüzletekhez való visszatérésre és a kereskedelmi üzletek finanszirozásiára. Ezzel adjuk vissza a magyar kereskedőrétegnek a, tőle elvett üzleteket. A nagybankok a maguk kereskedelmi gyárvállalalataik részére külön elosztó és eladó vállalatokat létesítenek, gyárír mányaikat ezeknek az elosztó vállalataiknak adják át, úgyhogy ezzel más vállalkozóknak az életlehetőségeit megakadályozzák. A miásik fontos cél itt, amire rá kellene térni, az, hegy a kereskedelmi kormányzat az egykezeket szorítsa visszai szigorúan ariháboirús és államérdeket szolgáló keretek közé. Az egykezek elterjeszkeidése, mondhatnám íbasáskodása, hatósági jogokiat Vindikáló működése ellen a panaszok olyan tömegesek és olyan közismertek, hogy ezekre külön rámutatni felesleges. Sok egykézbeni imaga az állam is részivész tőkével és így maga aa állam csinál konkurremiciát azoknak a kereskedőknek, akiknek a kereskedelem egyéni hivatásai. Ha az áruhiány megszűnik és árubőség jelentkezik, az egykének létalapja megszűnik és itt állunk majd