Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Áz országgyűlés képviselőházának §40, hogy a só bányászat éppen azért, mert a; sóijövedék nem azzal a gondossággal történik, mint az i olyan bányászat!, amelynek konkurrálnia keli. Ezt azért mondottam mind 1 itt el, mert a minisztérium ügykörével van ezi kapcsolatban. 1889-bem Szapáry Gyula és Baross 1 Gábor két tárcának a minisztere voit. Szapáry volt a föld-, ai kereskedelem- és iparügyi minisztériumi betöltője, Baross Gábor pedig közmunkia- és közlekedésügyi miniszter volt. 1889-ben a kereskedelem és ipar átment a közmunka- éls közlekedésügyhöz és lett ő mint kereskedelemügyi miniszter a kereskede-leni, ai közmunka, az ipar és a közlekedésügy minisztere, tehát ez a négy tartozott hozzá. A földmívelésügyi minisztérium éléin továbbra is Szapáry Gyula maradt meg miniszternek. Ez a dolog azt mutatja, hogy ha visszatmeigytimki az akkori viszonyokra, azt látjuk, hogy akkor a magyar gazdaérdekeknek külön minisztériumot akartak. Én mindig félek attól, amikor külön, érdekekneík adunk miinisztériumsot. Én a gazdák olldálánj dolgoztam egész életemben, mégis félek < attól, hogy a gazdaérdekeík külön minisztériumot kapjanak. Minden minisztérium a nemzeté. (Ügy van! Ügy van! r — Taps a jpbbolda'on és a középen ) A földmívelésügyi miniszter, az iparügyi miniszter, általáhani minden miniszter tulajdonképpen az egész nemzet érdekeit képviseli. De> azóta, hogy az onnan átjött ide, lett belőle egy olyan minisztérium, aimely idővel mammut-mimisztériummá fejlődött. Bizonyos okos kompromisszummal aztán megint megosztották, megint majdnem a gazdaérdekek: szerint éspedig azért, mert a kereskedelem- a gazdaérdiekeiket is ép úgy érinti, mint az ipari érdekeket. Azután elkövették azt a hibát, amelyet én valóban hibának tartok, hogy a kereskedelempolitikát és iparpolitikát egymástól elválasztották és a kettő külön kéziben van. Bármilyen egymással összhangban lévő és bölcs külön két kéz nemi tud olyan összhangban lenni, miintha, a »felelősség egy kézben egyesül. (Ügy van! Ügy van! a középen*.) Ha az iparügyi minisztérium és a kereskedelemügyi minisztérium együtt van és abban a minisztériumiban egy megfelelő államtitkár van, aki ia tejazdasági termeléssel kapcsolatos koncepcióktól van áthatva és ezeket az érdekeiket kézben tartja, alkkor ez a leghelyesebb kombináció, úgyhogy én örülnék, ha ezzel a kérdéssel foglalkoznék az éppen jelenlévő miniszterelnök úr őuagyméltósága is, mert ez nagyon sok elleatmonclástól fog megmenteni flbennüníkiöt abb.aji az időbeni, amikor már nem lesz meg ez a mai kötött, kény szergazdálkodás, hanem sokkal súlyosabb felelősség mellett ' kell intézni a dolgokat. Hiszen ez a mostani helyzet is majidinem ebben a kötöttgazdálkodásoe időben létesült. Ügy érzem, hogy ha mi emieilkiedni akarunk, akkor a. legfeleLősebb feladatok egyike a kereskedelmi és a termelési politikának együtt, egykézben való tartása. (Helyeslés a középenJ Viszont a közmunikákat a közliekedésüggyel kapcsolnám össze, mert hiszen ez a kettő sóikkal jobban megtalálja egymást. Talán nem szimpatikus dolgot ejmlítek, ha azt mondom, hogy esietleg a földmívelésügyi minisztériumiból még a vízépítési munkálaitokat is ide venném. Ezek nem a föl dmíveié sügyhöz ^tartoznak, ugyanolyan jellegű közmunkák, mint például a hajózással kapcsolatosak. Ezeknek a tárcáknak hatásköreit tehát így kelleme i ezétválasztani és egységesen, a jövő nehéz feladataival ö&szhanffbau intézni. ülésé 1943. november lÙ-ên, pénteken. 47S Nagyon röviden, apostáról óhajtottam volna szólni {Áawjuk! tíatt3ukL f ), minthogy azonban rövid az idom, talán inkább mindjárt a vasútra térek át. A vasút a legnagyobb létszámmal. doügozó üzemünk, 58.000 aikalmazoíltja van, ezzel szemben a posta alkalmazottainak száma 22.000, tehát ez a (két üzeni összesen; 80.000 alkalmazottat foglalkoztat. A vasúttal kapcsolatban íegy személyzeti kérdést vagyok bátor szóoahozni, bár nem idevaló áj nyilvánosság eie, de mégis itt adom elő. A posta főiskolai végzettségű tisztviselőinek száma 749, ebből 115 van bent a VI.—Ili. fizetési osztályban. A vasútnál a főiskolai képzettségűek' száma 1773. ezekuői 106 van bent a IV.—1. fizetési osztályban, ami ugyanazoknak a fizetési osztályoknak felel, meg, mint amelyeket a postánál említettem. 'i'enát míg a postánál ezek közül a tisztviselőik közül 14.4^, van bent ebben a négy felső fizetési osztályban, ad dig a vasútnál csak 9,3%. A vasútinál olyan komoly munka folyik, hogy ennek a két üzemnek a paritásba hozását ezen a részen is, ezen a vomaion is kívánatos volna megvalósítani. (Üelyesíés.) Tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, ennek a hátránynak! kiegyenlítésére, ami nem csökkentése másoik érdemeinek. A vasút rentabilitásáról akarnék néhány szóval inegeim<iekei2.ni. A vasút évejí, óta úgy van, oeauiiva es ugy látjuk, ment egy deficites üzemet. (Egy hang jobbfeiőt: teáig nem az!) jreuig nem az! Vaioban csak a számokban mutatkozik a deficit, a valóságban mem. Ha a posta 373 millió pengős bevételéből levonjuk az csiszes költségeket, a beruházást és a nyugellátást, akkor' 4ö millió pengő felesleg marad, ezzel szemben ha a vasutmak 1112 milLó pföngösi bevételéből levonjuk a költbégeitet, a iberunázást és a nyugellátást, akkor mar kereken 58 millió pengő fedezetlen hiány marad. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben benne van a trianoni teher, a löy níiliió pengős nyugdíj teher. Ak^or látszik meg, hogy ez m^yen küiÖnDség, ha összenasomlítomi a postának 34 millió pengős nyugdíj terhével. Ha ezt megteszem, akikor látom, hogy a vasútnál arányiagosan töblto mint 75%-kal inagyoibb a nyugdíj teher, mint a postánál. Ennek a nyugdijiteherineik a hatása alatt nyög a vasút és ezi az egyik oka a imutatkozó deficitnek. Viseli azonban még a vasút azokat a terheket is, amelyeket tarifáikédvezmények alakjában okos tarifapolitikával a kormány a vasút váliaira rak. így ezek akár mezőgazdasági vagy ipari tarifakedvezmények, akár szociális tarifakedveamények, akár pedig bizonyos tájak fejlesztésére irányuló kedvezmények, mint amilyen az erdélyi tarifa, ez a vasútnál tehertétel. Ha ezek Iközül csak a mezőgazdasági és az ipari tarifakedvezményeket nézem, azokat is körüilbelül 20 millióra lehelt értékelni. Látszik, hogy ezek mem elhanyagolható tételek. De érintek egy miásilk dolgot is. A vasút ma, mint államvasút is, viseli a terhéíJ annak, amit annakidején a vasutak engedélyezés idejében a postakkiestár javára, ráróttak a imagánvasutakra. Tudniillik iköteles a postakinicstár dolgainak szállítására. A postakincstár komolyan foglalkozik a tehertételek csökkentésével, de sohasem érné el azt, hogy azt a rezsilkiölitséget, ami a vasútnál felmierül, ki tudná fizetni, úgyhogy a postakinestár bevételei között van meg tulajdonképpen az a latens- deficit, ami itt van. Ezt látnunk kell, iménti !ha nem látjuk, akkor a vasút kezelésébe vetett bizalom, rendülne meg. Ezt csalkt azért említem meg, hogy á vasút, mint