Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-328
Az országgyűlés képviselőházának 328. dául ugyancsak Heves megyében a gyöngyösi járás. Ott is tekintélyes számú külterületi lakosság van font a Mátrában- Előfordulnak itt olyan esetek, hogy olyan, gyérmieíkelk szülőit, akik az iskolától messze baknak fent a hegyekben, a járási főszolgabíró, mint rendőri ' büntetőbíró, alkalmazkodva a törvény előírásaihoz,, megbünteti azért, inert a gyermekek nem jártnak iskolába'. Nem kérdezi, mekkora hó van oifct, nem kérdezi, hogy a gyermek tud-e 3—4 kilométert gyalogolni, sőt azt sem kérdezi, ami pedig ma igen fontos kérdés. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Van-e lábbeli?) hogy van-e megfelelő ruházatuk, pedig sok 8—10 gyermekes családban rongyokban járnak a gyermekek. Én magam ismerek családokat, amelyekben a gyermekek egész télen egy ingecskében jártak. És ezeket büntetik meg minden további nélkül 8 meg 16 pengőre. Mivel én magam éveken keresztül folytattam a gyakorlatban, tudom, hogy igen is mód van rá, hogy ezeket mi ne büntessük, hanem ezeknek lelkéhez férkőzzünk közel és inkább azon 'törjük a fejünket, hogyan lehet ezeknek a gyermekeknek cipőt adni, hogyan lelhet őket megerősíteni lelkileg és fizikailag arra, hogy iskolába mehessenek. (Zsámbaki Pál: Ehhez a néppel kell érezni!) Akaratlanul is eszembe jutott, amikor fent jártam a Mátrában, az az eset, amely 1810-ben történt Erdélyben Közép-Szolnok miegyében. KözépSzolnok megyében elrendelték a kötelező iskolába járást 12 pálca büntetés terhe alatt és amikor a végrehajtásra került a sor, kitűnt, hogy abban az időben ott még nem is volt iskola, (Derültség.) Ez nem hasonlat akar lenni, de jellemző dolog és arra int, hogy ne büntetésekkel kezdjük, hanem segítő munkával. Meg vagyok arról győződve, hogy amikor a miniszter úr ezt a javaslatot idéterjesztlette, akkori nemcsak az alföldi tanyai lakosságra gondolt, hanem mindazokra, akik külterületeken laknak és akiknek szükségük van arra, hogy támogatásban részesüljenek. (Palló Imre: Elfelejtették belevenni!) T. Ház! Ha már most a javaslatot kezembe veszem, akkor tulajdonképpen már nincs is sok mondanivalóm, mert amikor azt látom, hogy a törvényjavaslat ennek a súlyos, nagy kérdésnek a megoldására szabályrendeletekhez folyamodik, akkor nekem is meg kell állapítanom azt, —•; amint az előadó úr is tette — hogy a 33-307/1927. számú belügyminiszteri rendelet bizony meddő maradt és nem tudott eleget tenni a hozzáfűzött reményeknek, pedig akkor békeidő volt. Egyik ' egyetemi tanárunk igen részletesen foglalkozott^ ezzel a kérdéssel és szépen elmondja, Ihány tanyakongresszus volt, mit határoztak és a tanyakongresszusok végső eredménye az volt, hogy a belügyminiszter arra határozta el magát, hogy kézbe veszi a tanyai problémákat. Jellemző a jogászi Magyarországra, hogy a belügyminiszteri rendelet törvényes alapok hiányában nem változtathatta meg a tanyavilág közigazg-atási szervezetét. Ezt állapífttja meg esrv egyetemi tanár. Ha mi az 1886. évi XXII. törvénycikkre hivatkozunk, amelytől azt hiszem, nemcsak mi. de mégkevésbbé maga a közigazgatás nincs elragadtatva, akkor csodálkoznunk kell, mert hiszen az 1886. évi XXTI. törvénycikkben világosan benne van, hogy a községeknek jogukban van szabályrendeleteket alkotni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hát hogyne!) Kérdezem tehát, hogy ha KÉPVISELŐHÁZI NAFLÖ XVII. ülése 1943 április 30-án, pénteken. 37 ezt a jogot 1886-ban megkapták, akkor miért kell nekünk most ezt a javaslatot tárgyalnunk és ha tárgyaljuk is, miért keii nekünk ilyen parciális kis részében, töredékében tárgyalnunk a külterületi népesség igazgatásának, támogatásának, segítésének kérdéseit? Amikor 1927-ben ez a belügyminiszteri rendelet megjelent, ezt még jobban megkívánták erősíteni és 1928 december 28-án megjelent az 5430-as koirmán y rendelet a tanyai kirendeltségek létesítéséről. Amikor ezt látom, az az érzésem támad, hogy itt egy furcsa esettek állunk szemben. Itt előbb jelent meg egy kormányrendelet, előbb jelent meg a belügyminiszteri rendelet és a vegén következik a törvényjavaslat. A mi gyakorlatunk eddig azt mutálta, hogy ha egy törvényjavaslat törvényerőre emelkedett, utána jött a végrehajtási ntasítás. Itt egy fordított eset van, mert itt az a helyzet, hogy előbb volt a végrehajtási utasítás, mondhatnám, talán több mint_ egy évtizeddel előbb ós utána jön a törvényjavas''at. Én nem hiszem, hogy ebben a kérdésben Kyenmódon komoly eredményieket tudnánk elérni és a külterületi lakosság gondozásával kapcsolatos kérdéseket meg tudnók oltdani. Legyen szabad most még rámutatinom egypár olyan szempontra, amely a rövidre szabott törvényjavaslatból kiolvasható. Az egyik az önkormányzatokra vonatkozik. A javaslat újra, tehát, felesleges módon megadja a sza^ bályrendeletalkotás jogát, hiszen az 1886. évi XXII. törvénycikk már megadta az önkormányzatoknak azt a jogot, hogy szabályrendeletet alkothatnak, {vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez nem jogot ad, ez^ kötelezi őket! Nemi veszi észre a különbséget, képviseíő úri 1 ) Kérem, én itt az előadó úr irányelveihez igazodom, mert ő nagy vívmányként hangoztatta a szabályrendeletek alkotását. Én csak ahhoz igazodom, amit az előadó úr mondott. (Meskéí Zoltán: Joga van neki!) A szabályreudelletek alkotása tehát régi joga az önkormányzatoknak. De hogy most hova fejlődött az önkormányzati élet, az megmutatkozik a törvényjavaslat 1. §-ának (5) bekezdésében, amely szerint a belügyminiszter úr abban az esetben, ha. a z önkormányzat nem hajlandó szabályrendeletet hozni, vagy pedig nem jó szabályrendeletet" alkot, esetleg maga rendezi az egész kérdést. Itt tulajdonképpen arról, van szó, hogy a belügyminiszter úr nyíltan bevallja azt, hogy az önkormányzatok tulajdoniképpen csődben vannak, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ugyan!) Igaza van. mert az a gyámkodás, amely már az első világháború alatt megindult és amely gyámkodásnak én közvetlen tanúja voltam, a 20-as évektől kezdve az önkormányzati életet teljesen, elsorvasztotta. Én beszélek polgármesterekkel, beszélek községi jegyzőkkel, akik azt mondják ezekre a kérdésekre: Nekünk sokkal kényelmesebb így a helyzetünk, mert bevárjuk, amíg kapunk egy indítást felülről és mi csak azt hajtjuk vésrre, amit a belügyminiszter úr megenged. Hát hol van az a motorikus erŐ, amely a legnagyobb értéke az -önikormányzatoknakl? Mi látjuk, hogyan tudtak felvirágozni. Megmondom őszintén: centrális hatalommal nem lehet oarciá.Hs kérdéseket megoldani. Oda kell az összeseknek 1 , a közösségeknek az elhatározása. Természetes dolog. Ihogy ezeknek a közösségeknek: nem lehet semmiféle komoly lépésük és döntésük, ha azt érzik, hogy felettük van mindig a Damokles8
