Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

466 Az országgyűlés képviselőházának 340. Kunder Antal: Vizsgálat tárgyává teszem az egyik kereskedelmi ágazat mai helyzetét, mégpedig az egyik mezőgazdasági kereskedelmi ágazatnák, a magkereskedelemneik a helyzetét, mint amely mezőgazdasági kereskedői ágazat igen fontos pozíciót töltött be a múltban, tolt be manapság és fog betölteni a jövőben is, éppen amiatt, mert országunknak a magtermelés terén a jövőben is igen nagy a hivatása. (Ügy van! Ügy van! a sízélsŐbaloldaon.) Ez az ágazat az, .amelynek a keresztényesítését mi az Tmrédy-rezsím alatt annak idején elvégeztük, amikor még nem voltak zsidótörvények, elvégeztük a Külkereskedelmi Hivatal által a külkereskedelemre gyakorolt befolyás réveim szépen, csöndben, minden, propaganda nélkül, nem vizsgálva és nem jkeresve azt, hogy kinek van elméleti képzettsége, hanem a szakmából felemeltük azokat, akik abban régóta dolgoztak, csak valahogyan nem tudtak az elmúlt idők szelleménél fogva érvényesülni, a zsidók által birtokolt hatalom miatt. Az exportkvótákat az ő kezükbe juttattuk, megcsináltuk az egyesületeket, amellyel mi mint kormányzati ágazat a legszorosabb kontaktust tartottuk fenni Mert itt van a lényeg! Egy irányított gazdáik oldást és egy belenyúlást — bármilyen politikai programmal és elgondolás irányában — egy gazdasági ágazatba a gazdasági ág megszervezése nélkül elképzelhetetlennek kell tartani. (Ügy i?aml

r Ügsf van! a széteőbatoldalon.) Mondom, mi ezt a magkereskedelmet megszerveztük, egy szervezetbe tömörítettük őket, állandó érintkezést tartottunk fetraa velük, mondhatnám, bevontuk őket a kormányzásba, megbeszéltük velük azt, hogy most már abba az adott számba, amelyet ők képviselnek, hogyan tudnánk mi fiatal generációkat még beilleszteni, hogyan tudnánk ezeket úgy kiképezni, hogy megálljáki a helyü"ket külföldi relációban is; kiküldtünk közös költséggel fiatal, erre vállalkozó embereket Németországba és Franciaországba egyesztendei tanulmányútra, egyszóval komolyan megfogtuk a magkeresikedelém utánpótlási problémáját. Állítom, hogy eredményeket is értünk el. És azután, hogy ezt mind így fölépítettük, továbbra is vezettük őket, továbbra is irányítottuk és neveltük őket, kiindulva abból az elgondolásból, hogy a kereskedelem keresztényesítése végeredményben nem egy jelszó, amely alkalmas arra. hogy a kormányzat ma is magárnak valami érdemet vindikáljon, (Ügy van! a szélmbailoidaïon.) nem is azt jelenti, hogy ezen keresztül egy pár jó összeköttetéssel bíró egyénnek tudjunk hatalmas konjunkturális nyereségeket biztosítani, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbdlcédalon.) ezt mi nemzeti ügynek tekintettük és mondhatom, olyan relációkban, amelyek éppen a külfölddel! kapcsolatban fejtik ki ténykedésüket, a nemzeti (becsület ügyének is tekintettük. (Ügy van! Ügy vom! — Eelyesl'és a szélsőbaüöldaftúw.) Ebben a szellemben dolgoztunk és — mondom — eredményeket értünk el. És most, amikor törvényes rendszabályok írják elő a kormány számára azt, hogy a kereskedelem átállítását minő módszerekkel és

1 minő eszközökkel hajtsa végre, akkor azt kell látnunk, hogy az a

z általunk akkor beállított és organizálH keresztény szellemben nevelt kereskedelem szét fog esni, egyszerűen nincs gazdája a dolognak. Ha megkérdezünk ma egy ilyen keresztény magkereskedőt, hogy mit tesz ő, ha problémái vannak, akkor azt mondja, ülése 1943. november 19-én, pénteken. j hogy: az első, ami aa ő legnagyobb problémája, az árkérdés; elmegy az árkormánybiztossághoz, ahol' dönteuiek kérdésekben, nagyifontosságú kérdésekben, — mert hiszen

1 a haszonmar ge a kereskedelem életét vagy bukását, halálát jelenti — anélkül, hogy valaki is meghallgatná őket. Megállapítanak 3'5%-os haszonmargeot bizonyos ágazatoknál, — a mag- és hüvelyes kereskedelemben — mindenki kiszámíthatja magának, hogy ha a kamat ma egymagában 10% körül mozog, milyen súllyal terheli ez az egész üzletet. Most vegyük még hozzá ennek a dolognak manipulációs költségeit, raktározási költségeit, a zsákkopást, a beszáradást, az egész- büró költségeit, amivel az ügyeket intézik ma, vegyük hozzá az üzlet rezsi-költségeit. amelyeket éppen

1 a Jurosekterv következtében 25%-kai kellett megnövelni, a

f rengeteg kimutatás és levelezés lebonyolítása érdekébem Mindezeket a kérdéseket elintézik és eldöntik a nélkül, hogy velük bárki is szóba áll na. ígéreteket bőségesen hallottunk arra vonatkozóan; hogy a kereskedelem . érdekképviseleti 'szerveit kifogják építeni. Engémi érdekelt a dolog, hogy mennyire nyúlnak vissza ezek a kormányigéretek, utánalapoztam a történeletmben. és a következőket állapítottam meg. 1899 szeptemiber 8-ání (Derültség^ a szélsőbaloldalon-) Szegeden volt egy mezőgazdasági kiállítás. Magjelent ott Széli Kálmán akkori miniszterelnök. Darányi Ignác földinívelésügyi miniszter, Hegedüsi Sándori a miniszter úr hivatali elődje és Plószt Sándor igazságügymimiszter. Hegedűs Sándor ott hosszú előadásban

1 ismertette a kormányzat gazdasági programmját és bejelentette, hogy a kereskedelem érdekképviseleteit át fogja szervezni; pillanatnyilag nem tudja még ezt. előterjeszteni, de a legrövidebb időn belül a törvényhozás elé fogja terjeszteni. Ez 44 évvel ezelőtt volt. (Derültség a széüsőbaloMalów.) Ezek az Ígéretek azóta állandóan ismétlődnek. '(FélkMWások fobbfcvál és a középen: A Kunder-éra alatt is! — Felkiáltások a széls&baloldalon: Történtek is dolgok!) Az elmúlt esztendőben a miniszter úr hivatali elődje ugyancsak kijelentette azt, hogy reméljük, hogy a kiereskedelem egységes érdekképviseleti szervezetié most már a legrövidebb idlőn belül kiépül. Én remélem, ai miniszter úr is meg fogja ismételni! mla ezt az

1 Ígéreteit, (Szabó Gyula: Pontosain úgy, mint Kunder képviselő úr! — FelJáál'ilások a szélsőbaloldalon: Megvédi a miniszterét!) és épen tígy nem fog történni semmi sem, mint ahogyan hiába sürgettük ezt !az elmúlt évek alatt, semmi sem. történt. Ha a továbbiakban íigy eleminél kísérjük ennek a kereskedelmi ágnak a helyzetét, akkor azt látjuk, hogy míg az elmúlt időben legallálbb a. kiormányzatniak megvolt, a mfàà$a ahhoz, hogy egy bizonyos) kereskedői ágazattal érintkezést! tartson fenn és vele a kérdéseket megbeszélje, elméletben!, addig most a Juresek-terv megszületése óta a kormányzat önmagától elzárta ezt a lehetőségeit is. Nevezetesen, a mezőgazdasági kereskedelemi és a kormányzat; közé beiktatta az áruforgalmi központokat. Ma a míaigkereskedelem, mondjuk, egy tízes számrendszerbe tartozó kereskedői hálózatból áll, mint országos kereskeIdőkbőli akiknek többezer bizományosuk van az ország egész területén, a magkereskedelem országos kereskedői közé, akik, gondolom, M 30—40—50 főből állhatnak és a kormányzat