Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-328
34 Az országgyűlés képviselőházának 328. gamat — nagykorúsítás ának folyamata az utolsó kétszáz esztendőben sajnálatos módon szomorú visszafejlődést mutat. Ha én most azokat az időket nézem és még egy történelmi adattal aláhúzom, amely az akkori, tehát a XVIII. századeleji községi életet jellemzi, akkor szabad legyen megemlítenem Kollár Ádámnak 1764-ben írott kövétke'zŐ sorait (olvassa): »Milyen romlottnak kell az olyan állami szervezetnek lennie, amely az állam minden előnyét egy szúk uralkodó rétegnek biztosítja és mindan terhet és munkát meg arra a tömegre hárít, amelynek személy- és birtokjogot nem nyújt.« Ez mindenesetre szomorú fényt vet az akkori időkre, mégis csak újra rá kell mutatnunk azokra a rendkívül nagyértékű lelki adottságokra, amelyek azokat a községeket abban az időbeni mégis életben és erőben is tartották. Itt természetesen másra nem gondolhatok, csakis arra a lelki erőre, amelyet a közösségi érzés tud az emberekben kiváltani. Ez az a szempont, amely aggodalommal tölt el akkor, amikor azt Mitom, hogy az utóbbi kétszáz esztendő alatt a magyar községek élete fokozatosan elsorvadt, mert ezzel tulajdonképpen a közösségi életből kapcsoltuk ki a» embereket igen jelentős tömegben, mint azt később statisztikai adatokból is bátor leszek bemutatni, abból a közösségi érzésből, amelyre maga az előadó úr is igen helyesen mutatott rá beszédében. Igen t. Ház! Ha most azokat a kérdéseket vizsgálom, hogy vájjon a kevés községben történő közigazgatás helyesebb-e és egészségesebb-e, mint az önálló települések magykorústtása következtében jelentkező kis- és nagyközségi közigazgatás, rá kell mutatnom még arra a körülményre is, amely minket a múlt század második felében a ma érvényben lévő községi törvéinyhez vezetett. Meg kell mondanom őszintén, az, előttünk álló javaslat iránti érdeklődés egészen szokatlanul nagynak látszik, mert 1871-ben, amikor az első községi törvényt tárgyalni kezdték, pontosabban 1871 március 21-én a helyzet az volt. hogy a parlamentet nem igen érdekelvén a kérdés, a Ház határozatképtelen volt. (Mozgás. — Meskó Zoltán: Jónak kell lenni! Száz év múlva is ránk olvassák!) Ma azonban azokat a szempontokat vizsgáljuk, amelyek akkor egyes aggódó és előrelátó politikusokat vezettek, talán nem lesz érdektelen, ha ezeket is feltárjuk és ezekre újra emlékeztetünk, mert enélkül^ tulajdonképpen az előttünk fekvő javaslatról egészséges és tárgyilagos bírálatot adni nem áll módunkban. . Legyen szabad itt megemlékeznem báró Simonyi Lajosról, aki a javaslat tárgyalása során 1871 március 21-én annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a képviselőtestület egészben minden különbség nélkül a községi választókból kell, hogy álljon. Itt természetesen báró Simonyi Lajos az akkor életbelépett virilis álláspont ellen nyilatkozott. Ezt az álláspontot nem hagyta szó nélkül maga Tisza Kálmán sem, aki a következő napon, március 22-én, a következőket mondta (olvassa): »A yirilis szavazat űrt fog kitölteni a vagyonosok és nem vagyonosok között, de ezen ürt ki fogja tölteni azzal, ami hála Istennek még eddig közöttünk nem volt: az osztályok közti ellenségeskedéssel és gyűlölettel. A most megteremteni akart vagyon- és pénzarisztokrácia ülése 1943 április 30-án, pénteken. volt még »eddig mindenek közt az államok veszélyére leginkább szolgáló intézmény.« (Mozgás.) Még ezen a napon felszólalt Horn Ede is, aki a következőket állapította meg (olvassa): »Nagyon csodálkozom, hogy aizon érvelést, hogy a nagyobb adó több jogot ad a közérdek vezetésére, éppen Magyarországban hallani, azaz, éppen azon országban, ahol századokon keresztül és még huszonöt évvel ezelőtt is a közérdekek egész vezetése éppen és csak azok kezében volt, akik egy krajcárt sem fizettek az adóhoz.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Ez a szempont, amely a múlt század második felében a viriliskérdést belevitte a községi önkormányzatokba, természetesen á maga aggódó felfogásával nem tudott megnyugodni akkor sem, amikor 1886 április 3-án a ma is érvényben lévő községi törvény tárgyalására került sor. Ezt a törvényt abban az időben már Tisza Kálmán védte, mint akkori miniszterelnök és egyben belügyminiszter. Meg kell állapítanom, hogy az egész vita teljes részvétlenségben folyt le. Ehhez a javaslathoz számos hozzászóló közt hozzászólt Veress József is. aki antiszemita programmal került be a parlamentbe 1884-ben Orosházán. (Pintér Béla: Akkor is volt már rendes ember! — Meskó Zoltán: Akkor is voltak már zsidók, tehát muszáj volt antiszemitának is lenni!) Ez a Veress József a következőket mondja (olvassa): »Más, szerencsésebb országokban a pénz- és vagyonarisztokrácia ugyanazon népből kerül ki.« (Felkiáltások a szélsobaloïdalon: Igaza van!) »Magyarországon most a vagyon és a pénz átsiklik egy olyan népfaj kezébe« (Halmai János: Már megtörtént!) gamely .a néptől vérre, fajra, vallásra, emlékekre és reményekre egészen különbözik és ez a zsidóosztály.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Már akkor is észrevették! — Bodor Márton: Mi már okultunk ebből!) T. Ház! Ezeket azért szükséges felemlítenem, hogy méltóztaissék látni: azzal, hogy itt a virilisjogot bevezettük, szankcionálizáltuk és ez 1886. óta a mai napig változatlanul fennáll, mert hiszen a képviselőtestületben nemcsak személyesen lehet résztvenni, hanem megbízott» révén is (Úgy van! a szélsőbaloldalon.), nem szolgáltuk helyesen a magyar nép érdekét. így egészen érthető az az aggodalmunk, hogy amikor a tanyai közigazgatás kérdését látjuk magunk előtt, megfontolandónak tartjuk, hogy nem ezt az 1886. évi és a magyarság érdekeit nem szolgáló, sőt, merem állítani, a magyar érdekek ellen való törvényt kellett vólna-e előbb módosítani, helyette másikat hozni a magyar érdeket szolgáló szempontok előtérbetolásával és ennek keretében kellett volna talán ezt a kérdést megoldani 1 ? (Meskó Zoltán: Mit szól hozzá a miniszter úr?! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Semmit! — Egy hang jobbfelől: Majd megmondja!) Amint méltóztatnak látni, éppen akkor, amikor az előadó úr a szabályrendeleti megoldást a legmelegebben támogatja, kénytelen vagyok aggodalmakkal nézni a javaslat sorsa elé, mert hiszen tulajdonképpen ez a szabályrendeletalkotás az 1886:XXII. te. keretében működő önkormányzatok joga és ezekben az önkormányzatokban, mint már az akkori aggályokból látjuk és ezek az aggályok, sajnos, igazolódtak az utóbbi emberöltők alatt, olyan idegen, liberális, zsidó szellemiségű befolyások érvényesülhetnek (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hogy nem tudom elhinni, hogy ez, a
