Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
430 Az országgyűlés képviselőházának 339. az egyes igazgatási ágazatok között, hogy a fölídmivelésügyi igazgatás biztos menetét továbbra is fenn lehet tartani, sőt még beruházásokra is lehetett juttatná. De legfőképpen ki kell emelnem a következőket: Ha 1920-tól 1938-ig vizsgálóim a költségvetéseikéit, akkor azt látom, hogy a földmivelésügyi tár^a költségvetése az egész állami költségvetésnek átlagosan a 2-8%-át tette ki, jelenleg pedig 7% -át. Ezekben a nehéz időkben is biztosítva látjuk tehát a inEiarv^r földlmívelés fontosságának érvényre juttatásátAmi a központi igazgatást illeti, erro 5 millió pengőt irányoztunk az idén elő, ami n tavalyi költségelőirányzathoz viszonyítva egymilliói pengős többletet jelent. Mi általában nem szeretjük, ha a központi igazgatás költségei eimelkednek, azonban megelégedéssel kell megállapítanom, hogy ez az egymilliós emelkedés nem túlzott. Nem túlzott pedig azért, mert egyrészt a közbejött drágulások folytián a fizetések is 'emelkedtek, másrészt pedig a központi igazgatás személyzeti f létszámát éppen a mezőgazdaságíejlesztő törvény hatása és végrehajtásai következtében is emelni kellett. Itt bátor vagyok rámutatni arra a rendkívül fontos rendeletre, amelyet lapjaink nem s is méltattak eléggé. Ez október 15-én látott napvilágot és ennek folytán számos ügy, amely eddig a központi igazgatás ügykörébe tartozott, alsóbibfokú hivatalok és hatóságok' ügykörébe utaltatott át. Aki az 1920-tól 1939-jg tterjedő időszakot nézi, azt latjai, hogy évrőlévre fokozatosan, szinte lavinaszerűen kerülj tek olyan ügyek a földmivelésügyi központi igazgatás ügykörébe, amelyek tulajdonképpen netm tartoztak a kormányzati agendák körébe. Ennekfolytán ezek a megszaporodott ügyek a földmivelésügyi kormányzat agendáit szaporítván, elvonták azt a saját ügyeinek ellátásától és késleltették az ügyek elintézéséit Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, ho^y ezek az ügyiek, amelyeik jelenleg a rendelet értelmében az alsóbbfokú hatóságok ügykörébe kerültek, legnagyobbrészt összeg szerűleg vannak meghatározva- Ez az összeg 10.000 pengő. Félő azonban, hogy ha az árak továbbra is így elmélkednek, ez a 10.000 pengős összeghatár aránylag olyan kis érték lesz, hogy nemsokára automatikusan vissza fognak kerülni^ újra a földmivelésügyi minisztérium ügykörébe ezek a most leadott ügyek. Kérem tehát a földmivelésügyi miniszter urat, legyen figyelemmel erre és ha ez megtörténik, akkor a 42-es bizottsággal tárgy altassa le újra ezt a rendeletet és igyekezzék az értékhatárt felemelni. (Helyeslés jobbfelől.) Bátor vagyok éppen a központi igazgatásbal kapcsolatban rátérni arra a problémára, amelyről Máté Imre igen t. képviselőtársam szintén szólott. Ez a kötelező mezőgazdasági betegségi biztosítás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet aœ, hogy minden törvény csak akkor jó, ha előzőleg átment már a közvélemény kritikai szűrőjéni Azért szólok most itt erről, mert Kállay miniszterelnök n úr a közelmúltban kinyilvánította, hogy tető alá akarja hozni ezt a törvényt. Olyan híreket hallunk azonban, hogy rendkívüli erőfeszítések történnek bizonyos oldalról abban az irányban^ hogy a mezőgazdasági kötelező betegségi biztosítás az Oti. kompetenciájába kerüljön. Bátor vagyok rámutatni, hogy a mezőgazdasági biztosítás nem egy önálló kérdés, mint ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. ahogy az Oti 1 . részéről fel akarják tüntetni, hatnem termelési és munkaügyi kérdés, mert végtére a magyar föld adja költségeihez az anyagi bázist. (Ügy van! a jabboïdal&n.) Viszont egy olyan elgondolás, amely szociálpolitikát akar folytatni, a nélkül, hogy összhangban legyen a megfelelő termelési és munkaügyi politikával, az már előre sikertelenségre van ítélve. Ha figyelemmel kísérjük a sajtómegnyilvánulásokat, talám helyes, ha rámutatok egy közleményre. A közekniultbaln. az úgynevezett Munkaügyi Szemlébern az Oti. racionalizálási főosztályának egyik vezetője cikket írt, amelyben azt mondja, hogy ő 500 biztosítottat el fog tudni látni egy tisztviselővel. Tekintettel arra, hogy 2 millió mezőgazdasági biztosítottról lesz. szó, ez 4000 újabb tisztviselőnek a beállítását teszi szükségessé. Egy gyakorlati példával rámutatok arra is, Ihoigy a diószegi uradalom, amely 7000 holdon gazdálkodik, 1942-ben 7 tisztviselőt volt kénytelen alkalmazni 48.000 pengő költséggel az Otival kapcsolatos adminisztráció ellátására, és 118.000 pengőt fizetett be járulék címén. Kiszámítottam, hogy eiz holdanként 24 pengő terhet jelent. Amikor a tavalyi búza ára 30 pengő volt, ez^ holdanként 80 kiló búza áránaik felel meg. Méltóztassék árra gondolni, hogy Magyarországon általában egy katasztrális hold bérletéért 100 kiló búzát kell fizetni. Ez majdnem megkétszerezi a bérösszeget. Nem kérümk tehát az ilyen adminisztrációból. Itt van a® Ombi., amelynek 40 éves múltja 1 van, (Űpy van! a jobbódaíúri.) ez az ő' bélyegrendszerével kitűnően meg fogja oldani a kérdést úgy, hogy meg fog felelni a gyógyulást kereső munkások és a termelés érdekednek is. (Űgp van! a jobboldalom.) Bátor vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy az idei költségvetésben 25 százaiéikos többletet juttat ai miniszter úr az állattenyésztéssel összefüggő kiadások' fedezésére. Nagyon tekintélyes ez a 25 százalék, azért, mert az ő egész költségvetése, a tavalyival szemben^ csak 5 százalékkal emelkedett. Különös örömmel tölt el ez á 25 százalékos emelkedés az állattenyésztéssel öszszefüggő kiadások fedezésére, mert a múlt világháború alatt 10 százalékkal emelkedett az állatlétszám az állatkonjunktúra hatása alatt, de sajnos, jelenlegi állatállományunk veszieidelime!sen csökkenőben van. Különösen félős ez azért, mert a múlt világháború után bekövetkezett dekonjunktúra idején a mezőgazdaságnak módjában, voLt_ egy tartalékhoz nyúlnia a nélkül, hogy üzemi tőkéjét kellett volna csökkenteni. Ha most állatállományunk csökkenése tovább fog tartani, akkor félő, hogy egy háborúutáni esetlege« dekonjunktúra idején, a nnezőg"aiztdaság üzemi tőkéjéhez kell majd nyúlni. Én> kérem * földmivelésügyi miniszter urat. hogy a mindig kitűnően műköuo sajtószervezete révén igyekezzék már most olyan közhangulatot és közfelfogást teremteni, amely erélyesen! elleneszegül minden olyan törekvésnek, amiely a közellátás szükségleteinek kielégítése címén a magyar állatállomány további) apasztását helyem kilátásba. T. Ház! A törvényhatósági állattenyésztési alánokról szóló törvény moist kezdi éreztetni a hatását ék igazán maigy elismeréssel szólhatunk: róla. Ezzel kapcsolatban természete« kötelességünk] foglalkozni állattenyésztési irányunknak a megszabásával. Sajnos, a beszédidő nem aid! nelkemi módot arra, hogy ezzel a tárggyal részletesen foglalkiozizaíml és így itt
