Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. lőtt igen t. képviselőtársam) egyes kijelentéseire. Képviselő társam azt mondotta, hogy nagyon tévednek azok a felszólalók, akik ezt a költségvetési összeget tételekre bontva mondanak bírálatot az egyesi tételekről.. Először is> fó kell szögeznem, t. képviselőtársam, hogy minden inagy egység tételekből tevődik össze, tehát amikor ibárálatot mondunk a költségvetésről, akkor nem az egész összegről, hanem igenis, az egyes tételekről kell bírálatot mondanunk. Ha jól értettemi, képviselőtársam azt mondotta, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos ténykedéseket a háború tartamára konzerválni . kell. Ebben nagyon téved képviselőtársam, hiszen, a háború ellenére a nyugati államok már a versenyautó selbességévei rohannak ebben a tekintetben, mi pedig lóval vontatott szekér sebességével kullogunk. Ha pedig ez így van, akkor nincs igaza képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos ténykedéseket ped : g konzerválni kell. T. Képviselőház! Nézzük ezután, hogy a költségvetésiben szereplő végösszeg milyen tételekből tevődik össze. Ha figyelemlbe vesszük a földadótérítésekre megállapított 14 miiiUió pengőt és a szántási jutalmakra fel vett 16,348.009 pengőt akkor a számszerűen mutatkozó 12,303.000 pengő többlettel együtt a költségvetési többlet 45,029.000 pengőt teszi ki, tehát m megállapíthatjuk, hogy a földmívelésügyi minisztérium 1944. évi költségvetési kereté az, 1943. évi költségvetés összegéhez képest 16%-o® emelkedést mutat. Tekintettel arra, hogy az ez évben történt árrendezéssel kapcsolatban a mezőgazdasági cikkek árai 30 százalékkal, a tisztviselői fizetések mintegy 25 százalékkal emelkedtek:, ez a 277 millió pengős költségvetési többlet elsősorban ezeknek az emelkedéseknek a fedezésére fordítandó, de hogy zavartalanul működhessen a földmívelésügyi igazgatás, nagyon sóik összeget a 75 százalékos ártöbbletet élvező- gyáripari gyártmányok vásárlására kell fordítani. Annál inkább is hibáztatom ezt a mostoha elbánást a földmívelésügyi minisztériummal szemben, mert hiszen a miniszterelnöki költségvetés tárgyalásakor megállapították, hogy az ország költségvetésének egész összege 44.7 százalékkal magasabb 1944-ben, mint 1943-ban volt. Amikor ezt az összeget bíráljuk, és mi törvényhozók érezzük azt a nagy kötelességet, amelyet a mai háborús helyzet ró reánk abban a tekintetben, hogy minél erősebb tempóban, minél tökéletesebben dolgozzék: a magyar mezőgazdaság, akkor felelősségünk tudatában meg kell állapítanunk, hogy ez a 277,165.000 pengő ennek a nagy feladatnak a megoldására nem elegendő, ebből nem tudjuk megoldani azokat a nagy horderejű feladatokat, amelyeket a mai háborús helyzet a magyar mezőgazdaságtól megkövetel. T. Képviselőház! Most át kell térnem azoknak a részleteknek a tárgyilagos bírálatára, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy bíráljuk a földmívelésügyi miniszteri am munkáját és az annak egyik részét tevő földbirtokpolitikát. (Maróthy Károly: Hát az nagyon gyatra, az biztos!) Szomorúan és elkeseredéssel kell megállapítanom azt % hogy ma, amikor a háborúnak már az ötödik évében vagyunk, a magyar falu parasztsága ellen hogy ügy mondjam, merényletszerű ténykedés történt a [birtokpolitika terén. Igazolom ezt azzal, hogy az utóbbi évek során a magyar földmívelésügyi minisztérium tényülése 1943 november 13-án, csiítörtököü, 419 kedéseinek segítségével sóik olyan egyénnek juttattaki ibérletet és birtokot, akik; nem érdemelnék meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Maróthy Károly: Mi van a névsorral 1 ?) T. Képviselőház! Nem akarok osztályharcot elindítani vagy hirdetni, de le akarom szögezni a. következőket. A hivatalos kormányzatig férfiaktól sokszor hallottuk aizt a tőlünk kopírozott megállapítást, hogy a magyar földet pedig elsősorban azoknak a kezébe kell adni, akik azon verejtékeznek! és megmunkálják, másodsorban pedig azoknak, akik a legnagyobb áldozatot hozzák érte a haza védelmében hozott vér- és életáldozatukkal. (Maróthy Károly: Hol a névsor 1 !) Ezt azért vagyok kénytelen megállapítani, mert a hivatalos kormányzati tényezők sokszor és szép szavakkal beszélnek a birtokpolitikáról, de szomorú valóság az, hogy a gyakorlatban ennek pont az ellenkezője történik meg. begyen szabad most részletekbe bocsátkoznom. Azokat a, megváltási és bérbeadási eseteket szeretném részletezni, amelyek a zsidóktól elvett birtokokon a múlt év őszétől ez év tavaszáig történtek. (Maróthy Károly: Arra nem elég egy félóra!) Meg kell állapítanom, h,a ezért a kijelentésemért sokan hibáztatni is fognak, hogy ezekből a birtokokból nagyon sok olyan személynek adtak bérbe földet, akik nem gazdák, hanem köztisztviselők vagy nagyiparosok és r agy kereskedők, de minden esetben háttérbe szorultak a falusi kisparasztság érdekei és a szakértelemmel bíró gazdák érdekei. (Vqy van! Ügy va\n! a szélsőben oldalon.) — Raucsányi László: Ezért a miniszter hibáztatható^ éspedig joggal.) Ezeknél az eseteknél még furcsább a zsidóiktól megváltott és, zsidóknak bérletbe visszaadott földek ügye. (Rapcsányi László: Ilyen, is va ni?) Sok esetet nem alkarok felhozni, mert a rendelkezésemre álló félóra, eirre nem elég, de meg^ kell említenem a fejérmegyei Elek-féle zsidó birtok ügyét. Itt meg kell kérdeznem aiz igen t. miniszter urat, (Maróthy Károly: Hol van^a miniszter úr?) vájjon milyen indok kényszeri tette őt és a nikiiisizteir úr vagy az ezt az ügyet intéző szakközegei milyen indokol ássál tartották szükségesnek, hogy Elek zisidónlafci újra bérbeadják a tőle megváltott birtokot? (Rapcsányi László: Reméljük, majd erre felelni fog itt a Házban! — Szöllősi Jenő: Tudnak rá felelni mindig! A többség mindig fedezi! — Maróthy Károly: De h-oli a miniszter úr?) Elnök: Csendet kérek. Ifj. Tatár Imre: Ugyancsak hibáztatnom kell & Tisziaiimoka községben Haraszti Károly és Gábor tulajdonaiban lévő zsidó birtok esetét is. Ezt a birtokot Lehrer Károly m. (kir. ezredes úr kapta bérbe annak ellenére, hogy Tisiziainiofca község lakossága — 1700 lélek.— csak 1470 katasztrális hold földdel rendelkezik s ezek a taik púkat koptatva jártak illetékes helyen, hogy földbérlő szövekiezetet alakítva, ezt a birtokot megkaphasisiák. (Mozgás u széU6ba7n}dalon\) Nem tudom., mi igaz belőle, de értesülésem az, volt, hogy felsőbb helyről kapott utasítás alapján azért kapta meg Lehrer Károly ezredes úr ezt a birtokot, hogy a románok álltai megváltott birtokáért kárpótlást kapjon. T. Képviselőház! Elismerem, hogy Lehrer ezredes úr (Szöllősi Jenő: Tessék csodálkozni rajta!) jó és szép szolgálatot teljeisített hazájának, de az igen t. miniszter úrnak joga és módja lett volna olyan helyen kárpótolni aiz ezredes urat, aho]j nem az élet lehetőségét jelen-
