Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

396 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1943 november 17-én, szerdán. (Ha'íjuk! Haljuk! a Vötépen) Nemzeti hagyományaink megőrzését kívánom, h áthatása ni szolgálni akikor, amikor a magyar múlt bár szótlan, de annál beszédesebb őrzőinek, a. művészeti és történeti emlékeknek védelméről és fejlesztéséről gondoskodom. A föld alatt Ä a föld felett résziben vagy egészben megmaradt egykori építmények a magyarság ezeréves ittélését hirdetik, ezért nemcsak! tudományos jelentőségük vani (Ügy van! Ügy van! a közepem), hanem igen becses nemzetnevelő értékük is. (Ügy va\)iJ Ügy van!) Már a folyó

1 évi költségvetésben is — mint arra talán már utaltam — jelentős' összegekkel növeltük) a műemlékek védelmére szolgáló tételeket és azi 1944. évi,költségvetésiben, is arra törekedtem, hogy a lehetőségeikhez, képest méltóan gondosklodlhássunk műemlékeink; védelméről. Ezenkívül a műemlékek légoltalma céljából jelentős összeget bocsátottam a Műemlékek Országos Bizottsága rendelkezésére. Nem elég azonban, ha a műemlékek védelmét csak a régebben bevált eszközök'kel lássuk el, hanem arra kell törekednünk', hogy a műemlékiek védelmébe az egész magyar 'társadalom bekapcsolódjék. (Ügy van! Ügy vem!) Ezt a célt szolgálta az elmúlt évben Budapesten rendezett nagyszabású műemléki kiállítás s ezt a célt szolgálja a magyar műemiékekaiefc a Székelyföldi Művészeti Év keretében külön kiállítás okon történő- bemutatása. (Helyeslés a középen.) Ilyen kiállítások] rendezését a jölvőben is fontos feladatomnak tekintem. (Ëénk helyeslés a középen.) Miként a múltban, úgy a jövőben is minden támogatásit igyekszem megadni ahhoz, hogy a magyar műemlékek tudományos, ismertetése is fokozott abb mértéikiben történnék. Itt akarom leiszögezni azt az álláspontomat, hogy a múltból ránk maradt emlékeik közül nemcsak azokat kívánom megőriztetni; amelyeknek művészi értékük van. vagy valamilyen különleges történeti érteik tapad Ihozzájuk. Miként arra Szabó Zoltán képviselőtár»am és Mester Miklós képviselőtársam is utaltak mai beszédükben. multunk, mindem emlékét fontos dokumentumnak kell tartanunk. (Üay,va<n! Ügy van! — Taps w .főbb- és baloldalon és a középen.) Ahol tehát évszázados kis falusi házak vámnak, (filénk hely slés és taps-) amelyek csupán népi építészetünk emlékei, ott ezeknek megőrzéséről is gondoskodni kívánok, amint e kérdéseknek megvalósításához szüksége» anyagi fedezetet előteremtem, (Helyeslés.) mert ezek a névtelen történelmi emlékek is felette becsesek számunkra. (Élénk helyeslés és taps.) Az anyagi fedezet előteremtése mellett azonban immár végkép elérfoezett azi ideje annak, hogy az 1881-ben hozott s akkor kitűnő, ma már azonban sok tekintetben elavult műemlékvédelmi törvényt újabb, a korszerű követelményeknek teljesen megfelelő törvénynyél pótoljuk. (Helyeslés.) Amint azt már multévi költségvetési beszédemben bejelentettem, az errevonatkozó törvényjavaslat elkészült és arra törekszem, hogy ezt. a magyar műemlékvédelem és egyben a nemzeti hagyományok és egész művelődésünk szempontjából immár oly nélkülözhetetlen törvényjavaslatot mielőbb a 1 Ház színe elé terjeszthessem. (É j'enzés és helyeslés.) T. Ház! Nem r feledkezem rn'eg azonban nemzeti hagyományaink ápolásáról akkor sem, amikor arra törekszem, hogy jelenkori művészetünket minden rendelkezésemre álló eszközzel segítsem előre a korszerű átalakulás útján. Csak annak a művészetnek van maradandó értéke, mely a maga korának eszményeit, szemléletét fejezi ki. D& épp olyan fontos, hogy ,a szépművészetek a nemzeü hagyományotkat is felszínné hozzák és érvényesítsék. Azi elmúlt évtizedekben Európaiszertie a leg~> különbözőbb forradalomszerű művészeti áramlatok keltek verenyre egymással. Nyugtalan lélekkel keresték a művészek azt az eszményt, amely az elmúlt félszázad technikai átalakulásainak közepette kifejezi a művészeti nyelvem a modern ember életelképzelését. E küzdelemben gyakran találkoznak a történelmi hagyományokkal való szembehelyezkedéssel is, bár el kell ismernünk, hogy a magyar művészét fejlődésére gyakorolt hatásuk némely tekintetben! szeirencsésniek, jótékonynak volt, mondható. Sok esetben a legjloibb mentőöv vol ti a, hallá dni vágyó művészeik számára az elsekélyiesedés, a megmerevedés, a maradiság álló tavába' váló elmerüles ellent. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) Különösen nekünk magyaroknak volt fontos ez, mert felszabadítottál művészeink egy részét az elfogadott- de nekünk tulajdonképpen idegen szépségeszmény uralma alól. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon örülök^ hogy Szabó Zoltán és Mester Miklós képviselőtársaim fejtegetései az én mostani eszmefuttatásommal többé-kevésb'oé azonosak voltak. A háborút megelőző évekbeni nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a művészi alkotás terén minden jelentős európai nemzet igyekszik visszatérni a hagyományokhoz és korszerű eszközökkel, aiz új igényeknek megfelelő tartalommal töirekstzdk azok folytatására- A magyar kultúrpolitikának sem lehet. más feladata e tekintetben, mint a magyar művészet egyetemessége számára megteremteni azokat a\ lehetőségeket, amelyek nélküli művészetünk a külföld provinciálisi területévé válnék. (Helyeslés.) Nem vagyunk hajlandók európaiságunkról lemondani, de ugyaniakkor arat sem engedhetjük meg, hogy saját fajiságunik, nemzeti voltunk bármiképpen is háttérbe szoruljon(filénk helyeslés és taps a pobboldalon és a körépen.) Egyébként is meggyőződésem, t- Ház. hogy alz egyetemes emberiség számára csak akkor jelentünk e téren is igazi értéket, ha önmagunkat adjuk, (Ügy van! Ügy van!) haï a saját fajiságunkban^ nemzeti voltunkban rejlő eszmét és tártaimat, emberi magatartásunkban rejlő ősi ritmust, forma- és színeim én y eket fejezzük ki és nem más népek! eredményeit igyekszünk jól-rosszul utánozni. (Ügy van! Ügy v\an! — filénk helyeslés és taps.) Nem szabad tehát visszariadnunk attól, hogy minden erkölcsi és anyagi áldozatot!, támogatást megadjunk művészeinknek, hogy a közelmúlt sokiszor oly zavaros áramlataiból és a külföldi hatásokból kiláboljainiak és rátaláljanak arrai a«zi útra, amelyet a magyar művészet múltja s a magyar nép egyetemességei által megőrzött! emlékek számukra megje'i'ölneik, (He'ijeslés.) Ez a?, út termésízetesen nem vezethet ismét a külföld által a XIX. század második felében kifejlesztett, de tőlünk idegen, szépségeszmények kényelmes átvételéhez. Ez visszaesést és művészetünk nemzeti karakterének elhomályosodását jelentené, mint a kísérletezéseik! korszaka, amelyen már szerencsésen túljutottunk. Ez a cél lebegett szenneim előtt, amidőn útjára indítottam művészeti neve" lésünk megreformálását. Ennek a> célnak az elérésére törekszem akkor is, amidőn a magyar multat őrző és táji szépségekben olv gazdag