Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Az .országgyűlés képviselőházának 333. zium van — egyes gimnáziumi intézeteink a legnehezebb helyzetben vannak a tanulók rettenetes arányszáma miatt. A szabadlkai fiugimnáziumba az idén majdnem ezer tanuló iratkozott be. Ez az ezer — pontosabban 934 — tanuló 18 osztályba van beosztva. Itt különösen az alsó osztályok annyira zsúfoltak, hogy az idén is egész sereg gyereket volt kénytelen a gimnázium vezetősége visszautasítani, mivel nem volt elég hely. Legyen szabad itt rámutatnom arra a rettentően destruáló tényre, hogy az iskola és foglalkoztatás, nélkül maradt gyerekek az utca csirkefogói lesznek, akik mindenre képesek és minden akcióba belekerülnek. Köztudomású hogy legutóbb Délvidékein ^ egész sereg nem • kívánatos esemény történt. Ezeknek az eseményeknek kivizsgálása során előfordult, hogy a rendőri kihallgatás alkalmával .az egyik 18 éves if.iú ezt mondotta: »Kérem, én nem járhattam iskolába., mert nem vettek fel. Katona szerettem volna lenni, de szüleim nem engedtek. Szerettem volna valami veszélyeset csinálni és így kerültem ebbe a társaságba, ezért akartam robbantani.« (Zaj* és mozgás ) Azt hiszem, ez intő példa arra, hogy az ifjúság kellő foglalkoztatás nélkül milyen irányba fejlődhetik, milyen társaságokba kerülhet és milyem, akciókban vehetnek részt azok az ifjak, akiket iskolai fog

: lalko'z-tatás esetén a tanulnivalók és a tanári kar irányítása lekötne késztetne, hogy feladataikat megfelelő módon elvégezzék és a kellő alkalommal megfelelően elmondják. T. Ház! Éppen ezért kérem a kultuszkor mán-zatot, hogy amennyire lehetséges, tegye. lehetővé, hogy az iskolákban minél több párhuzamos osztály nyíljék (He^es'ésJ és minél több'délvidéki fiút — nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül — bevonhassunk az iskolai munkába,, mert ez garancia arra, hogy nem fognak olyan irányban haladni, amely az egész hazára és az egész nemzetre káros. (Helyeslés. — R. Vozáry Aladár: Minden nemzetiségi vidéken S) T. Ház! Gimnáziumaink szervezése és kibővítése, különösen Szabadkán. Zomborban és a többi kultuncentrumhan feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen. Tudom, hogy az építési nehézségek, a háború okozta különböző korlátozások a jelen pillanatban' ezt lehetetlenné teszik, de: a tervek előkészítése és a megfelelő tanszemélyzet biztosításának .előkészítésié, már most meg kell, hogy induljon. jA gazdasági iráinyú iskoláink közül három kereskedelmi középiskolát kell hogy megemlítsek, a szabadkait, a zomborit és az újvidékit. Ebben a három magyar tannnyelvű kereskedelmi középiskolában összesen 652 tanuló tanulEzek közül 399 fiú, 253 leány. Eibből a 652 tanulóból 47Ö magyar, 89 német, a többi nemzetiség lényegesen kevesebb. Ez a három kereskedelmi középiskola annyira. túlzsúfolt volt, hogy például a szabadkai kereskedelmi középiskolában az igazgató, tudomásom sízerint, kétszer volt kénytelen újabb és újabb beiratásokat engedélyezni, hogy a kiszorult, a kimaradt növendékeknek legalább egy részét iskolához juttassa. Feltétlenül fontos és mielőbb szükséges ezeknek az iskoláknak a továbbfejlesztése, iM-etve mellettük még egy hasonló iskola, megszervezése. Különösen fontosnak tartom azt. hogy a magyar tannyelvű kereskedelmi iskolák továbbfejlesztessenek, mert a magyar tannyelvű • ülése 1943 november 17-én, szerdán. 37? iskolákba beiratkozott növendékek túlnyomó többsége magyar, az utánuk következő nemzetiségi gyermekek számaránya pedig annyira gyenge, hogy nem képesek egy teljes nemzetiségi iskolát alkotni. Három magyar tannyelvű líceum, illetőleg tanítóképző működik lenn a Délvidéken, két állami és egy római katolikus, 543 tanulóval. Az anyanyelvi megoszlás a tanulók közt a következő: 412 magyar, 56 német, .52 szerb, 36 bunyevác, stb. Ezeknek a tanítóképzőknek, különösen a most, nemrégiben felállított és, kufej^ lesztós alatt álló szahadkai líceumnak a munkája azért fontos, mert ha valahol, éppen a Délvidéken fontos az, hogy az üres népiskolákat minél előbb tanítókkal tudjuk megtölteni, és pedig olyan tanítókkal, aki a magyar nevelés ügyét és a magyar nemzet nevelését előbbre tudják vinni. Azokról az iskolákról, amelyekben ma kényszer folytán nem megfelelő tanítók vámnak, egészen könnyen ki tudjuk mutatni, hogy az eredményük mennyire nem felel meg, mennyire nem érik el azt a inívót, amelyet mi tőlük várunk. A jó tanító apostola nemzetének és én a jó tanítóban látom a jövő magyar generáció és .a jövő Magyarország legszebb biztosítékát. Középfokú intézményeink között meg kell még említenem a Szabadkám) nemrégiben megnyílt állami óvónőképző intézetet is, amelynek a kifejlesztése áldásos cselekedet volt, amelyért ezúttal is, itt a Házban is hálás köszönetet kell hogy mondjak a kultuszkormányzatnak. T. Ház! Amikor én a Délvidék számára további iskolákat, középisiktolákat és népiskolár kat követelek, akkor nemcsak a, mai* helyzetre támaszkodva követelem, hanem adatok vannak a birtokomban arról, hogy a magyarság születési arányszáma az örvendetes felszabadulás után lényegesen, sőt ugrásszerűen emelkedett« amire figyelemmel kell lenni. Csak néhány adatot ismertetek az idő rövidsége miat.' Szabadkán 1939-ben 1533 gyermek született és 1570 ember halt meg, tehát, amint látjuk, Szabadka lakossága nem szaporodott, hanem fogyott.. Hasonló volt a helyzet 1940-ben is. 1941-ben az örvendetes felsaaibadulás után ezek az arányszámok váratlanul megváltoztak, Szabadkán eggyel több gyermek született, mint amennyien meghaltak. 1942-ben már több mint 400-zal emelkedett '.a születési arányszám. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Kerületem másik nagyközségében, Bajniokon 1939ben 21 volt a szaporodás, 1940-ben 19-cel fogyott Bajmok lakossága, 1941-ben 50-nel szaporodott, 1942-ben 115-tel. (Éljenzés.) : : T. Ház! Ezek a számok magyar születési számokat takarnalk, mert' a szerbség és más nemzetiségeink születési számaránya határozott visszaesést' mutat a felszabadulás utáni Az ezekből a magyar bölcsőkből kikerülő gyermekek isikola utálni sírnak és ha aiz. iskolát nemi fogják megkapni és nem lesznek kellő módon támogatva., akkor a születési számairáinyokon, amelyefenietki az elöblb tapsolni méltióztiaittaik, ké. isőbb sírni fogunk, mert a születési s<zámarányoík rettentően _ vissza fognak esni. Felolvas» hatnáimi még Újvidék, Csantavér vagy akár- : melyik más nagykőziségünk születési arányszámát, amelyek kivétel nélkül mind-mind ugyanezt az arányszámoit mutatjáik. Azt hiszem, eiáeíknek az adatoknak alapján mindenki "előtt világos, hogy a magyarság 54*