Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Áz országgyűlés képviselőházának 338. A tanárjelöltek és lelkéiszjeilöltek számának ez az apadása — állíthatom — a magyar művelődé spolrtikának légeslegsúlytosabib kérdése. A kérdés megoldásán az feszes illetékeseknek együtt kell ^tusalkodniok ési dolgozniok a kuttuiszjmiinii'sztêr úr vezetése 'mellett. Ehhez a problémához kapcsolódik az egyre niagyobb mértéket öltő tanítóhiány is. A népnevelők számának apadása terimiészetesea annak is következménye, hoigy a tanárok és tanítók fizetése alig éri el a miai létminimumot. A kisebb városok tanárainak ma már egyáltalában nincs módjuk arra,, hogy legelemibb kulturális sziükiségteteiket a fizetésükből ki tudják elégíteni. Én teljes elismerésser viseltetem _ a miniszter úr fáradozása iránt. Teljes az elismerésem az előterjesztett tárcának azQn vonalkázásai iránt is. amelyek: szerint lényegesen javult már a tianítók és a tanárok helyzete, többen kerülhetnek miagasabb fizetési osztályba. Mindez azonban nem teszi szükségtelenné ©nmek az egész kérdésnek gyökeres rendezését. Nem lehet semmiféle érvet elfogadni annak igazolására» hogy már most ebben a háborús esztendőiben nem lehet a tanítói és tanári fizetéseiket a legsürgősebben felemelni. (Úay van!) Katonák hiányába a, vezérkari tisztek niányában a mai háborút veszítjük .ed. tanárok és tanítóik hiányábaini már ma elveszítjük a holnapi és holnaputáni háborút. (Ügy van! balfeiől) örömmel kell megállapítanunk, hogy egyetemi hallgatóink egyre szervesebben kapcsoló dnaki bele az egyetem székhelyén és az egyetemet környező falviakban folyó társadalmi es kulturális munkába. Az egyetemi és főislkiolai hallgatóink világosan látják annak az új Magyarországnaik körvonalait, amelyben a szellemi munkás a testi munkással együtt dolgozik az egész, nemzet javára. (Ügy van! Ugy von!) A kolozsvári egyetem hallgatói között indult el. az a mozgalom, hogy minden egyetemen egyetlen, egyetemi egyesület fogja össze az egész ifjúságot ós adja meg az ifjúság önképző munkájának a nép közötti szolgálatának kereteit. Amikor 1941-ben a kultusztárca tárgyalása kapcsán felszólaltam s a Ház előtt rámutattam ennek az egyedúl helyes ifjúsági szervezkedésnek az előnyeire, szavaimat az egész, Ház általános tetszéssel fogadta. Az elmúlt két év alatt a kolozsvári gondolat győzelmet aratott mindegyik egyetemen:; a miniszter úr előtt van az egyetemi ifjúság alapsizaibálytervezete, amely egyetlen egyetemi egyesületbe kívánja az egyetemi ifjúságot egyetemenként és országosan megszervezni. Ujabban éles sajtónyilatkozatok hangoztak el, amelyek súlyos kritika tárgyává tették az ifjúságnak ezt a nagyon komoly egység-törekvését. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék az ifjúság által beterjesztett alapszabályokat jóváhagyni, hogy itt minden további, az ügyre nézve kedvezőtlen nyilatkozatoknak elejét tudjuk venni. Ez az intézkedés megszabadítja az ifjúságot attól a számtalan egyesülettől, amelyben életét elforgácsolja és módot ad s

arra, hogy a nemzet egész egyetemi ifjúsága egyetlen szervezetben és keretben a legegészségesebb módoini készüljön fel a magyar jövendő szolglatára. (Helyeslés.) T. Ház! .Nyilvánvaló, hogy a világháború ülése 194a november 17-én, szerdán. 357 befejeződése után, amikor megkezdődik egész Európa újjáépítése s az anyaghiány miatt ideiglenesen megállott foglalkozási ágak is új lendületbe jönnek, egyre nagyobb jelentősége lesz a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek. Ma kell gondoskodni arról, hogy a háború végére kellőszámú magyar iparos és kereskedő álljotn készen arra, hogy ne osak az ország megnagyobbodó szükségleteit elégítse ki, hanem hogy résztvegyen egész Európa házainak, gyárainak felépítésében és berendezésében is. Magyar vonatkozásban főleg a faiparnak és a ruházkodási iparnak lesz óriási jelentősége a háború után. Ezzel szemben azonban az a szomorú helyzet, hogy a mai iparos- és kereskedőtanoncutánipótlás és szaknevelés, amennyire az erdélyi adatok alapján meg tudom ítélni a kérdést, a legsiralmasabb állapotban vaini. 1914 előtt az egész országbaji minden száz iparosra száz iparostanonc esett. A mai országos arány : száz iparos, harmincöt tanonc. Erdélyben valamivel jobb ez az arány: száz iparosra 42 tanonc esik. A textil- és a ruhaiparban azonban rosszabb az arány. Természetes, hogy a, világháború előtt több volt a, taniOnotiairtó önálló iparosok' és kevesebb a gyáraik szláima. Ma pedig az önálló iparosok mellett egyre több gyár is képez ki tanoncokiat, de ennek ellenére sem líehetünfci megelégedve ai magyar iparostanoncok! számának alakulásával. Tapasztalatból tudom, ho^y nagyon soki városi és falusi fiu azért nem lebet iparostanonc, .mert magúik a, mestereik saját házukban néni tudnak nekik lakást és elÜátást adni, a meglévő állami és egyhíáizi tanoncotthonoíkí pedig nemi tudják kielégíteni a szükségletet. Er^ délyből számos felterjesztés történt ebben a? ügybem minid a vallás- ée, közoktatásügyi, mind az iparügyi minisztériumba. Legyen szabad erről a helyiről a legmélyebb tisztelettel arrai kérme/m} a. kultuszminiszter urat, hogy méltóztassék a leghathatósabban megvizsgáltatni ezt a, kérdést. Ha, szükséges, hívjanak ö isze külön ankétot és mindent tegyenek meg ansnaki érdekéiben, hogy a magyar iparospótlást minden tényező bevonásával biztosítani tudjuk Ez a kérdés a imagyar jöveinidőnek egyik legsúlyosabb és legnagyobb kérdése, amelyről nierai tudok kellő nyomatékfkia-1 beszélni. Szükségesnek; tartami, hogy a kultusztárca költségvetésében szereplő 60.000 pengő, amely a nem állami tanoncotthonok támogatására szolgál, legalább tízszeresére emeltessék fel. A magyar jövendő és a magyar ipar jövője a légin dokoltabban megkívánja ezt a felemelést. Tisztelettel kérjük továbbá, hogy a nem állami iparostan on ootthonok támogatására szánt összeget havonta rendszeresen küldje el a minisztérium az illető tanoncotthonoknak. hogy biztos költségvetést készíthessenek. A Kolozsvárott levő három nem állami tanoneotthon egyetlen pengő támogatásban sem részesült a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól ebben az évben. Amit az iparostanoncotthonok helyzetéről és tanoncképzésről elmondottam, ugyanaz nagyjából a kereskedőtanoncokra» is fennáll. Szükséges, hogy a tanoncotthonok mellett nagyobb gondot fordítsunk a tanonciskolák fejlesztésére. Egész Erdélyben egyetlen kereskedelmi tanonciskola van. a többi városban az iparostanoncokkal együtt járnak, tanonciskolába, tehát semmiféle kereskedelmi képzést nem nyer-