Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

340 Az országgyűlés képviselőházának 137. idézte elő, ez hozta létre az asszimilációt és nem igaz az* amit mondanak soíkan, hogy mi elnyomtuk nemzetiségeinket, elnyomtuk a szlávokat, elnyomtuk a románokat.« T. Ház! Miniden félreértést ki szeretnék! kü­szöbölni, annak hangsúlyozása mellett, hogy én a felszólalásomban 'hazánk nemzetiségeit egy szóval sem érintetteiml. Nem voltam és nem va­gyok felhatalmazva arra, hogy mási nemzeti­ségnek, mint a; hazai németségnek az álláspont­iát képviseljem, illetve kinyüvánítsamt (Kál­lay Miklós miniszterelnök: Mint miagyar em­bernek,; joga van a képviselő úrnak a többiről is beszélni!) Igaz, kérem, én azonban kijelen­tettem, hogy éni csak egy: kérdésire óhajtóik szo­rítkozni, ea pedig a hazai németség kérdése és gondolom, így is cselekedtem. Itt isi hangsú­lyozom, hogy egyedül és kizárólag csak a ha­zai németség nevében sízólaltam fel. A miniszterelnök úr ö excellenciája vála­szának egy másik helyén, a következőket jelen­tette ki (olvassa): »A magyar nemzetiségi po­litikát — úgy emlékszem — első beszédemtől kezdve, tavaly ungvári megnyilatkozásomban ig, most pedig Husztom, igyekeztem körvona­lazni. Ezekben mindenütt leszögeztem a ma­gyar államialkoltásnak azt a nagyszerűségét, hogy nemzetiségi ország felett tudott uralmat, impériumot gyakorolni, nemzetiségeket tudott a nemzeti munkába bekapcsolni és nemzetisé­geiket tudott — sohasem kényszerrel, sőt inkább még valami ellenállással ezzel szemben — asz­szimilálni.« Egy másik összefüggésben a következő ki­jelentést tette ta miniszterelnök úr (olvassa): »Nem is tudom elíképzelni a németség jöven­dőjét Magyarországion máskép, mint hogyha. e/zeket a szempontokat teljes barátságban, egy sokévszázados múltnak összefogó saetllemiségé­ben kialakult közös karakterében és világ­szemléletében revízió alá vesszük. Asszimi­lálni mi nem akarunk. Ha munkatársakat ka-/ punk-, azokat a jövőben is szívesen fogjuk fo­gadni.« (Zaj. — Hall.juk ] ! Halljuk!) T. Ház! Tekintve, hogy a miniszterelnök úr vállasza azt látszik visszatükrözni, mintha ennek az álláspontnak leszÖgezése által mi lemondanánk arról & jogunkról, hogy mint öntudatojs németek, a haza szolgálatában őszintén és hátsó gondolat inélkül részt vegyünk (Bencs Zoltán: Hogyan lehet ezt belemagyarázni? — Zaj.), illetőleg az út részünkre csak _ abban az esetben állana nyitva- ha feladjuk népiségünket, (Zajos el­lentmondások. — Közi-Horváth József: Ezt az­tán nem! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Közi-Horváth József; Erőszakos belemagyará­zás! — Meskó Zoltán: Csali' egyenjogú magyar áHamwlgárok: < vannak!) ki kell jelentenem, (Bálijuk! HaMjukJ) hogv mi igenis, igényt tar­tunk jó munkatáínisi elismertetésünkre 'akkor is, ha az asszimilációt elvetjük. Az asszimilációt masninkra nézve, mint né­met nemzeti szocialisták, nem iKmeriüik el elsősoh-ban tisztán etikai szempontokból, má­sodszor ppdier hazánk törvényei alánján, ame­lyek közül különösen hivatkozni Vagyok bátor az ; 1868:XLIV. törvénycikkre, a 4800/1923. pzámú rendeletrei. valamint a bécsi jegyző­Könyvre, illteőleg az 1940. évi bécsi egyez­ményre. Végül pedig nem fogadjuk el a z asszimi­lációt világnézeti politikai okokból. E fekin­ilése 1943 november 16-án } kedden. tétben számos vezető férfiúra hivatkozhatnék. (R. Vozáry Aladár: A tábornokok elfogadták-) I)e ettől eltekintek és csupán Hitler Adolf sza­vait óhajtom idézni, amelyeket 1985. évi május hó 31-én Berlinben mondott el, — a bennünket füoiglalko'ztató kérdéssel kapcsolatosan és ame­lyek a német nemzeti szocialistákra nézve dog­matikai jelentőséggel bírniak. (Bajcsy-Zsi­linszky Endre: De nem Magyarországon!) En ezzel nem sértem meg a magyar államhoz való hűségemet és abszolút, lojalitásomat. Ezek a szavak' ia következőképpen hangzanak (ol­vassa): »A nemzetiszocializmus tana a nemze­tiségeik asszimilációjának gondolatát dogma­tikusan elveti.« Ezeket voltaim bátor és tartot­tam szükségesnek elmondani. (Mozgás és zaj a Ház minden olda'án.) Elnök: Csendet kérek! A miniszterelnök úr kíván sízólni. Kállay Miklós miniszterelnök; T. Képvi­selőház! (Nagy taps 1 . — HclljmJb! Halljuk!) Mél­tóztassék megengedni,'hogy a felszólaló képvi­selő úr szavaira az egész magyar nemzet és az itt élő német testvéreink jólfelfogott érdeké­ben ne válaszoljak. Méltóztassék a válaszadás tekintetében engem ettől a kötelezettségtől fel­menteni. (Elénk .éljenzés és taps. — Zaj a. bal­és szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Egy pártban vannak!) Elnök: Csendet kérek! Rajniss képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Félreértett szavainak helyreigazítása címén Nagy. s Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Moz­gás és zaj.) Helyesbíteni: személyes megtámad­tatás címén. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! A belügy­miniszter úr beszédének azomi része alatt, ami­kor a belügyminiszter úr a parasztszövetség­ről beszélt és at&t állapította, ^meg, hogy an­nak első elnökié én lettem, a jobboldali padso­rok egyikéből egy eléggé hallható kérdés hang­zott el: »Mit kap érte?« Közbeszólás formájá­ban felszólítottam a megjegyzést tevőt, hogy jelenkezzék. Senk,i nem jelentkezett. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Foly^ temos zaj. — Felkiáltások jobb félő 1 ': Ki voH az?) Cseridet kérelk! (Horváth Gézto, többízben is felnyújtja kezét.) Méltóztassék megengedni, hogy a szónok befejezze szavait. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Tisztelettel kijelentem, hogy közéleti szerepléseimért egyet­lenegy helyről kapok pénzt^ a képviselőház pénztárából, ahonnain minden képviselő úr fel­veszi tiszteletdíját és seimmi néven nevezendő egyéb közülettől egyetlenegy fillért sióitíial fel nem vettem. A Magyar Parasztszövetségtől sem napidíj, sem utazási költség, sem készkia­dás címén sohasem vettem fel egy fillért eeon, • Vezetője vagyok vármegyém egyetlen nagy gazdasági szervetoetének, ai vármegyei tejszö­vetkiez'etnek, elnöke vagyok, d© napidíjat, igaz­gatósági jelenléti díjat. v.°igy bármi névé» ne­vezendő költségmiegtérítést soha feli nem vet­tem,. (Helyes^ és felkiáltások a szélsőbilo^Sa^ Ion: Mi sem szokunk!) Min'denesetre szomorú dolog az, hogy akadnak a magyar ' közéletben, akiki nem tudják elképzelni a közéleti szerep­lést másképpen, csak pénzért, (tlgy van! Űgy ven! — Taps balfelőj.) Ez aljas gondolkozásra vall, és ezt ai magam! személyére nézve ezennel visszautalsítom. (Hely/es^és és taps a jobb- és a balolda\lon.) Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat kérem, ne használjon inpairlatmenitáris kifejezést ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom