Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
Àz országgyűlés képviselőházának 337. ülése Ï943, november 16-án, kedden, 38Í középen. — vitéz Imrédy Béla: Tehát bízzuk Bethlen Györgyre!" Pál Gáborra! — Zaj a szélsőbal/®dalon. — vitéz Imrédy Béla: Nem iaj mufistákra! Hol van Pál Gábori! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Mélyen ti. Képviselőház! Visszatérek előbbi mondatomra, amikor a, katonatisztek fizetésrendezését szóváteszem. (Zaj.) A katonatisztek ós az altisztek kérdése a honvédelmi tárcához tartozik, amelyhez nem vagyok feliratkozva, de felhasználom ezt a kedvező alkalmat, hogy bajtársaimmal szemben kötelességeimet teljesítsem. (Helyeslés.) Rövid akarok léhnL Arra kérem a t Házat és az igen t., belügyminiszter urat, valamint a magyar királyi kormányt, hogy azokról is gondoskodjunk, akik nem meneszthetnek küldöttséget, nem; dolgozhatnak ki memorandumokat, mert tiszti állásuk és úri felfogásuk ezt tiltja, mert ma annak a. katonatisztnek, annak az altiszti állományhoz tartozó egyénnek, rendőrtisztnek és rendőrlegénységnek, s a csendőröknek olyan fizetést kell adnunk, amilyent csak adni birunk. Ezsajátmagunkkal szemben kötelességünk. Saját magunknak teszünk jót, amikor ezekről az emberekről gondoskodtunk, amikor ezeket gondtalanokká tesszük, amikor biztosítjuk számukra) azt, hogy mii legyen kenyérgondjuk, hanem minden gondjuk csiak az Jegyen, hojgyaai védjenek meg engem, téged és az egész országot (a vagyonbiztonság és általában a közbiztonság szempontjából. Mélyen t. Képviselőház! Az igen t. belügyminiszter urat^niqst nem politikai szempontból akarom birálni. Öt szociális érzésű férfiúniaki és •• miniszternek ismerem. (Éljenzés jobb felöl és a középen-) El kell ismernlesm, naigyon yokat tett egészségügyi téren és családvédelmi szempont-, ból. Arra, kérem, ezt ai munkásságát még fokozottabb mértékben folytassa. (Helyeslés balfelőJ.) A család a nemzet sejtje^ Amiben a -esa Dád, olyan a nemzet Ebben az országban m csaiIád védelmi intézkedések ai legfontosabbak. Az idő nem engedi, hogy hosszasan foglalkozzam itt most a nemzet fiainak pusztulásával. Nem akarok párhuzamot vonni a halálozási és/születési arányszámok között nálunk és más országokban Elég. ha 2—3 mondatot mondok arról,, hogy a születési és halálozási számadatok ezer lélekre 1881-től 1891-ig 11.3-at mutattak, 1933-ban a megfelelő • arányszám már csak 6.5, 1933-tól 1935-ig 6, 1936 ban 6.1, 1937 ben pedig 6 volít. Tehát zuhanás, a'kihalás felé. Nem beszélek a betegségekről, a gümőkórról, amely ezer lélekből 2.2 tbe-s beteg elhalálozását okozta, míg Angliában 0-97, Hollandiában pedig 0.94 a megfelelő arányszám. Az élve szülöttek közül a csecsemőkor első évében nálunk 18'5%, Norvégiában 5%. Angliában 1 7% halt meg, st'b. Sokszor elgondolkoztam a felett, hogy mindig' azt mondták nemcsak nálunk, hanem más országiokibari] is, mikor ezekről a kérdésekről sző volt* hogy nincs pénz, nincs fedezet. Amikor aztán kitört a világháború, milliók és milliárdok állnak rendelkezésre olvasatlanul. Szeretném megérni azt az időt, amikor győzelmes béke után megcsináljuk majd a nagy szociális mozgósítást és annak a céljára a hábonís ki" adásoknak csak egy csekély hányadat fordítjuk- Ez is milliókat fog kitenni ebben az. országban és az egész világon. De eh heiz természetesen több őszinteségeit kell belevinni ezeknek az ügyeknek a kezelésébe az egész vonalon. Nem szólamnak kell KÉPVISELŐHÁZI NAFLő XVII. tekinteni az egyke elleni küzdelmet, ' hanem komolyan kell azt venni. A multbani egyszer azt olvastam, hogy az egyke ellen egy gyermektelen tanár írt hatalmas cikket. Másízben m\ anyák napja ni agglegények tüntettek sétálgatva, miig a többgyermekes anyáknak gyermektelen asszonyok osztják ki a díjakat és így tovább. Az őszinteségnek ezt a hiányát imi^ni is ostoroznom kell. Csak egy-két kérdést óhajtok még röviden szóbahozni. A leglényegesebb az, hogy, adjuk vissza az lányát a családnak. Az az ideális állapot, aimikoir az az egyszerű édesanya saját maga nevelheti gyermekét, mert nem kell munkába menindei, hiszem a osatádfent&írtó, az édesapa annyit, keres, hogy családját el tudja tartani. Valamennyiünknek erre kell törekednünk. :.-". "i Még csak két kérdést emltótek fel. Az egyik egy régi kedvemé témám), &> névmagyarosítás ügy?e. Sokan talán azt gondolják, most háború van, hagyjuk ezt a. kérdést. Talán hagynám én is, ha a másik oldalon isi hagynák. De még akkor sem hagynám, mert iái kettő nines egymással összefüggésben!. Én arra kérem a, belügyminiszter urat, hogy a névmagyarosítás ügyét, amellyel kapcsolatban Magyarországon sohasem érvényesült kényszer, hiszen arra mindenki saját maga jelentkezett, — ha a megmiagyiairöisított mievűek névsorát és foglalkozásukat nézem, a legtöbbször egyszerű napszámos emberekkel talállkozom, akiket mindenesetre nem a< hivatali előléptetés vágya és reménysége késztetett arra, hogy magyar nevet vegyenek fel. Én nem kérek mást, cstak azt a gyorsaságot kérem a névmagyarosítás: térén, amely gyorsasággal ma intézik 1 aí belügyminisztériumban az osztó igazság elve; alapján ia> névvisszaadási kérvényekéit. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Én ezt) nagyon egyszeretűn: instéznémi el. Nem kell ide belügyminiszteri jóváhagyás! Én ezt rábíznám a vármegyék alispánjaira. (Egy. hang a ba\l\Uözépen: A község» jegyzőre!) Ha valaki az latniyakönyvvezetőségupjj bejelenti ezt a szándékát, akkor, ha egyébiként tisztességes, feddhetetlen életű, magyar érzésű ember, miniden további nélkül joga vara : ai magyar névhez, mert ai magyar hadáért szenved, dolgoz'k és vérzik. (Helyeslés.) Ezt senki î sem veheti tőlük zokon és ez külföldön sem kelthet semmiféle recenzust. hogy valaki önként és nem kényszerből külsőleg is kifejezést akar adni annak, hogy ő magyar. Természetesen mtem ezzol kell kezdeni; ez a betetőzése a , nemzeti magyar érzésnek, ha utólrag veszi fel valaki a imagyar nevet és nem tünitetéssze; rűen csinál|a ezt. (Piukovich József: A zsidók] tói meg el kell venni!) Most rátérek egy másik kérdésre. Igen sokszor interpelláltam é,s beszéltem az ősi nevekről. Beszélteim arról, hogy az ozorai izraelita ortodox segédtanító felvette à Rákóczi nevet és most jöttünk rá erre, atmikoa* iaz unokája valamilyen okmányokat követelt és hivatkozott arrai, hogy ő Rákóczi. Az egészséges, falusi gondolkodású községi elöljáróság elutasította őt ; annakidején^ azzal, hogy még sem lehet ilyen í nagy nevet idegen, emberneik, vagy bárkinek az î országban felvennie. Nem válik dicsőségére i Tolna vármegye akkpri vezetőségének, hogy a ! község határozatát 1 megsemmisítette, a zsidó j segédtanítónak a Rákóczi név felvételét jayatÍ olta és az akkori belügy miniszter engedélyezte. (Zaj jobbfelől) Megvan a véleméitíyeni áriról a ; z, • ••' J 48
