Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
320 Az országgyűlés képviselőházának í>37. karpaszományos honvédek vonultak be. Ezen egy legújabb honvédelmi miniszteri rendelet változtatott és részükre a századosi rangot, mind kezdő rendfokozatot biztosította. Ettől a kis kategóriától eltekintve azonibam aj magyar orvosi rend nagy tömegének megalázó helyzetét nem rendezték, így előfordul az^ bogy a magyar keresztény orvosok, jaikik a polgári életiben általános tiszteletet és tekinitélytadó poziciókat töltenek be, ma is legfeljebb zászlósi rangot! érhetnek! el, amikor e maximális rendfokozat mellett a honvédség kebelén "belül is remdfkflvül felelős munkakört kleill; betölteiniök és ellíátniok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csemdet kérek, képviselő urak! Krancz Rajmuüid: A magyar orvosok hivatalos képviselete, a kerületi orvosi kamarák és ezek csúcsszervezetie, az Országos Orvosi Kamara, ismételten a honvédelmi minisztériumhoz fordult e kérdés rendezés© érdákébenl Sajnos, iaz említett egészen csekély részleteredménytől .eltekintve, ezeknek az igerc.1 koimoly bel adványoknaik eddig semmi komolyabb eredményük nem vollt és azolkat miniden esetben aszal! utasították el, hogy az. orvosok! javára a hoiitvédJelmd miniszter nem tehet különleges elbírálást jelentő kedvezményeket (Bajniss Ferenc: A szoluloki polgármesterrel tettek! Érdekes!) Ismételtem! leszögezem és nyolmaltékosanl. kell hangsúlyoznom, hogy nem különleges elbánást kérünk a magyar keresztény orvosok részére, hantemi igen&s, kérjük az egyenlő elbánást. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szé MbaHoddhn. *? Palié Inie: A magyar parasztságnak isi adjunlki szőlőt, ne csak a polgármesternek!) A honvédség kebelébem ugyanis mindazok: a különböző foglaÜkozásbeliek, akik! iskolai szakképzettségüknek, megfelelő beosztást nyernek, tiszti rangot kapnak. így tiszti rangot katp azonnal a Ludovikából kikerült növendék, a lelkész, a hadbíró. Amint a lelkész és hadbíró ebben a minőségében klap beosztást a honvédségnél, nyombiam főhadnagyi rangot kap, tekintet nélkül katonai szolgáilati idejére és azelőtti rangjára. Minden tiszteletünk az említetteké, azonban hangsúlyoznunk kéli 1 , hogy azi orvosok működése a honvédség 'keretében honvédelmi szempontból semmivel sem kisebb értékű, mint ezíekié, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tebMlfc igenis jogos ez, a kérésük, hoigy ha az orvost is orvosi beosztásban! alkalmazzák a hornyédségnél, azonnal tiszti rangot kapjon- (Nagy László: Ez világos, így is kelletne!) Az orvosnak semmivel sem, jiobb a helyzeté a polgári élet frontján, mert az orvos ott is fontos honivédelmi szolgálatot »teljesít; polgári ruhában, polgári beosztásban lát el fontos közegészségügyi teendőket. "Régi fájó sebe a magyar orvosi társadalomniaík: még az isi, hagy amikor ia)a egész magyar közélet minden tagja, a főpapoktól 09 a miri szí erektől kezdve, egészen; at házi cselédekig szociális betegbiztosításbain részesül, kivéve a mezőgazdasági munkásokat, akkor az orvosról, aki egész életét és 1 egészségét beteg embertársai egészségének megvédésére és helyreállítására fordítja, ha megbetegszik, senki az. égvilá&ou nem gondoskodik, sőt hal meghal, vagy megrokkan, családja a legnagyobb nyomorúságnak van kitéve. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kerületi orvosi kaímiarák észrevételei alapján az orvosi kamara még az elmúlt évben eUfkiészítette az orvosi nyugdíjbiztosításra vom átkozó javaslatait és a belügyminiszter úr elé terjesztette: Sajnos, azóta ülése 1943 november 16-án, kedden. semmi sémi történt, annak ellenére, hogy ennek az ügynek törvényes rendezése a nemzet szemportjából is elodázhatatlan feladat imiég a) mai világégés közepette is. Itt is rá kell mutatnom arra hogy az orvoisok nyiugdíjbiztosítá^ánalk ügyét az államnak anyagilag is fel kell tarolnia és jelentősen' ki: kell vennie részét belőle miniden orvost foglalkoztató intiézményneüí. Kérem a belügyminiszter urat hogy az orvosi nyugdíjbiztosatiás törvényes rendezésére vonatkozó javaslatát minél előblfct hozza a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A m. kir. minisztérium rendezte az állami tisztviselők és a magántisztviselők fizetését, szabályozta a különböző iparágakban fizetendő legkisebb munkabéreket és általában igyekezett a szociális elveknek megfelelően intézkedni ^minden téren, azonban csodálatos;'képpen egészen egyoldalúan, érvényesültek a szociális elvék az orvos oknál. Míg .ugyanis az orvosi kezelést a szociális szempontok figyelembevételével biztosítsa nemcsak az arra rászoruló társadalmi rétegnek, hanfâm. aaoinl felül, még igen széles' keretek között olyanoknak is* akik egyáltalában nem szorulnak rá, addig is orvosi díjszabási mértéke még ma is aa 1939-ben, megállapított jdíjszabás, annal ellenére, hogy az orvosi kamarák több ízbem fordul ti.k a belügyminiszter úrhoz, díjazásuk felemelését kérve olyan mértékben, amilyen mér* tékbeiji a magánalkalmazottak fizetését emelte RÍ minisztérium. A belügyminisztérium mindezideig nem teljesítette ezt, csupán, arra mutatkozott hajlandónak, hogy az országos orvosi femara közgyűlésének oilyanértelmü határozatát hagyja jóvá, Imely az orvosi díjszabás 30%-os emelését mondja ki, és viszi jóváhagyás végett a belügyminiszter elél E helyütt is arra kéremu a belügyminiszter urat, hogy az országos orvosi kamara; legutóbbi közgyűíéséu néfe ilyirányú határozatát ne csaik sürgősein, hagyja jóvá, haniem rendelje el azt is, hogy) ezek a díjtételek minél előbb, a mai árviszonyoknak megfelelően dolgoztassanak át. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem ezt azért, mert a szociális elveknek az orvosok kérdésében is érvényesülni ök kell. T. Ház! Beszélnem kell most még a különféle betegbiztosító intézetekről, elsősorban pedier -az Oti.-ról, mint a legnagyobb intézetről. Kétségtelen: s az illetékesek magüki is nagyom iól tudnák, hoigy az Oti.-val — annak néhány haszonélvezőjén' kívül —• senlki sincsi megelégedve 1 . (Felkiáltások a szélsőbalotdélon: Az biz\os! — Goisztonyi Sándor: Csak Huszár Aladár!) Ennek a kérdésnek ma már könyvtáraikat kitevő inodallmia van. Az egyik rész azt bizonyítja, hogy a betegbiztosítási rendszere rossz, a másik rész pedip- igyekszik ezt cáfolni. Végeredményben az,, hogy ennek a. kérdésnek ilyen hatalmas irodalma van, azt mutatja, hogy az egész ügy beteg, (Egy hang a sízélsőbaloldalon: Milyen beleg!) ha pedig beteg, akkor nem jó, nemi egészséges. Tudjuk, hogy a betegbiztosítási intézményét ma már leépíteni nenj. lehet, sőt 'kétségtelen az is, hogy a szociális felfogásnak az államiok berendezkedésében való (fokozottabb előretörésével, és érvényesülésévél 1 a szociális betegbiztosítás csak még jobban kiterjed. , Az állampolgárok egészségügye ma már nem magánügy, hanem tudjuk, hogy közügy. Ér>pem ezéírt sürgősen gondoskodni kell arról, hogy ez a betegbiztosítási rendszerünk legalább e»rm-
