Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1943 november 16-án, kedden. ben a nyelvben is. Persze, ha valaki hivatalnofeakj közt nőtt fel valahol a városáham és csak a. konyhanyelvet tudja, annak még 400 szó is sok. (Derültségr. — Rajniss Ferenc: Rossz tapasztalatai lehetnek a hivatalnokokkal, úgy látom!) T. Képviselőház! Ha megjön az ideje a közigazgatási reformnak. {Féíkmitá&ok a. szé'.sőbaloldaion: Megjön!) akkor valóban jó közigazgatásunk kell, hogy legyen. Most az összes anomáliákat meg kell szüntetnünk, vagy arra kell törekednünk, hogy ezek az anomáliák minél kevesebb bajt okozzanak. ^ A népet nem szabad ignorálni, a nép szokásait, erkölcsét, vallását nem szabad csak úgy hányaveti módon kezelni. (Igen! Úgy van! \a baloldalon és a középen.) Ha az orvos a beteg pulzusán tartja a kezét, akkor körülbelül tudja, hogy- milyen betegségről' van szó (Incze Antal: Abból még nem! Még mási is kell ahhoz! Kollégák vagyunk!), azonban nem nyomhatja el azt a pulzust, mert akkor nem tudja hányat ver a pulzus és milyen a beteg egészségi állapota. A hivatalnoknak, különösen a közigazgatási hivatali noknak, aki minden lében kanál (Élénk derültség.), feltétlenül türelmének kell lennie. T. Képviselőház! Miután a 25 perc letelt, befejezem a beszédemet (HaMjuk Halljuk! — Rajniss Ferenc: Mi van Popovval 1 ? Mi történt vele 1 ?) Nekünk nemcsak az a sérelmünk, hogy*' kormányzói főtanácsadót állítanak ugyan oda, aki ott van, de üres íróasztal előtt ül (Mozgás. — E'.nok csenget.) hanem azi is, hogy a közigazgatás hárem részre van osztva, annak ellenére, hogy Zemplén, Ung, Bere'g, Ugocsa és Máramarosi tartozik hozzánk, tehát meg vagyunk rövidítve öt főispánnal, öt alispánnal és öt főjegyzővel, ez 15 ember. Ha ezt a 15 hivatalnokot mi közülünk, a mi jogászaink közül választanák meg, illetőiéig neveznék ki. akkor 15 kompé 'ens ember lenne, aki magas hivatali állásával és hivatailbeli felelősségével tiszta képet adhatna a kormányzó úrnak a mi lelkiállapotunkról, így, aki nem ismer minket és mégis kormányzói nem tudóim micsoda', nem mondhat rólunk semmit. (Ügy van! a szélsöbailofdaíon.) A belügyi kormányzat mindem reszortjával és minden intézményével valóban jól dolgozik. (Mozgás a széhőbdlo\dahn.) Az egészh ségvédelem magasi színvonalon áll. (Felkiáltások a szélsőbalbdahm Eddig nem\ derüU } M\!) a kórházügy és a munkásbiztosítás! gyönyörűen fejlődik. Bár így fejlődnének a többi intézmények is, bár így fejlődne a vallás, ési közoktatás w. Bár olyan tantermek leneéneki, amelyekbe ha a belügyminiszter úrnak egy közege belép, nemi fintorítja el az orrát. (Derültség.) és nem kérdezi azt, hogy: hát itt látnak a gyerekek ö í (Zaj. — Elnök csenget) A falakon nyakig és a penész, egész térképek vannak penészből, neim is kell kép a falra.. Ha a közegészségügyi kormányzat szintén ellenőrzi a tantermek állapotát, akkor nyugodt lehetek, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hogy valamennyit becsukják!) hogy a tantermek renoválva lesznek, az iskolák szép száraz helyen lesznek' felépítve, hogy a gyermekek —~ akik kötelesek odamenni, mert különben megbüntetik a szülőt — ne legyeraek kénytellenek pincében tanulni vagy, nem tudom mi'lyeini helyiségnek lehetne nevezni azt, ahol tanulnak, hanem igazán szellős és egészséges tantermekben tanulhassanak. Én a harmadik elemibe 58 évvel ezelőtt mentem iskolába Mezőlaborcon. Ott akkor már egy kitűnőéin megépített kolonial is. iskola volt (vitéz Szalay László: A csehek tönkretették!) és most, csaknem 60 év multva azt látom, hoigy még most sincsenek ott olyan iskolák, mint az volt. Miért? (Felkiáltások: A csehek tönkretették!) Ezeket a kérdéseket az egészségügyi kormányzat és a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlom. A táitea költségvetését — ismétlem — elfogadom. (Éljenzés-) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik ? Árvay Árpád jegyző: Krancz Raymund! Elnök: Krancz Raymlund képviselő urat illeti a szó. Krancz Raymund: T. Képviselőház! A tárca költségvetésének tárgyalásánál én csak az egyik részhez és pedig a negyedik címhez, vagyis, a közegészségügyi részhez kívánóik hozzászólni és ennelk egyes rovataihoz kívánok megjegyzéseket hozzáfűzind. Közegészségünk terén a hibák után az utóbbi években elismerésreméltő változás „jelei kezdtek mutatkozni. A* zöldkeresztes nővérek és az egészségházak megismertetik & faluban az egészségügyi követelményeket ési lehetővé teszik a betegségek korai felismerését. Az Országos Közegészségügyi Intézet nívós tanfolyamokait: rendez, a tiszitiorvosokí részéire, az ápolónőképzést pedig komoily alapiokra fekteti. Jó ivóvízről igyekszik országszerte gondoskodni. A tuberkulózis és a nemibetegségek leküzdésére törvény jelent meg, sa.jnos azonban a tuberkulózis és a neimibetegségek s áltatában, a többi népbetegségek leküzdésére hozott intézkedések és törvények gyengéknek bizonyultak ahhoz, hogy a hozzájuk fűzött nagy reményeket megközelítőleg is valóra válthatták volna, vagyis, hogy nemzetünk egészségét a ( nyugateurópai népek egészségügy ének. nívójára emeljék. Ez, mint tudjuk, a fennálló törvények és rendelkezések ellenére nem következett be, még pedig azért nem. mert elmaradtak azok az átfogó egészségügyi reformtervek, amelyeknek törvényerőre emelésével és végrehajtásával lehetett volna és lehetne egyedül magyar népünknek ezt a nagy horderejű, kérdését megoldani és közmegnyugvásra nyugvópontra juttatni. Mivel azonban ez nem következett be, azért a tuberkulózis: halálozási száma tekiintetlében még mindig az ötödik helyen vagyunk az európai népek között, a gyermekhalandóság sem javult kielégítően és ezen a téren szintén meszsze elmaradtunk a nyugati államok' mögött. Az általános halálozási index is igen magas, viszont a születések száma egyre csökken. _ Az átöröklődő betegségek kiküszöbölésére nincs törvényes intézkedés. A fa.jnemesítésre és a magyar nép fajiságának megőrzésére és megerősítésére szintén nincsenek komoly szankciókkal járó intézkedések, törvények, ellenben a degeneráltak és a bűnözők továbbra is derüreborui*a szaporodnak, míg az, egészségesek házasságkötését bizonyos ' antiszociális intézkedések még má is hátráltatják. Ma mint ölrvendetes tényt szerettem volna elkönyvelni közegészségügyünknek azt a látszólagos nagy anyagi alátámasztását, amelyet a belügyi tárca költségvetésében a közegészségügyi kiadások hatalmiais számai, elénk tártak. De ha. összehasonlítom a legutóbbi három év költségvetésének a közegészségügyi kiadásait, «k-
