Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ütése Í943 november Ï6-an, kedden. 297 hogy majd ezeknek a költségvetéseknek felül; vizsgálása során méltóztassák hozzájárulni ezekhez a szubvencióemelésekhez. Szerettem! volinai még" néhány szót beszólni a községek segélyezési alapjáról, amelyről! a bizottságban már sok sízó esett. Magát az érdemi részt az előadó úr már megvilágította. Ezzel kapcsolatban, nekem legyen, szahad itt csak egy rövid megjegyzést tennem. Nemi személyeskedni óhajtok, az soha nem volt szokásom, defazt tartom, hogy mindenkinek meg kell mondania őszintén, nyíltan és bátran nézeteit mindén fórum előtt. A költségvetési bizottságban ezzel! ai kérdéösei'! kapcsolatban elhangzott egy panasz, amely a községek segélyezési alapjának dotálásánál az újonani bevezetett bor; fogyasztási adóból, marhalevelek kiállítási díjából és vagyonátruházási illetékekiből befolyó összeg előírását nagyon nagy tehernek mondta. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) Magam is állítom, hogy ezi naigy megterhelés, bár csatlak óznom kell ia> belügyminiszter úrniaík ahhoz a megállapításához, hogy ma bizonyos konjunktúra, mutatkozik,, főleg ai bortermelés ß&reni, tehlát Iki lehet bírni ezt a, terhet egy kis jóakarattal. Hozzátette azonban az illető képviselő úr azt is, hogy ez a megterhelés tisztán és kizárólag csak az. ország kisgazdáitársadalmát és az egészen kistermelőket érinti. Méltóztassék) megengedni, hogy én annak a nézetemnek adjak kifejezést, hogy e beállítás realitásai tekintetében nem qsztozomij ebben -a. felfo|g|ásbaii. Vegyük ugyanis például a szőlőbirtokosokat a Hegyalján, akik nemcsak kisgazdákból, de évek hosszú során át erre az üzeraágra keserves verejtékkel ráfizető kisembereikből, kishivatlailnokokbóL ki stiszt viselőkből, kisiparosokból álltak: vegyük hozzá a közép- és nagybirtokokat is, amelyek hozzájárulásánál megvani .a progresszivitás, mert sokkal több borfogyasztási adót, sokkal több marhalevélkezelési illetéket fizetnek, tehát a. realitás terén nem tudom ezt az álláspontot magamévá tenni. Ami pedig a másik, pszichológiai részét illeti, nem tartom opportumusnak és helyén vallónak, hogy ma, amikor valamennyiünknek közakarattal és liegjobb indulattal a foglalkozások szerint tagozott társadalom válaszfalainak leépítésén kell dolgoznunk, kiélezzünk, kihegyezzünk ilyen

1 kérdéséket, a helyett, hogy törvényhozókhoz illő módon az általános összefogást és soha egy eddig még* fel nem mutatott Összetartást létesítsünk e vérzivataros időkben. Az előadó úr által kifejtettekhez csatlakozva, látván azt hogy a belügyminiszter úr nagyon; nehéz pénzügyi adottságok

1 ellenére is az eddigi kereteket nemcsak fenntartani, de amennyire a helyzet megengedte, még emelni is törekedett, főleg szociális, társadalmi és közbiztonsági vonalon, éppen eaért ai belügyminiszter úr személye és működése iránt tántoríthatatlan bizalommal viseltetvén, az 1944. évi belügyi költségvetést az- általános, tárgyalás alapjául, mind pártom, mind a magam részéről ia legnagyolbb örömmel elfogadom. (Élénk hehjeslés és taps a Jobboldalom* — A szónokot sokon üdvözl'ik.) E'nök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Vámos János jegyző: Maró thy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő ura? illeti a szó! Maróthy Károly: T. Képviselőház! Nagyon nehéz; politikai szimbólumot látni abban, hogy nálunk a karhatalom feladatkörével együtt kezelik a szociálpolitikát. így aj nép védelem, amelynek a honvédelemmel teljesen egy nívón kellene állnia, nálunk még mindig nem nagykorú, hanem; csalk 'beosztott, mellékes jelentőséghez jut a hatalmi tárcában, mintha csak a tárcának ezt a rendőrjellegét szeretnék tulajdonképpen vele eltitkolni. Szükség volna mégiscsak egy önálló népvédelmi minisztériumra, amely a: különféle tárcáikból összegyűjti, összeszedi ési egyesíti a különféle ügykörökéit. A rendfenntartás a tárcának kétségtelenül lényege. A népjóléti, közegészségügyi feladat azonban cslajk díszi rajta, — hogy úgy mondjam — ^repkény a policiális vén' falom, aivagy kövirózsa a remdőrkaszárnya kapuján, avagy muskátli az internál ótáborok; ablakában. (Derültség a szélsőbaloldilon.) A belügyi tárca most kényszerházasságban van össze nem illő feladataival, amelyek mindegyike külön-külön egész emtbert kíván. Helyes lenne eizért, ha a miniszter úr szétválasztaná az amúgy is szétkívánkoizó csoportokat és a < szerinte bizonyára szimpatiknsabbat, a szociális) részét megtartaná magának, viszont azt a bizonyos ellenszenvesebb részét, a, belügyi vonatkozást pedig átadná másnak. (Rajniss Ferenc: Gergelyffynek! — Derültség a ssélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Hallani sok esetben hallottuk, évről-évre a miniszter úrtól azt, hogy mennyire kívánja a decentralizációt, milyen nagy barátja az autonómiáknak ési bizonyára legnagyobb sajnálatára történik az, hogy eddig csak a központosító javaslatait tudta a Házzal letárgyaltatni; 'de bizton hisszük, hogy ezután másképp lesz, nem fogja hiábia, sürgetni őt még a kormánypárt vezérszónoka sem és a racionalizálást, a régen várt közigazgatási reformot, az egyszerűsítést, a^ fórumok lebontását, a közigaaizgatá

si bíróság- alsó tagozatának kiépítését-, valamint a bürokrácia leibontását rövidesem hozni fogja, hiszen tavaly kijiedentette^ hogy neki már nincs egyéb kívánsága, mint csak az,

1 hogy azt ai_ bizonyos kilenc esztendőt- azt a híres horatiusi kilene esztendőt kaphassa meg mégegyszer ehhez, (vitéz Kcresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt nem mondtam! — Élénk derültség.) Nem olyan sok tehát az äz idői, amit a miniszitelr: úr kér a mi türelmünktől. Mindenesetre hozzá kell tennünk azonban a'zt, hogy fontos lenne, hogy ne csak a miniszter úr

; d;ei a nemzet is bírja, ki ezeket a hatalmas nagy, mozdulatlanságban elmúló terminusokat. T. Képviselőház! Kár volna azt hinni, hogy ai miniszter úr minden egyes önkormányzattal szemben csak az elvi favorizálás alapján áll. Nem, van egy önkormányzat- amelyhez a miniszter úr igenis, a gyakorlatban is nagyon szigorúan ragaszkodik, amelyet a miniszter úr a gyaikioirlatban nagyon kedvel és ez az önkormányzat az üti. önkormányzata. T. Ház! Egész Európában nem tudomvan-e egyetlen állam, amelyben a biztosítóintézetek megtartották volna önkormányzatukat. Ha tehát nálunk is leépítették volna, az nem lenne igazán olyan nagy baj, sot egyéne sen szükséges lenne, azok miatti amiket bátor leszek elmondani. Hiszen nálunk is megtörtént az, hogy a Baross Szövetség önkormány-