Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. lentkezett és talán 1940-ben már teljesen kifejlődött^ a háború és ai hadihelyzet változásai közepette is töretlenül az első vonalban szerepel, ebből meiml engedtünlk és nem isi engedünk egy jottát semi Ezzel a megvilágítással viszont éles fénybe állítottuk egész belügyi állaímvezetésünket, amely a magyar alkotmányt nemcsak

1 paragrafusaiban, hamem, annak szeüeimébeini is féltő gonddal! őrzi és érvényesíti. Ez aiz államvezetés a polgári szabadságjogok korlátozásámafe eszközeit minlcflig a legnagyobb gonddal és a legnagyobb óvatossággal alkalimia<zza, és az állam nyugalmának, rendjének és biztonságának szempontjából is a legnagyobb súlyt a szociális intézmények létesítésére, fenntartására és működésére helyezi. Azi ebben a kormányzati gondolatban megvalósult államvezetés miemesalk időszerű, helyesi és valóban célravezető, hanem olyan oolitikai, amelyben aß állampolgár lelki értékelése, önérzetre! való nevelése, tehát az állam céljának és értelmiének megismerésére vonatkozó felemelése tulajdonképpeni a legfontosabb tényező. T. Ház! Ezekután rátérek; a költségvetés részleteiben megnyilatkozó kérdések rövid tárgyalására és jellemzésem A költségvetés

1 első három nolvaita az álílam közigazgatási berendezésének, sőt az önikoffrnányziatokon keresztül az egész végrehajtó hatalom legfontosabb intézményeinek szükségletét tartalmazzál. A költségvetési bizottsági tárgyalása alkalmával ismét talián m legerősebben nyomult előtérbe a közigazgatási berendezés jellégének kérdése^ A centralizációs ési decentralizációs elgondolások feletti vita nem '"lankadó erővel tart. Számtalanszor megállapítottuk már a Ház nyilvánossága előtt és felelős tényezők is többször kijellentettéik, hogy az ideális megoldás a decentralizáció elvének) alkalmazása volna. Teljesen tisztán azonbiain, ez, ész elv sohasem érvényesülhet; még nyugodt békés korszakokban, is sok-sok olyan (kérdés van, amiely csak központi erővel közelíthető, illetőleg oldható meg. A mai helllyzethen tehát, amikor a háborús erőfeszítéisieík a közigazgatás bizonyos vonalán szinte parancsolóan írják elő a nagy erő kifejtéséhez múlhatatlanul szükséges egyesítést, nemi sízámíthJaituník arra, hogy a decentralizáció egyébként egészséges l

; elvei írvorsan és teljes, mértékben érvényesüljenek. Fejlődés

1 azonban még ezekben az időkben is van e téren. Ez jelentkezik, a belügyi közigazgatás vonalán) a minisztérium egyre fejlődő gyaikorlaitábiain, másrészt pedig jelentkezik a közigazgatás egyéb állami vonalain ijsi EbibőU a • ^'zempontból igein jeüientős a földmívelésügyi . közigazgatás átszervezése, iddtartozniaikl iaz iparügyi igazgatás terén kiadott rendeletek, amjeilyek a jogosíványiolk kiadásának új rendjét szabályozzák és nem utolsó sorblan említhető ezen ,a téren a 'hadigondozás kérdésiéinek t legújabb szabályozása, latmely hai niem is kifejezetten decentralizációs elgondolás, de a kérdések megoldásának egyszerűsítéséit és gyorsítását adja. Megállapítható tehát, hogy az 1943. év közigazgatáspiolitilkai szempontból helyes fejlődést imiutat; decentralazáltunik ott, ahol' ennek a lehetősége megvolti, másrészt központosítottuk azokat a feladatokat, (amelyeknél a helyzet ezt megköveteltei. T. Ház! A minisztérium központi igazgatását — mint mlár az előbb említettem — jellemzi a gyakorlatifasság elvének minél szélesebb köirbeni vailíó atolmazása. Egyik legfontosabb teulése ÏÙ43 november Í6~án, kedden. à8ê vékenységéiben» az önfcormáuyaatiolki szervezésében és ellenőrzésében ai folyó éviben i® teljes mértékben érvényesültek azok! a szempontok, amelyek egyrészt iaz önkormányzatoknak nagyobb öntevékenységre adták imleg a lehetőséget, másrészt pedig a vagyomfelügyeíLet gya- > kotrlásanál' is mindent elkövettek abban a tekintetben* hogy az .élet tempó j|a el ne akadj on. Egyaránt jellemzi ez a legnagyobb dicsérettel említhető magatartás a vármegyei, városi és községi igazgatás felügyeletéit. A közegészségügy, a szociálpolitika és a karhataCiom központi vezetését később fogóim egészen röviden érinteni, itt még csak) azt jegyzem meg, hogy az említett gondolat termesze* tese<n nem jelentkezhetik a belügyi központi igazgatás egész vonalán. Különösen a közjogi kérdësek megofJdásának 'módszere ad okot még itt-ott panaszra, nem szabad azonibian elfelejteni, hogy itt egyrészt a kérdések 'bonyolultsága, másrészt a területváltozásoikíkal kapcsolatos közjogi komplikációk, valamint átalábon az elintézésre váró ügyek magy^ száma lehetetlenné tették minden — akármilyen) jogos — kivánaloim teljesítését. T. Ház! A belügyi önkormányzat hatalmi körébe tartozik tulajdonképpen az egész közigazgatási végrehajtó hatalom. Éppen ezért a költségvetés e részénél figyelemreméltó kérdés, vájjon hogyan állta meg helyét az ország közigazgatása az 1943. év megpróbáltatásaiban, hogyan alakult ennek a kérdésnek személyi vonala, miként állották meg helyüket a tisztviselők, különösen pedig az önkormányzatoknál. Ez főként a. visszatért területek vonatkozásaiban egyike a legfontosabb nemzeti kérdésünknek, s fejlődése vagy esetleges bajai a gazdaságpolitika vonalán különös jelentőséggel bírnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Megállapíthatjuk itt, hogy a közigazgatási tisztviselők, mind az állami, mind az önkormányzati vonalon, a folyó évben is eredményes munkát végeztek. A visszacsatolt területek. kimagasló fontosságú önkormányzati munkájában igen sokat tettek nemzeti céljaink megvalósítására. Ügy vélem, hogy a leghivatottabb kritikus ítéletére hivatkozom akkor, amidőn utalok a belügyminiszter úr délvidéki utazása során mondott beszédeire. Ezekben nyiltan feltárta a helyzetet és rámutatott azokra a kötelességekre, amelyek teljesítése nélkül az önkormányzati közigazgatás eredményes egyáltalában nem lehet. Megjelölte a hibákat is, és különösen kiemelte, hogy a nemzetiségi nyelvek elsajátítása, valamint a különleges ottani társadalmakba való beilleszkedés kérdésében még igen hosszú utat kell megtennünk, de minden körülmények között ragaszkodnunk kell ahhoz az alapelvhez, hogy az Önkormányzati tisztviselőnek benne kell élnie az általa kormányzott társadalomban. (Úgy van! a jobboldalom.) és ebből a szempontból a kezdeményezés kockázatát egészen a sikerig kitartóan! és folytonosan vállalnia kell. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy közigazgatásunk általános nívója valamit csökkent, hiszem a rendelkezésre álló jobb erőket egy jelentős mértékben megnagyobbodott területre kellett szétosztanunk. Mégis etekintetben sem beszélhetünk a folyó évben rosszabbodásról vagy pangásról, hiszen az 1942. évi XXTL te. végrehajtása, ami tel'jes egészében megtörtént, az önkormányzati közigazgatás' egységesítését, állandóságának biztosítását meg is való42*